Hajdú Imre írásai

Egy régi cikkem, ami majdnem elveszett... Hiszitek... vagy nem?! Van egy olyan megtörtént sztorim, ami Nostradamus jóslatai szerint holnap biztos nem fog megtörténni... Amikor a 6-os villamos a kör végére ért, már a sínek egyenesek voltak. Ment még egy kört. A villamosvezető, mint rendesen, miután lekörözte a többi villamost, a tegnap lelopott hangosbemondó mikrofonba suttogta a felesége előle is titkolt vágyait. - Ez felbátorító -szólalt meg egy utas, aki már három megállóval azelőtt leszállt a járműről és zaklatni kezdte a vezetőt. - Ez közszemérem kérdés! -kiabálták. A többiek, akik csak kettővel azelőtt szálltak le, persze ehhez semmit nem szóltak. - Minek az ilyen alá villamoskereket adni? -kérdezte egy idős nő magától, akit tegnap előtt gázolt halálra a villamos. Szegény nénike élete végéig szeretett volna a körúton körözni a 6-os villamossal. Ezt még a szerencsés balesete utáni napon diktálta le az egyetlen fia ikertestvérének, végrendeletként. A fiú ügyvéd lévé...

Hányszor szeretnénk, ha lenne még egy esélyünk. Van, hogy ez valami csoda folytán össze is jön. De a csodák se végtelenül jók... főleg, ha az ördög keze is benne van... László az irodaház takarítójaként dolgozott, mióta Olga belepottyant ebbe az életébe. A mindig mosolygós idős férfi, a kezdetektől különös kedvességgel fordult felé. - Olgácska, maga olyan nekem, mintha a lányom lenne... - mondogatta. Tudja kedveském, nekem nincs senkim ezen a világon az én drága feleségemen és magácskán kívül. Szomorú..., de valamikor úgy negyven éve, halva született egy gyermekünk. Aztán minden próbálkozásunk hiábavaló volt, a gyerek nem jött össze. Amikor már feladtuk a sajátot, akkor örökbe szerettünk volna fogadni egy kicsikét. Sajnos, akkoriban ez sem volt olyan egyszerű, a rendszer nem engedte... - mondta keserűen a férfi -, így kettecskén éltük le az életünket. Az egyik hétfőn, Laci bácsi nem ment be dolgozni. Senki nem tudta mi történt vele. Csak pár nap múlva, a halálhíre ju...