Hajdú Imre írásai

Egy nő őszinte vallomása... Avagy a "megírt" befejezést, csak Ő ismerheti... NE KERESS! NE PRÓBÁLD ÚJRA! - írta utolsó üzenetét telójába, ütött egy továbbítást, majd lesütötte szemeit, és megkönnyebbült bűnbánattal kevert haraggal, dermedten ült az ágyában. - Itt a vége - gondolta, és magába szívta minden dühét. Nem tudta kire haragszik jobban, magára vagy rá, de egy kis könnycsepp szerű bánatot, azért letörölt a szeme sarkából. Egy percig még így maradt. - Ma a fenének sincs kedve így bemenni - döntött. Beteget jelentek. A házastársi ágyuk megértőn, bólogatva marasztalta őt. A nő bebújt paplana melegének magányába, így próbálta melengetni lelkének jégcsapjait. De az üresség jó hőszigetelőként, csak egyre fagyosabbá hűtötte a magányt, ami sötét kígyóként körülölelte. Úgy mínusz 273,14 Celsiusig... - Miért mentem bele egy ilyen viszonyba? - tette fel dühösen magának a kérdést a nő. Először is, belém látott. Célt adott nekem. Olyan dolgokat vett észre, amik e...

Megtört varázs Régóta vágyott ölelésed, simogató szép kezed, zöld szemedben izzó fények, világították meg énedet. Kiadtad lelked rejtekét, szíved a kezembe helyezéd, kinyúltam érte félve én, de megtartani nem merém. Szeretni téged jó nagyon, imádtam minden pillanaton, de birtokolni végzetes, hozzád az út veszte ez. Fordítni a keréken nékem nem lehet, hibáztam én nem is keveset, lelkedhez ért lelkem ma fagyhalott, elveszítni szíved borzalom. Napom után világítson a Hold neked, helyettem fogja Isten két kezed! Egünkre együtt festett színes képzelet, legyen tiéd örökként e szerelem... Következő rész >>>

Avagy egy professzor agymenése... Az írást ajánlom édesapám emlékének, Tamásnak az égbe, a legjobb barátomnak, akinek az emléke sokat segített a prof megformálásában és nagyanyámnak, aki fentről a mai napig fogja a kezem... Természetesen ajánlom a szeretőt eljátszó Erikának, a segítőjének Editnek és Viktor barátomnak, akivel pár további kocsmázással olyan bensőséges viszonyt alakítottunk ki, hogy már eszembe se jutott többet Erikára nézni… persze csak halálom pillanatáig (hélium állapotban azért nem olyan halálosan szar az élet)... továbbá mindenkinek, aki hasonló cipőbe lépett bele , mint mi… (Luca szerint lent nálatok a Deichmann-ban árulnak ijjjen cipőket, bocs, ez nem a reklám helye..., de a feleségem azért tudhat valamit, ha ennyi év után is kitart mellettem... mondjuk ebben a halmazállapotban én is könnyebben viselhető vok (önironikusan nevető jel)) A távolság csak egy áthidalható akadály, az időt viszont nem fordíthatod vissza, ami megtörtént az már nyomként o...

Amikor féltjük, birtokolni hisszük, szeretve gyűlöljük, bizalmunkat adjuk neki, kiadjuk gyengeségeinket, talán a legnehezebb fentről nézni magunkat és megérteni, hogy ezzel már kibírhatatlan fájdalmat okozunk. Pont NEKI(!), akit annyira védeni szeretnénk. Erika írt és törölt... Sírt és törölt... Ezerszer leírta, majd letörölte könnyeivel együtt... Erika: HIÁNYZOL... SZERETLEK... - Ezt is törlöm... de jó leírni, hiszem, hogy ha van köztünk kapcsolat, akkor ez nem csak a semmibe szórt gondolat, hanem célba ér, hiszem, hogy ezeket a betűket te is érzed... (szívecske jel) És törölte... ezredjére is. A másik már megint csak a nyomát látta a nő üzeneteinek. - Mi lehetett? - kérdezte magától sokadjára is egy-egy törölt üzenet láttán. Róbert: Miért nem vagy velem? Megbántottál (síró jel) Mert az nem baj, ha nem érsz rám. De ha itt vagy és már nem érdekellek, nem hiányzom annyira, h egy jelet adj, akkor az a vég... (fekete szív jel) Én próbáltalak, de elmenekültél. Ha kelle...

Hol kezdődik a szabadság? Ott hol megszűnik a félelem... - Nem mondod?! Te képes vagy őket támogatni? Azok után, amiket tettek? - De látod a tényeket. Haladunk előre... Mondták. - Vagy hátra - szólt oda Erika a férjének. Ezek csak... Áááá! Ne légy már naiv. Tudod mit? Ma nincs kedvem melléd bújni, búj te össze a barátaiddal! - mondta durcásan az asszony. Felhívom Editet, ma nála alszom. - Most ezért? - kérdezte sajnálatra méltó kedves hangon Viktor. Erika visszanézett és ennyit mondott. - Nem csak... Csengetett. A kapucsengőből egy vékony női hang szólalt meg. - Szia, jöttél? Gyere fel, engedlek. - Köszi. Ahogy felsietett, Edit már várta az ajtóban. - Gyere, mesélj! Min kaptatok össze? Közben összeütünk nektek egy kis vacsit. Aztán húzok is, vár otthon Ede. Nekem férjem van... - nevetett a mondatához Edit. - Köszi, hogy felugrottál. Kell az alibi, ezt személyesen akartam egyeztetni veled, hogy holnap bent el ne szóld magad. - Ugyan már. Te is falazol nekem, ha kel...

Amikor a fények nem hazudnak... A házaspár együtt reggelizett. Telefonjaik az asztalon hevertek, amikor egyszer csak pittyent a feleség mobilja. Viktor ránézett és Erika felé tolta azt. - Üzeneted van nyuszika - szólt párjának egy bensőséges pillantással együtt. A nő magához húzta a készüléket és megnyitotta a kijelzőjét. Róbert felugró chatfeje jelent meg neki a jobb felső sarokban. Kicsit elpirult, zavarában köhintett egyet, röviden megköszörülte a torkát, majd mikor látta, hogy férje ismét az újságjának olvasásában veszik, rákattintott a karikában lévő fejecskére... Róbert: ...akkor 4-kor találkozunk az egyetem mögötti párhuzamos kis utca 19-es számú házában, fent nálam (pirulós jel) Majd felcsöngetsz. Várlak (puszi küldés jel) Ahogy ezt olvasta, hirtelen hőhullámok törtek rá. Az előbbi pirulása, egy tetőtől-talpig való elvörösödéssé változott. Szerencséjére Viktor ezt nem észlelte. - Te ma mit csinálsz? - kérdezte őt a férje feltekintés nélkül. - Délelőtt itthon...