56, ruszkik, haza...

Előbb Károly és Zoli érkezett, majd Rózsa és Gyöngyi toppant be, később sorban jöttek a többiek. László volt az utolsó. A fiú érkezésekor a társaság már javában belemelegedett a vitázásba. 
- Harc kell! - kiáltotta valaki hátulról a tömegből, a terem túlsó sarkából.
Az utcáról fegyverropogás hangja, messzebbről robbanás hangok szűrődtek be.
- Polgárháború...
- Gyerünk a parlamenthez - kiáltotta Zoltán.
- A nemzeti múzeumhoz... - hallatszott a másik oldalról egy női hangtól.
- A rádióhoz...
Ekkor lépett be a terembe Laci. A fiú körbenézett, bent hatalmas volt a nyüzsgés, az asztaluknál több, mint tízen vártak már rá.
- Lacó, gyere már, már nagyon vártunk - szólalt meg Béci, aki elsőnek pillantotta meg barátját -, ülj ide mellém. 
A fiú nem ült le, ahogy az asztal mellé ért, felugrott az asztalnál lévő szabad székre, majd onnan az asztalra, és szónokolni kezdett.
- Barátaim! Eljött a nap. Az elnyomó kommunista rezsimnek távoznia kell. Az oroszokat hazazavarjuk.
- Ruszkik haza - morajlott a tömeg.
- Ruszkik haza! - kiáltotta Károly.
- Igen, az oroszokat haza fogjuk zavarni, ez a legfőbb követelésünk. Szabad, független országot akarunk!

A szónoklat vagy húsz perce tartott, amikor egy nagy robbanás rázta meg az épületet, az ablak melletti falat egy harckocsi lövedék szakította át. Az addig lelkes hangok, hideg fájdalmas sikoltásokká, nyögésekké, női zokogássá váltak. A teljes terem halottakkal és vérző sebesültekkel lett tele. 
- Mocskok... - kiáltotta elhalón egy hang.
Egy pillanat alatt vált a remény reménytelenséggé.

- Róz, nekem őszinték voltak az érzéseim...
- Hagyd már ezt a szarságot, maradj életben és megbeszéljük.
A nő remegő kézzel szorította barátja kezét.
- Szeretlek! De nehogy itt merj hagyni!
A férfi rámosolyodott és mindkét szemét lecsukva, belülre, lelke mélyére nézett és szomorúan ennyit mondott.
- Vége van édesem. A lelkem veled marad. Örökre.
Ahogy ezt kimondta, újabb hangos robbanás rázta meg az épületet.
- Nem lehet vége - súgta a férfi fülébe csendesen a nő.
- Nyugodj meg, a gyerekeink és azok gyerekei folytatni fogják... Nem kell már száz évet várnunk rá, szabadok leszünk - mondta a férfi, és az utolsó leheletével előjött  még pár kesze-kusza gondolata... a szabadságról, megszegett ígéretekről, rohanó életről, elmúló boldogságról, reményről, hitről és utoljára Róz arca jelent meg előtte, majd végleg elbúcsúzott az e világi életétől.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tartalomjegyzék

Legfrissebb írásom: Két csalódás Twenty twenty-six, a SZABADSÁG - Magyarországon 16 év után újra eljött a szabadság lehetősége. Innentől már csak tőlünk függ, hogy ezzel élünk e vagy újra elcsesszük Sorstalanság az én szememmel - Kertész Imre Nobel díjas írásának elemzése, a kirekesztés ellen Szerelmemnek... - Feleségemnek, szerelmes vers a költészet napjára Tíz kicsi buszsofőr - A történet a Rákosi rendszer tíz buszsofőrének hősies tettét mutatja be, párhuzamot állítva a jelen korral Egy város, egy láng - Hatvan pár évet le kellett élnem, hogy életem első ilyen eseményén részt vegyek... Lélektani írás egy nagygyűlésről A jós cigány - Egy szerelmes vers két egymással küzdő szerelmesről, és hozzá a vers alapján egy saját zeneszám Apám bűne - Egy trilógia befejező része, e gy szülőnek -apámnak- az egyik legnagyobb "bűne" gyermekével szemben...   Karácsonyi vers - Egy karácsonyi ajándék az egyik lányunknak, mert nem valami tárgyat szeretett volna, hanem inkább emléket.  56, rusz...
További információk

A tanácsadó II., A hányás (2.)

A szellem és a lélek sokszor kompenzálja a test szenvedéseit, megoldásokat keres a megoldhatatlanokra. És látszólag sikerülhet. De a sérülések, örökre beégnek az emlékezetünkbe. * Figyelem:  az alábbi bejegyzés érzékeny témákat tartalmaz (családon belüli bántalmazás, szexuális tartalom). Csak 18 éven felülieknek ajánlott!  Megtör tént események alapján íródott.   A lány a kisszobáját pár hónapja kapta meg, a tizenötödik szülinapjára. A nappalit osztották ketté egy vékony téglafallal. Az apa kapta a picit nagyobb részt, Noémi a mellette lévő kisebbet. - Nagylány lettél - mondta Éva -, megérdemled. - Én meg végre magam aludhatok, nem az apáddal - gondolta magában. Jó pár éve már, hogy teljesen elhidegültek egymástól. Előbb az ágyban nem volt már meg a kezdeti tűz és összhang. Közben a veszekedések is egymást követték. Nem lehetett pontosan tudni, hogy mikor kezdődött, de egy ideje valami megtört köztük. Kapcsolatuk egy élhetetlen házassággá változott. Már csak...
További információk

Apám bűne

Kép
...Avagy a szabadság nem is olyan fontos? Egy szülőnek az egyik legnagyobb bűne gyermekével szemben, ha... Sok fontos ember volt az életemben, de a legmeghatározóbb mégis édesapám volt, kitörölhetetlenül velem maradt emléke, halála után is. Ő nekem csak Apu volt.  Legtöbbünk a saját szüleit gondolja a legjobbnak. Erre kis önigazolásokat is gyártunk magunknak.  - De ő tényleg... Ne mosolyogjatok! - Persze, persze, pont most gyártod le az előbb említett önigazolás matricát a fejedben és ragasztod a sírkövére - mondjátok. Na, de ő tényleg.... Az egyik legjobb ember volt, aki valaha az életem részeként létezett. Ha a közeli hozzátartozóit, ismerőseit kérdeznétek, mindenki, aki ismerte őt, csak jó szívvel emlékezne rá. Egy olyan ember volt, akire mások őszintén vagy épp irigykedve, de felnéztek. Ahol megjelent, határozottságával, meglátásaival, őszinte véleményével, önkéntelenül is tekintélyt parancsolt. Apu egy igaz emberként élte le rövid hetvenkét életévét.  Ő egy tiszta sz...
További információk