Indián tánc
Szemembe szórt csalt ölelés szép szóba zárt hamis remény nem szóltam mert szerettem nem sírtam csak temettem... Tüzet raktunk sötét éjen üldögéltünk melegében összebújtunk borsóhéjban illatától elbódultan mezőt jártuk napsütésben esőben és fújó szélben elrejtette föld és mező bokor, rét és jó levegő szemem elől is rejtőzött tüskévé vált hol előjött ködöt fújt rám füstöt látott szememben a könnyel játszott pálcát tört és rám olvasott tudattalan Istent dobott csak ő látta a miértjét nekem maradt szép emlékként elengedtem kék virágát szeretetem a tulipánját nem szóltam én csak reméltem egyszer majd egy sötét éjen ismét világ gyúllik nékem tűz lobog a kihűlt réten megjelenik rejtekében nem fedi majd bű a báját megmutatja igazságát átölel és sírva mondja visszajöttem hozzád Bonca.