A jós cigány

Kiterített lapok

Tépett öreg cigány...

Asztalon a kártya

Néz fel bús a lányra.

Két szerető lélek

Lelkük tengerének

Háborgó vizében

Egymást féltve rohan

Féktelen egóval

Vad ütközésben

Másik kezét fogva

Fojtják vízbe párjuk

Szerelmük virágát

Dédelgetett álmát

Nyomják mélybe éppen

A gyönyör tengerében.

A gyengébbik lélek

Róla most mesélek

Győzelmét siratja

Szerelmét múlatja

Nem fújnak a szelek

Könnyesek a szemek

Órák futnak tova

Búsan szomorúan

Elengedik egymást

Nincsenek már hegyek

Mit megmászhatnék veled

Mondja száj a szájnak.

Sötétek a napok

Én csak bút olvasok

Hideget és fagyot

Ebbe belehalok

Szeretetkönyvedből

Elfogytak a lapok

Csak könnyeket hagyok

Tőrdöfést de nagyot

Egy zaklatott tanú

Elvesztett háború

Ringatott valóság

Élhetetlen élet

Verstelen a létem

Fagyhalálát élem

Nélküled

Elvérzem...

Vén cigány jós

Mondd meg nékem

Mit mutatnak

A kirakott lapok?

Lesz-e még egy jövő

Ahol együtt vagyunk

Vele az életem

Mutatja végzetem

Lehet-e még életem

nélküle énnekem?

Szemében a könnycsepp

Letörlöm én szépem

Mert van közös virág

A felkelő réten

Látom benne magam

Szívemben Tenmagad

Legyen béke neked

Megadom én magam

Kitérek az útból

Ha ez az mi maradt.

Elbotlom én sokat

Segíts fel ó cigány

Vidd el sorosom oda

Hol Ő is látja talán

Lelkem szakadékát

Szívem maradékát

Mi megmarad benne

Elveszett seregben

Háború és béke

Legyen végre vége

Halálnak halála

Szálljon el a szélben.

* Az zenét AI-al készítettem, a vers felhasználásával!