Hajdú Imre írásai

Avagy, hogy csesszünk szét -mint jó rovar szokás szerint szoktuk- mindent... - Taposs csapást és követnek... Ez egy jó mondás. Tetszik nekem. De hogy nem működik, vagy legalább is itt Rovarországban nem, az biztos! Hol van a napvilágon a legtöbb feltaláló? Hol gondolkodnak még az egyszerű vérszipákok is? Hol lesz a legtöbből a legkevesebb? Miért vagyunk mi ilyenek? Nem tudom, de ilyenek vagyunk. Bele kell ebbe nyugodni? Muszáj nekünk hagyni azokat közöttünk, akik tönkreteszik azt amit mi magunk összeröpködtünk? Szívunk mi eleget így is. Nem lenne muszáj! > A gyerekek humócskát játszottak. Mindenki szemét bekötötték és tapsra szétrebbentek. Amikor mindegyikük röpülés közben elszámolt 100-ig, akkor levették a kendőiket és keresni kezdték egymást. Akit utoljára találtak meg, annak 12 repvőtámaszt kellett nyomnia. Zümzüm beröpült a lyukon. Soha egyikük se szállt még be azon a lyukon. Tilos volt! Minden szúnyog tudta, hogy a szúnyogháló azért van, hogy azon nem szaba...

- Pati, Matina, hol vagytok??? A szobából halk beszéd hallatszott ki. Anya fülelt, de nem értette miről folyik a csevegés. Ahogy beljebb kukkantott a résnyire nyitott ajtón, csak szétpakolt játékokat látott. Mintha egy hadsereg dúlta volna fel a kisszobát, gondolta, de nem nyitotta tovább az ajtót. Örült, hogy van egy kis szabadideje. - Addig is csinálhatom a dolgom - mormogta magába, és elment teregetni. > - Pati, te ide ülsz! Gyere Matina, mi megfürdetjük a tündért! A mamának kicsi lánya, üljön be a fürdőkádba kimossuk a kis ruháját megmossuk a tündér szárnyát zsip zsup kenderzsup ha megázik kidobjuk... ...Énekelték nagyon halkan mind a hárman. - Halkabban! - szólt rá a másik kettőre Rita. Meghallja anya. Azok igazán olyan halkan énekeltek, hogy azt csak Rita hallhatta, de ő mégis csitította őket. Amikor kész lettek a fürdetéssel, Rita kiadta a következő parancsot. - Matina, hozd a tündér pizsamáját! Pati, te meg ágyazz meg! Addig én elaltatom - mondta a ...