Hajdú Imre írásai

Szülők vagyunk... Na az FB kukkolók most elkezdik dörzsölni a tenyerüket, hogy na ugye megmondtam, hogy nem csak köztünk vannak ereszcsatornán közlekedők, hanem köztük is. Sőt! Szép nyári nap volt. 1994 meleg nyara. A nőgyógyászunk pont hazaérkezett a nyaralásából. Július 24-én anya még feltakarított a lakásban, majd mint aki jól végezte dolgát, várta, hogy elinduljanak a fájások. Nem is kellett sok, a munka meghozta a gyümölcsét, elfolyt a magzatvíz. Indulás a kórházba. Az első rossz apaságom… A kórházi folyóson világítottak a lámpák. Az este közepébe hajlott a várakozás. A kezemet tördelve lestem a dokinkat. - Na ugyan mit is mondhat majd? Még mennyi idő? – agyaltam magamban. Amikor megjelent, már elcsigázottan álltam fel a váró egyik kemény székéről. - Menjen haza apuka, nem lesz ebből reggelig semmi – mondta és egy félmosoly kíséretében lépett is tovább. Persze nem kellett kétszer mondania, mint jó leendő édesapa, fogtam magam és irány haza. Ugye mindenki gondolh...

Avagy akasztják a hóhért, kivételesen nem én leszek az akasztott ember ???? Valamikor fiatal koromban, nagyon sportos alkat voltam. Persze, hogy melyik sporthoz illeszkedett az akkori fizikumom, az mindig is kérdéses volt és örök kérdés is maradt. Talán az első számomra meghatározó élmény, nem is egy fizikai sporthoz, hanem inkább egy szellemi játékhoz köthető, az életem első két sakkjátszmájához. A két legjobb barátom sokat sakkozgatott, míg én csak figyelgettem őket. Egyszer egy partijuk után kihívtam az egyikőjüket egy játszmára. - De te nem is tudsz sakkozni - szólalt meg meglepetten a barátom. - Nem tudom, de megpróbálnám - válaszoltam. És nyertem. Majd a másikkal is játszottam egyet, és ellene is nyertem. Ezt követően számos sikert hozott számomra a sakk. Sajnos a tehetség ebben a sportban sem elég. Egy nemzetközi nagymester barátom mondta egy játszmánk után. - Te világbajnok lehetnél, ha megtanulnád az elméletet. Na ehhez nem volt már "tehetségem", ma...