Hajdú Imre írásai

Előbb Károly és Zoli érkezett, majd Rózsa és Gyöngyi toppant be, később sorban jöttek a többiek. László volt az utolsó. A fiú érkezésekor a társaság már javában belemelegedett a vitázásba.  - Harc kell! - kiáltotta valaki hátulról a tömegből, a terem túlsó sarkából. Az utcáról fegyverropogás hangja, messzebbről robbanás hangok  szűrődtek be. - Polgárháború... - Gyerünk a parlamenthez - kiáltotta Zoltán. - A nemzeti múzeumhoz... - hallatszott a másik oldalról egy női hangtól. - A rádióhoz... Ekkor lépett be a terembe Laci. A fiú körbenézett, bent  hatalmas volt a nyüzsgés,  a z asztaluknál több, mint tízen vártak már rá. - Lacó, gyere már, már nagyon vártunk - szólalt meg Béci, aki elsőnek pillantotta meg barátját -, ülj ide mellém.  A fiú nem ült le, ahogy az asztal mellé ért, felugrott az asztalnál lévő szabad székre, majd onnan az asztalra, és szónokolni kezdett. - Barátaim! Eljött a nap. Az elnyomó kommunista rezsimnek távoznia kell. Az oroszokat hazazavarjuk...

Ha az ember írásra adja a fejét, akkor akaratlanul is lesznek, akik nem értik meg őt, vagy csak sérteni fog embereket, érdekeket. Persze lehet csupán mesekönyveket írni, ahol a közönség még örül minden betűnek. De ha egy ilyen könyv felnőtt kézbe kerül, ne higgyük, hogy akkor majd nem leszünk céltáblák. És amennyiben mégis vesszük a bátorságot és felnőtt témákat kezdünk el boncolgatni, akkor nem kerülhetjük el a bonckéseket se, alkalomadtán persze a hátunkba döfve. Első felvonás Hoppá, képzeljétek, ma megkaptam, hogy én szexistán írok. - Tényleg?! - gondolkodtam el ezen. Aztán a válaszom csak annyi volt, hogy ismersz, ha valakinek, akkor nekem az egyik vesszőparipám a női egyenjogúság, a különféle megkülönböztetések elleni küzdelem. Azok a macsó megnyilvánulások, amiket beleteszek az írásaimban, pedig egyértelműen karikatúrák, látványos túlírások, mintsem írói állásfoglalás lenne férfitársaim felsőbbrendűsége mellett. Figyelmesen olvasva, pedig ezek a részletek - a  jelenlegi orszá...

Ismét felvirradt egy új nap, amikor Simonnak gondolkodnia kellett, hogy miként kellene megtöltenie a bendőjét. Naná, hogy ingyen. Na ne féltsétek azért túl barátunkat, ő nem az a típus, aki túlgondolná magát. A mai gondolatai a legjobb barátnője körül forogtak, akivel a barátságuk némi extrákkal volt megtöltve, néha egy  finom rántottával , máskor  egy kissé mérges gombával , vagy egy-egy adag milánói makarónival. Éhes Simon egy kis fűszeres pljeskavicával álmodik. Bloggerünk épp az egyik oldaláról a másikra fordult az ágyában, amikor megcsörrent a mobilja. - Na ennek az álomnak is annyi - gondolta, majd felvette a telefonját. - Haver, kellene egy kis segítség. - Ki vagy? Jenő? - Ki lennék? Kiír tán?! A haverod Jenő, te tuskó. Simon megvakarta a fejét, jobbra számított.  - Mi kellene tesó? - Az exedet szeretném meglátogatni, de addig valakinek le kellene foglalni az asszonyt. Te vagy a harmadik, akit hívok... Hova jutott a világ?! Már a jó nőket is ajánlgatni kell......

Amikor azt hiszed, hogy itt a vége, akkor az író továbbgondolja... Amúgy is, a mi írónknál a tanácsadók hullanak, mint a legyek. Erről  Prof. Dr. Kiss-János Róbert is  tudna mesélni  (ha még élne).  Miért pont a mi Bencénk lenne a kivétel? * Figyelem:  az alábbi bejegyzés érzékeny témákat tartalmaz, erős szexuális tartalommal, pornográf elemekkel. Csak 18 éven felülieknek ajánlott!  Noémi épp kikelt az ágyból. Egy szál bugyiban lépett párat, majd nyújtózkodott egyet, mikor észrevette, hogy a férfi figyeli őt. - Tetszik a látvány édes kicsi medvém? - kérdezte a nő. - Tíz plusz plusz plusz - jelezte tetszését Bence. A nő büszkén tetszelgett az elismerésben, lépegetett ide-oda, forgott jobbra, balra, megmutatta a finoman domboruló tomporát is, kicsit megemelte a melleit, majd megnyalta a mutatóujját, és a nedves ujjával megsimogatta annak bimbóját. Ránézett az áldozatára, és érezte a sikerének látványos eredményét... majd egy picit oldalra pillantott az ágy ...