Hajdú Imre írásai

A világ lehetne jobb, de ha mi emberek nem teszünk érte... majd tesz más. Olga napja jól kezdődött. Reggel elindult az irodába, ahol pár napja felvételizett. Az utcán csupa mosolygós arc jött vele szemben. Új város, új munkahely, új kihívások. Sok száz éve szaladgált már az utcákon, de eddig ez a világ tetszett neki a legjobban. Na nem mintha, nem mindig az éppen aktuális színpada lett volna a szívéhez legközelebb eső, de ez most tényleg megdobogtatott belül benne valamit. - Nevetséges - gondolta -, már rég unhatnám ezt a végtelen életet, de én még mindig élvezem. Mi a fene az, amiért az emberek olyan hamar kiégnek? Ma a csinos alakját kapta magára. A hosszú combokat szinte semmi nem rejtette a kíváncsi hímek elől. Egy lenge szoknya, egy laza kis felső, és már is szájtátva lépkedtek el mellette a férfi szemek. - Játék..., ez olyan egyszerű. Manipulálom az embereket. És azok úgy ugrálnak, ahogy én szeretném. Nem kell ehhez még varázslat sem. Amikor belépett az irodaaj...

Jogot alkot, de szemén a hályog Istennek képzelt veszedelmet táncol lángot szór nyelve kígyót fröcsköl terve saját igazat vél mellénye a vért keblére ölelé kit addig köpni is félt felét elrejtve bölcsek kövét sejtve zsebébe rejti el a lángoló elme nektek csak a hamut szórja szemetekbe ne tudd meg tudós mi talány vagy ármány kezedben legyen egy jó szolgáló kis jány hajába kapaszkodj fenekére panaszkodj pokolról pokolra füstödet ragasztod minek ide a pápai áldás lesz ebből szentember ha felken a sok bárány hazudj csak hazudj édes jó királyom legyen a sírod minden hozományod kezedből szórdosd a boszorkány átkod elveszett ember én senkinek látom... 

Megfogtad lelkemet nyújtottad szívedet két kezembe temetted keserű könnyedet bánatban küldted el utolsó sóhajod galambod hozta el végsőként óhajod legyen mint kívánod hallottam hangodat haljon a halandó éljen az ostoba öregszik az ember kezei remegnek tollat is csak félve vesz kézbe merengve álljon itt ez írás végső testamentnek búcsúdalnak is jó halálra felhívó tapossa talp alá talplatnyi tapló vízbe oldott kávé nescafé a frankó!