Hajdú Imre írásai

Figyeljetek jól az álarcok mögé. Kelna aggódásai kibírhatatlanok voltak. Ezzel aztán a mellé beosztott őrangyalokat is a sírba kergette, de legalább is vissza a Mennybe. Akció közben az idegeskedései miatt sok bakit követett el. (Csak nektek súgom meg, a háta mögött mindenki csak kétbalkéz angyalnak hívta.) A rábízott emberek általában gyorsan elvesztették az egyik őrzőjüket, többnyire persze őt. Kelnának azért jó tulajdonságai is voltak; ha baj volt nem gondolkodott, cselekedett. Persze néha jobb lett volna, ha nem csinál semmit... - Ketten maradtunk - szomorkodott Zemita -, Szira azóta a pokol tüzén pörköli a szőrt a lábáról. - Ne mondd már, én rettegek a kénszagútól - tördelte a szárnyait idegesen Kelna. - Lehet nem is olyan rossz neki. Azt pletykálják, hogy a pokol tele van jobbnál-jobb ördögfiókákkal. - Te mindig ezzel jössz. Nem volt nekünk épp elég bajunk a múltkori pasizásból? - Jaj, nehogy már a cuki fickókra, meg arra a kis piálásra kend! A villám csapott le...

Az Úr is kelhet fel bal lábbal. Szerencsére szenilis az öreg, és a nap végére általában elfelejti, melyik lábát is rakta le előbb az ágyáról. A három őrangyal közül a rangidős Szira, aki legrégebb óta szolgálta az embereket. Mintegy harminc emberöltőnyit töltött lent a Földön. Ez idő alatt pár társat elkoptatott már maga mellől. Az Úr is folyamatosan cserélgette a mellette lévőket. Zsörtölődéseit, kibírhatatlan stílusát kevés angyal tudta elviselni. Amikor hibázott az is neki állt feljebb. Az Úrral is feleselt, ha kellett, ha nem. Most azonban kellett... ... - Lányok gyűlés! - hívta össze a másik két társát sietve Szira. Üljetek a fiú köré! Vészhelyzet van. A három angyal a halott gyermek köré ült, és egy lila félgömböt emeltek fölé. - Most nem mehet Zemita. Az Úr egyben nyelné le, és repülhetne a pokolba. Kivételesen most én megyek elsőnek. - Utána meg mi is repülnénk a kénszagúhoz - dörmögött magában Kelna. - De én magamra vállalom - szólalt meg Zemita -, legalább ...

Az őrangyalok se mindig szentek, néha ők sem angyalok, van hogy hibáznak. Pláne egy jól sikerült görbeeste után. Zemita volt közülük a legfiatalabb. Így mint legkisebb, ő volt mindig, aki a rövidebbet húzta. Ő kapott a fejére az Úrtól - állt a piros szőnyeg szélére, egy-egy visszautat követően -, társai helyett is. Végtelen áldozatkészségével, mindig csak védte a többieket, minden kis bakit magára vállalt. De bármilyen zűrbe is kerültek, Zemita volt az első, aki kilépett a háttérből (megsúgom nektek, néha ki is szokták lökni a többiek), és áldozatkészen belevetette magát a bűnbe. ... - Gyerünk el egy kicsit mulatni! - kezdeményezte Szira. - Nem mehetünk. Mi lesz, ha véletlen bajba kerül a kis Péter gyerek? - aggódott Kelna. - Alszik - mondta Zemita felcsillanó szemmel. - De... - nyafogott tovább Kelna -, maradjon itt közülünk valaki. A másik kettő bulizhat. - Mondjuk te - kaffant oda neki Szira. - De, de..., gyerünk! - sürgette társait Zemita -, nem kell annyit cidri...

Mindenkire születésétől fogva három őrangyal vigyáz. Amikor az ember valamilyen halálos bajba kerül, akkor az egyik angyala kisegíti abból. De ez sajnos nincs ingyen; onnantól egy angyallal kevesebb őriz bennünket. És ha már nincs ki vigyázzon ránk - elfogytak az őrző angyalaink -, akkor a jók az Úrtól, kapnak még egy utolsó esélyt. ... Friss tavaszi szellő fújta be az eget. A nap alulról világította meg az égi teret. A felhők felett sokezernyi angyal és tündér sürögve röpködött. Három közülük, épp Uruk színe elé járult. - Szira, Kelna, Zemita siessetek, lent vár titeket egy születendő kisember! - Igen Urunk Parancsolónk, húzunk lefele. - Aztán nem szeretnélek benneteket egyhamar viszontlátni! - mondta intőn feléjük emelve mutatóujját az Úr, majd intett és ennyit mondott - távozhattok! - Mi mindent megteszünk - zengték egyszerre az angyalok, és már indultak is. *** A vajúdó asszonyt betolták a szülőszobára. - Milyen gyakoriak a fájások? - kérdezte a sietve érkező...

Négy kicsi indián bement a nagy kerekerdőbe. Amikor elfogyott az útra vitt konzervjük, elkezdték kóstolgatni egymást. "A helyi hetes busz a nyolcadik vágányról indult." ( az alapok): Nyuszifül, Pirosvirág, Sötétfenyő és Lukaspirelli egy nagy hátizsákkal indultak a kerekerdei túrájukra. Amikor elindultak még barátok voltak. A közös cél (és az egy közös motyós zsák) csapatba kovácsolta őket. *** "Az építész két üres lap közül választotta ki a kész rajzokat." (a tervezés): Lukaspirelli talált rá az ingyen útra a NET-en. A hirdetésben csak ennyi állt: "Vissza nem térő lehetőség! Induljon el a kerekerdő közepébe! AKCIÓ! Nálunk INGYEN pihenhet, akár egy hetet is!" Amikor ezt elolvasta, egyből az elmaradt nyári utazása jutott az eszébe. Megörült. Most itt van ez a jutányos út. Ki kell használni. "Vissza nem térő lehetőség" - visszhangzott a fejében. Ugyan nem tudta, hogy ott középen mi vár majd rá. Arról nem szólt a fáma (főleg nem a ...