Szitakötő

Ha az egyik lányunk pillangó, akkor a másik szitakötő...

- Te miért állsz a sarokban?
- Rossz voltam. És te?
- Én is.
- Te mit csináltál?
- Összefirkáltam a falat. És te?
- Én nem tudom.
- De mi rosszat csináltál?
- Nem túdóóm.
- Te buta vagy? Akkor itt fogsz megöregedni. Sosem jutsz ki a sarokból!
- Nem akarok öreg lenni! Te is itt maradsz velem?
- Én nem.
- Miért nem?
- Én megígérem anyának, hogy legközelebb nem firkálom össze a falat.
- Én is megígérem neki.
- De te nem azért vagy megbüntetve.
- Neked mennyi időt kell itt állnod?
- Csend legyen a sarokban! - hallatszott kintről egy anyahang.
- Úúúú, suttogjál! - súgta a pillangó a szitakötőnek.
- Miért vagy pillangónak öltözve?
- És te szitakötőnek?
- Én farsangot játszottam.
- Énrám meg rám próbálták a tavalyi jelmezem.
- Suttogj! Anya meghallja.
Anya belépett a konyhába. A két gyerek arccal befele nézett, a hűtő melletti sarokba.
- Különfordulni! - mondta anya erélyesen.
Pillangó kicsit jobbra fordult. Szitakötő jobbra, majd vissza balra, majd száznyolcvan fokot fordulva, a sarokból kifele arccal.
- Normálisan mán lányom! - mormogta anya dühösen.
Szitakötő elpityeredett. Félve, anyja felé fordította tekintetét, és kérdőn ránézett.
Anya megfogta a vállánál fogva, és a jó irányba fordította a lányt.
- Meddig kell itt állnunk?
Anya nem szólt semmit, csak mérgesen pakolgatott tovább a konyhaasztalon.
- Te szitakötő? - súgta halkan a pillangó.
- Miííí van?
- Gyere közelebb.
A két gyerek összebújva folytatta a társalgást.
- Fogd meg a kezem!
- Minek?
- Énekeljünk!
- Anya beállít bennünket a sarokba.
- De hisz ott állunk - nevetett a pillangó.
- De a másik sarokba is beállít minket.
- Nem baj, ha szépen énekelünk neki, szerintem kienged. Engem már egyszer kiengedett ezzel a trükkömmel.
- Én táncolni tudok.
- Miért vagy itt? Mit csináltál?
- Neeem túdóóóm, montam mán.
- Akkor hallgass rám. Énekeljük el anyának a kedvenc dalát.
- De nem tudjuk mi a kedvence.
- Én tudom.
- Csiga-biga gyere ki, anyácska engedj ki! Jók leszünk és kedvesek. Szeress minket rendesen! - Énekeld te is!
A két gyerek halkan dúdolta a pillangó dalát.
- Egyikőtök kijöhet! - szólt oda anya a két gyerek felé.
A pillangó azonnal kiröpült; anya épp, hogy csak simítani tudott egy kedveset a tarkóján, az már szaladt is tova. Mire a szitakötő meg tudott volna fordulni, a nővére már hetedhét határon is túl járt.
- Én nem mehetek? - kérdezte a szitakötő megilletődötten.
- Te mi rosszat csináltál?
- Nem csináltam semmit.
- Akkor minek állsz itt?
- Nem tudom.
Anya elmosolyodott. Ő már emlékezett rá mi volt a szitakötő bűne.

- Takarodj a sarokba "büdös" kis pillangó! Hogy fogom én ezt a falról letakarítani?
A pillangónak esze ágában nem volt a sarokba állni. Elszaladt anyja elől. Az dühösen futott utána.
- Anya ne bántsd a pillangómat! Könyörgök neked! És a kis szitakötő átkarolta anyja lábait. Anya nem figyelt rendesen, felbukott, és a lányával együtt lehuppant a földre.
- Az áldóját! Irgum-burgum! Azonnal beállni a sarokba - szólt rá mérgesen a kis szitakötőre, miközben feltápászkodott. - Gyere csak! - és kézen fogva maga után húzta a lányát, egész a sarokig. - Ide beállsz! - parancsolt rá a kis szitakötőre.
A nagyobbik lány eközben a székek közt nyert egérutat, majd a nappali felé menekült anya haragja elől. De csapdába került.
- Te is ide állsz! A másik kis gonosz mellé! - kiáltotta az anya, és egy erős rántással beállította a pillangót is a sarokba, a húga mellé.

Anya elmosolyodott...
- Édesem! Te kis ártatlan, jószívű kis szitakötőm - mondta, és letérdelt a kislány elé. Átölelte azt, és nem engedte elrepülni. - Velem maradsz! Örökre - mondta anya meghatódottan.
-Puszilj meeeg! Édesanyám.

***
Ajánlom a kis szitakötőnknek,
Orsinak.