Az elvesztett Postáska - elemzés

Az elvesztett Postáska műfajában novella, stílusában naturalista írás, allegóriákkal és metaforákkal és sok egyéb írói eszközökkel vegyítve.

Az alapsztori egy elvesztett szerelemről szól, ahol Postáska egy baráti csatározásban elpártolt Pinokkiótól. Aki gyötrődik, bánja a dolgot, tudja, hogy ő is hibázott. De az írás végén kiderül, hogy Postáska valójában egy 1731 éves boszorkány, aki csak elcsavarta a fabáb fejét.

Az írásban a főszereplő Pinokkió, aki elmélkedik, magába mélyed, miközben egy másik énje párbeszédet folytat a beszélővel. Szerkezetében az írás időben tagolt és a közelmúltból, a jelenen morfondírozva, a régmúltban találjuk meg a megoldást Pinokkió problémájára, esélytelen volt, a rosszal szemben, ördögi módon elhagyták őt.

Természetesen az írás egy másik szintjén, ennél mélyebb mondanivalót is rejt magában. Postáska, a női rafináltság allegóriája, Pinokkió a szerelmes férfi naivságával szemben. A jó és a rossz harca Pí mély lélekábrázolásában teljesül ki. Kontrasztban érezhetjük a fabáb egyszerű tisztalelkűségét, a boszorkánylány ördögi játékával szemben. De az írásban megfigyelhetjük Pinokkió három énjének különbségét is. A lelkizős, aki elbújik a világ elől, a másik, aki szembenéz a történtekkel, de nem lát át a boszorkányságon, és a harmadik én, aki mögé lát a dolgoknak, kicsit tanító és távolságtartó, de igazából neki sem derül ki a nő játéka.