Harangok
Ma a harangok érted szóltak! Kik mentek el kik fontosak voltak nekem? Hogyan gondolnak rám? Beszélnek rólam? Találkoznak egyáltalán egymással? Tudják, hogy én vagyok a közös pont számukra? Apró pont a véges időben, nekik a végtelenben. A legjobb nagymama, a legjobb apa, a legjobb barát és most ő, aki a legjobb tanácsokkal látott el. Pedig kevesekét fogadtam el. Ő volt az egyik. - Kenyérre kell barátom? - hallom még mindig a fülemben a kérdésed. - Nem - válaszoltam. - Akkor engedd el - tanácsoltad. Megfogadtam. Mindig jön szebb, jobb, több, ha az a te utad. Sokan, sokszor szerettek volna a közeledbe férkőzni. De valahogy keveseknek adatott meg. Én valamiért kiválasztott voltam. Nehéz ember voltál, ahogy ki nem az? Én is! Tamás. Ő lenne az első. Előbb fenntartással fogadnád. De később rájönnél, hogy ő volt az én egyik lelkitársam, és innentől sokat beszélgetnétek. Talán rólam is. - Mindig mindenben beelőzött. - Nem tudtam túljátszani. - Na ebben sikerült - mondaná el...