Hajdú Imre írásai

Az elvesztett Postáska műfajában novella, stílusában naturalista írás, allegóriákkal és metaforákkal és sok egyéb írói eszközökkel vegyítve. Az alapsztori egy elvesztett szerelemről szól, ahol Postáska egy baráti csatározásban elpártolt Pinokkiótól. Aki gyötrődik, bánja a dolgot, tudja, hogy ő is hibázott. De az írás végén kiderül, hogy Postáska valójában egy 1731 éves boszorkány, aki csak elcsavarta a fabáb fejét. Az írásban a főszereplő Pinokkió, aki elmélkedik, magába mélyed, miközben egy másik énje párbeszédet folytat a beszélővel. Szerkezetében az írás időben tagolt és a közelmúltból, a jelenen morfondírozva, a régmúltban találjuk meg a megoldást Pinokkió problémájára, esélytelen volt, a rosszal szemben, ördögi módon elhagyták őt. Természetesen az írás egy másik szintjén, ennél mélyebb mondanivalót is rejt magában. Postáska, a női rafináltság allegóriája, Pinokkió a szerelmes férfi naivságával szemben. A jó és a rossz harca Pí mély lélekábrázolásában teljesül k...

Valentin napra... elvesztett szerelmeknek, szeretőknek és barátoknak... Hátha meglelődnek (lájk jel) és mindazoknak, akik már megtalálták egymást (dupla lájk jel) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy barátom vagy barátnőm... Mindegy is. A mai világ már csak ilyen. Homogén. Tehát, volt Ő, Postáska. Úton, útközben vagy csak épp útfélen, egy távoli napon, elvesztettem őt. Kiesett a táskámból. Máig keresem, merre gurult. Gurult, gurult, a hetedhét hegy tetején is túl, és ott, egy barátom táskájába bújt. A szigetem. A hely. Ahova menekülhetek. Az eső elől, a gondolatok elől, a szél elől, a bú elől, ha fúj, ha fagy... Vagy csak épp előlem. Jó ott. Jó odarejtőzni. Jó ott lenni, amikor bánt valami vagy valaki. Kiadni mindent. Könnyekből sírni, a lelkemből írni... Azt a sok szeretetet, amit nem adhattam neked. Miért? Mert nem hitted... Így elvesztettelek vagy mi a franc... olyan ezerhétszáztizenegy éve... Legalábbis, nekem ennyinek tűnik. Hogyan? Mostanában sokat g...