Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2010

Mea culpa

Amikor a barátság vak... Hogyan kérjek bocsánatot? Mit is bűnöztem...mit rontottam el? Folyamatosan ezek a kérdések forognak az agyam szélforgójában. Pinokkió szereti a barátait, de néha már sírni tudna miattuk, amikor azok nem értik egymást. Akkor nem igaz, hogy a "barátom barátja az én barátom"?! Pinokkió olvassa a lány írását és csöpögnek a könnyei. Előveszi a Zewa Softis márkájú papírzsebkendőit -Pinokkió érzi, ehhez sok kell-, de zsá vűje van, csak nem tudja. Pinokkió szenilis és picit buta. Emlékezhetne, előző nap is egy zacskó fogyott. Nagyon érzelmes a történet. De hát ilyen barátai vannak Pinokkiónak, ilyen ügyesek. Olyan jó neki. De, hogy nem is egy, hanem több is?!...Pinokkiónak nagyon jóóóó. Tegnap is könnyeztem. Pont ugyanilyen tojás alakú könnyek hullottak ki a szemeimből. Talán pont ugyanennyi is. Nem értem, miért bűn az, ha nem vettem észre, hogy a könnyeim, mint két tyúktojáskönny, hasonlítanak...még a mennyiségük is, mint két ikerlány négy...

Tükör a "Végzetes szerelem a buszmegállóban"-hoz -önkritikai írás-

Orsolya és Pinokkió már régről ismerték egymást... Pinokkió nagyon szerette Orsolyát Kedves Barátaim és Orsolya Barátném! Most egyik saját művem kritikáját fogom tálalni nektek, a "Végzetes szerelem a buszmegállóban" című írásomét. Ezt az írásgyakorlatot egy baráTommal találtuk ki. Orsolya stílusában szándékoztunk egy-egy írást publikálni, annak hibáival és szépségeivel Orsolyának, okulásul, tanítás képpen. Vágjunk is bele... Ígérem, nem kímélem a szerzőt. Olyan gonoszul elkaszálom magam, mintha én lennék a Vasorrú Bába, vagy maga a nagy Belfegor! Hogy miért teszem, kérdezhetnétek? Bevallom, nemes és önzetlen cél vezéreli tollam, a népszerűség hajhászása és némi melléktermékként, Orsolya barátnőm segítése további írói munkásságában. Talán az elsődleges cél eltörpül azért a másodlagos mellett, de ezt magamnak is csak rémálmaimban vallanám be, nemhogy nektek, nyílt színen! ### Előzetes összegzés: Bár ne olvastam volna a fentnevezett írásomat! De mivel én mag...

Végzetes szerelem a buszmegállóban

Ádám és Éva már régről ismerték egymást... Ádám már kisgyerek kora óta csüngedező szerelemmel figyelte Évát. A történetük az óvodában kezdődött. A picurka lányka egyszer otthonról almát vitt reggelire és nem bírta egymaga megenni. Ezt látva Éva álnok kígyó barátnője, odébb lökdöste szegény ártatlant, az egyik jóképű fiú mellé. -Adj csak neki abból az almából -sziszegte a kígyó barátnő. Ő meg megkínálta a fiút. Ismeretségük innen gyökeredzett. Ádám nem bírt ellenállni a kísértésnek, beleharapott Éva almájába. Szerelem volt első látásra, de csak az ő részéről. A fiú érzelmei sajnos viszonzatlanok maradtak. Ádámot ez nagyon bántotta. Hiába rajzolt a színes ceruzáival nyíló virágokat a lánynak az óvónénitől kapott lapokra és hiába adta oda a kislapátját az óvoda homokozójában, vagy hiába verte kékre-zöldre a fiút, aki meghúzta Éva copfját, a kislány nem viszonozta az ő közeledését. Teltek az évek, Éva és Ádám életútja szétvált egymástól. Éva megházasodott. Ádám pedig m...