Hajdú Imre írásai

Felhívom minden ff. gasztroblogger figyelmét, hogy van amikor nem kerülhetjük el a végzetünket. Néhanapján ránk is ránk gurul az ebédmeghívás sorskereke. Éhes Simon resztelt csirkemájjal álmodik. Kedves gasztroblogger társak, szomorú napra ébredtem. A hálószobám ablakán bekukucskált az első pirkadattal felkelő napsugár, majd becsukta a szemét, és vissza is feküdt. Na nem ezért szomorodtam el. Csupán csak a jobb lábam sajnáltam meg. Történt ugyanis, hogy tévedésből a ballal keltem. Ezt meg ugye minden ff. blogger tudja, hogy rányomja az emberre a bélyeget. Gasztobloggereknél, a napi főzés forró bélyegét. Tehát, mikor leért a földre a bal lábam, már akkor tudtam, hogy ma én fogom meghívni az eddig becserkészett áldozataimat ebédre. A fejemben egy hosszú lista gördült elém. Ami eddig a vállamat nyomta teherként, az ezután a pénztárcámat terheli, gondoltam. Az ebéd hozzávalóinak beszerzése nem egy olcsó mulatság, hogy csökkentsem a károkat, egy kis költségvetésű ebéd képe...

"A jónak, innentől nevezzük "izének", és a rossznak, innentől nevezzük "bizének", a saját EGÓ-nk szabja meg a jelentését." - dr. Vörös Olga - Vörös Olga a párnái közt pihenve gondolkodott. Zénon szerint minden jó, ami erényes; Platónnál a jónak olyannak kell lennie, ami nem szorul másra a jóságához; a jóöreg Immanuel meg valami tapasztalástól független morálfilozófián rágódott... Ezek a pasik... annyira túlbonyolítanak mindent, egyszerű ez, akik ugyanarra tartanak, mint én, azok a jók, aki ellenem vannak, azok a rosszak. Nem is értem... - csóválta fejét az ördöglány. Mit kell ezt komplikálni?! A csapat összeült. Egy emeletes irodaház építési engedélyeztetése volt a téma. A város ellene volt a projektnek, de az építtetőnek fontos volt, hogy ott és akkor épüljön fel épület. Dr. István kiadta a feladatot. - Hölgyeim és Attila, tessék utánajárni, mik a lehetőségeink! Akit lehet, le kell fizetni, akit kell, meg kell zsarolni, de erre az iro...

Ff. gasztrobloggerek figyelem! Mindenütt jó, de legjobb otthon... enni is Éhes Simon lasagne-val álmodik. Alig hogy megdörzsölöm a szemem, eszembe jut a hasam. Az ágyból kikelve, már a szombati ebéden pörög az agyam. Más bloggerek ilyenkor a beszerzést készítik elő (vagy a feleségüket a bevásárlásra), én szokásomhoz híven, a becserkészést. Mi lehet az, amit még nem próbáltam? - jár a fejemben a szebbnél szebb gondolat... míg állni látszék az idő... röpül felém egy szekér, anyám szekere. Anyám! Csapok a fejemre. Az édes mami. Emlékszem a múltkor is panaszkodott, hogy soha nem látogatom meg, csak ha valamire szükségem van. Na ez így nem egészen igaz! - háborodom fel. Miért is? Ezen még én is gondolkodom, míg hazaérek a szülői almamaterembe ("tápláló anyámhoz"... találó). Minden esetre, egy virágot viszek neki. Ennyit tényleg megérdemel. Cserébe a sok jóért, mit egy életen át adott nekem, meg amit ma fog... ebédre. Készülődöm. Kisbicskát teszek a zsebembe. Majd ...

Nincs jobb az ingynél! A ff. gasztrobloggerek álom ebédjét dobjuk ma össze. Figyeljetek bloggertársak! Éhes Simon csőben sült csirkével álmodik... Csakhogy ne vessétek a szememre, hogy én folyton-folyvást kihasználom a barátaimat, így ma ők megmenekülnek a korgó gyomromtól. Ezen a szép vasárnap délelőtti napon, az egyik ügyfelünket húzzuk csőbe. Géza gazdához látogatunk el, hogy annak egy termékét teszteljük, az élőállatot, a frissen levágott csirkét. A hozzáadott brokkoli és a kupica pálinka, csak hab lesz a csirke véres torkán. Az első lépésként felhívjuk Géza gazdát, hogy nagy baj van. Elmondjuk neki a tényállást, hogy a beszállító nem fogadja el a méreten aluli csirkéit. Mindezt a hitelesség kedvéért ijedten és levegőért kapkodva adjuk elő. Vázoljuk, hogy a következő szállítmányról most mondjon le, a megrendelő tajtékzik, már látni se akar több GG-csirkét. Amikor Géza gazda hangja remegni kezd, hogy de ő már bemélyhűtötte a következő exportcsirkét, ami a kamiont vá...

Vidámság száll fel a hegyről, puttonyunk már tele, szőlőtőkék lefosztottan, látványát siratják a szemek. Présházban mulat a magyar, bor folyik ott belül, pincéikben tölgyfahordók, hasuk mélyén ott az óbor. Szőlőfürttől tömött mámor, görbe háttal cipeljük, vidámságunk száll hegyünkről, puttonyunk már tele.