Hajdú Imre írásai

Egyszer egy gonosz copfos mondta neki az oviban: -Te nem is tudsz olyat, mint ő, bibí! Nem értette, miért mondta ezt neki. Hisz ő rajzolja a legszebbeket. Olyat, mint apa. A többiek mind olyan csúnya színeseket rajzolnak... Pillangó ült a széken, és magában számolgatta a kezében lévő színes ceruzákat. Nem szerette, olyan buta libáknak valóknak gondolta azokat, copfosaknak. - Nem tudom mi ebben a jó? - töprengett. Ilyennel még a dedósok is tudnak firkálni. Apa is mindig a feketét használja. Kilestem. Nézegette a színeseket, de csak fitymálóan - kinyújtott jobbkezében távol tartva magától -, hunyorogva nézett rájuk. (Nagyapjától leste a mozdulatot.) - Na jó, rajzolok nekik - mondta magának, és csakazértis elkezdte színekkel megtölteni az alkotását. Negyedik éve járt már óvodába. Jövőre iskola, de ő még csak fekete-fehér rajzokat készített. Most először gondolta meg magát. Elkezdett színes világot építeni az A4-es lapjára. - Ez csodás, pillangó! Eddig miért nem rajzoltá...

Ha az egyik lányunk pillangó, akkor a másik szitakötő... - Te miért állsz a sarokban? - Rossz voltam. És te? - Én is. - Te mit csináltál? - Összefirkáltam a falat. És te? - Én nem tudom. - De mi rosszat csináltál? - Nem túdóóm. - Te buta vagy? Akkor itt fogsz megöregedni. Sosem jutsz ki a sarokból! - Nem akarok öreg lenni! Te is itt maradsz velem? - Én nem. - Miért nem? - Én megígérem anyának, hogy legközelebb nem firkálom össze a falat. - Én is megígérem neki. - De te nem azért vagy megbüntetve. - Neked mennyi időt kell itt állnod? - Csend legyen a sarokban! - hallatszott kintről egy anyahang. - Úúúú, suttogjál! - súgta a pillangó a szitakötőnek. - Miért vagy pillangónak öltözve? - És te szitakötőnek? - Én farsangot játszottam. - Énrám meg rám próbálták a tavalyi jelmezem. - Suttogj! Anya meghallja. Anya belépett a konyhába. A két gyerek arccal befele nézett, a hűtő melletti sarokba. - Különfordulni! - mondta anya erélyesen. Pillangó kicsit jobbra fordult....