Hajdú Imre írásai

A történet az ezerkilencszázötvenes évek elején zajlik, a mai időkkel való egyezés vagy párhuzam a véletlen műve. Semmilyen jelenkori politikai kivetítésért az író semmilyen felelősséget nem vállal. A történet a Rákosi rendszer kritikájaként íródott. Mindenki így olvassa… vagy ahogy akarja. A buszremízben a legidősebb sofőr komótosan lépkedett – szájában egy Munkással –, erős füstfelhőt húzott maga után. A férfi még szippantott egyet a cigarettájába, majd a csikket a földre dobva, eltaposta azt, és tovább bandukolt a főnöki iroda felé. – Józsi bá’, holnap ti viszitek a tömeget. Szedd össze a fiúkat, akikkel együtt mennél – mondta a főnök az idős férfinak. – Ugye voltál már ilyen úton? Itt az útiterv mindannyiótoknak. József előbb felnézett a plafonra, köhögött egy fájdalmasat a tüdejéből, majd a főnökre pillantott, megvakargatta a fejét, és csak ennyit mondott. – Főnök, ez a legnagyobb megtiszteltetés, hogy ezt most rám bízod. – Józsikám. Olyanokat szedj össze, mint te. Megbízhatók...

Valami érdekes, mindenhonnan csak ezt hallom. Mindenki mosolyogva beszél róla. Semmi rettegés. Hit, remény, szeretet. Hatvan pár évet le kellett élnem, hogy életem első ilyen eseményén részt vegyek. Fura volt. Nem tudom mi indított el. Vagyis persze, hogy tudom... - Apa, van egy olyan társasjáték, ahol ki lehet fosztani az országot. Gondolkodtunk, hogy megvegyük-e, és játszunk-e veled? De aztán elvetettük. Te sose csalnál, nem lopnál, így meg mindig csak veszítenél – mondta a lányom. Ezek után? Pont én maradjak itthon?! Én, aki a becsületre tanítottam a gyerekeimet, tanítom a mai napig a környezetemet?! Fogtam magam, beültem a kocsinkba, és felmentem a városba. Távol parkoltam le a rendezvény helyszínétől. De esélyem se lett volna beljebb jutni a központba. Autók egymás hegyén, hátán. A fél város megmozdult. Szerintem még a másik oldal egyes nyitottabb hívei is eljöttek. De tény, a legtöbb ember a hitért, a szeretetért és a szabadság reményéért kelt fel aznap este a fotelből, a számító...

Kiterített lapok Tépett öreg cigány... Asztalon a kártya Néz fel bús a lányra. Két szerető lélek Lelkük tengerének Háborgó vizében Egymást féltve rohan Féktelen egóval Vad ütközésben Másik kezét fogva Fojtják vízbe párjuk Szerelmük virágát Dédelgetett álmát Nyomják mélybe éppen A gyönyör tengerében. A gyengébbik lélek Róla most mesélek Győzelmét siratja Szerelmét múlatja Nem fújnak a szelek Könnyesek a szemek Órák futnak tova Búsan szomorúan Elengedik egymást Nincsenek már hegyek Mit megmászhatnék veled Mondja száj a szájnak. Sötétek a napok Én csak bút olvasok Hideget és fagyot Ebbe belehalok Szeretetkönyvedből Elfogytak a lapok Csak könnyeket hagyok Tőrdöfést de nagyot Egy zaklatott tanú Elvesztett háború Ringatott valóság Élhetetlen élet Verstelen a létem Fagyhalálát élem Nélküled Elvérzem... Vén cigány jós Mondd meg nékem Mit mutatnak A kirakott lapok? Lesz-e még egy jövő Ahol együtt vagyunk Vele az életem Mutatja végzetem Lehet-e még életem nélküle énnekem? Szemében a könnycsepp L...