Örökre Apa
Valamikor réges-régen, az erdőnek másik részén, szegletének szegletvégén, várva-várta életének örök párját, egy kedves kis manólány. - Apa - kérdezte a kicsi manóm -, manók szerinted vannak? - Hogy ne lennének - válaszoltam apásan. - Minden apa álma, hogy az ő pici lánya, örökre az ő kis manócskája maradjon. A lánykám szép kis szája mosolyra kerekedett. - Vicces vagy. Én mindig is manó szeretnék maradni - nevetett. - A tiéd - ugrott a nyakamba a manólány. Eltelt pár év, és a kis manóból, gyönyörű nagylány lett. Megtalálta élete párját. Virágba borult a táj könnybe lábadt a szem lelkem egy darabja szabad útjára kelt. Oltárhoz vezettem őt elengedtem kezét szívembe zártam rejtve néki minden szegletét. Nem kell féltenem már erős kezekbe adtam át lánykámmal véle minden álomát. Társával rajzolt szigetjük közös új életük bennük bízva tör elő az eljövendő szebb jövő. Gyökérből nyílt rózsa ő szíveket melengető szabadon, hiszem! ezerszép szirma nő. - Már ne...