Az ördög ügyvédnője (1.)

A világ lehetne jobb, de ha mi emberek nem teszünk érte... majd tesz más.

Olga napja jól kezdődött. Reggel elindult az irodába, ahol pár napja felvételizett. Az utcán csupa mosolygós arc jött vele szemben. Új város, új munkahely, új kihívások. Sok száz éve szaladgált már az utcákon, de eddig ez a világ tetszett neki a legjobban. Na nem mintha, nem mindig az éppen aktuális színpada lett volna a szívéhez legközelebb eső, de ez most tényleg megdobogtatott belül benne valamit.
- Nevetséges - gondolta -, már rég unhatnám ezt a végtelen életet, de én még mindig élvezem. Mi a fene az, amiért az emberek olyan hamar kiégnek?
Ma a csinos alakját kapta magára. A hosszú combokat szinte semmi nem rejtette a kíváncsi hímek elől. Egy lenge szoknya, egy laza kis felső, és már is szájtátva lépkedtek el mellette a férfi szemek.
- Játék..., ez olyan egyszerű. Manipulálom az embereket. És azok úgy ugrálnak, ahogy én szeretném. Nem kell ehhez még varázslat sem.

Amikor belépett az irodaajtón, kollégái mind felé fordultak. A zümmögés szerű csevej hirtelen alább hagyott.
- Jó reggelt, sziasztok - szólt körbenézve az őrá figyelőkre. Én lennék az új ügyvédnő, dr. Vörös Olga vagyok.
Az iroda egy jó ízléssel kialakított belső berendezésű, nagy tárgyalóból, és pár kisebb szobácskából állt. A falak zöldes színét egy derékmagasság fölötti mahagóni lambéria törte meg. A sötét színű bőr bútorok, komolyságot kölcsönöztek a helynek. A falakon pár klasszikus kép pedig, mértéktartó hangulatot nyújtott, az amúgy is visszafogott eleganciának.
A társaság egy gyors bemutatkozás után szétoszlott.
- A főnök még nincs benn? - kérdezte Olga az egyik ottmaradt kolléganőjét.
- Nincs, ő mindig késik egy fél órát - mosolygott Vivien -, néha többet is.
- Ez itt szokás?
- Tudod..., ő a főnök.
- Értem. Ahol én dolgoztam eddig, ott a főnök volt mindig az első.
- Na ez itt más világ édesem - nevetett Vivien. És nem is tudta, hogy mennyire más, mint azt ő sejtette.
Olga elgondolkodott. - Minden világ más, ahol eddig voltam. A pokolban el se tudnánk képzelni, hogy ne az ördög legyen benn először... De az előző munkahelyén is, amikor tehénpásztor volt, a gazda legalább annyira figyelt az állataira, mint ő, akinek ez volt a dolga. Vagy az azt megelőző helyén..., csak egyszer felejtett volna időben nem odaérni egy lefejezésre, az ő fejét vette volna előbb a főhóhér.
- Akkor tudod mi lesz a mai program? - kérdezte kolléganőjét.
- Van egy ügyünk, amit már mindenki un, és senkinek nem füllik hozzá a foga. Összeülünk, és továbbrágjuk. De előbb megvárjuk Istvánt. Addig gyere kávézunk egyet!
A kávézás közben összeismerkedett minden kollégájával. Attilával, a nagy kék szemű vagánnyal, Krisztával a csinos szőkével, Edinával a szemüveges okoskával, a főnök kedvencével, és persze Vivivel, a mindent tudóval.
Rövid elemzés kellett hozzájuk, hogy mindannyijukról képet alkosson. Nem kellett bevetnie még az ördög fegyvereit sem. Játék volt ez neki. Imádta a kihívásokat. Szeretett harcolni az épp aktuális eszközeivel. Most a nőies logikáját, és a külső - tegnap este kikevert - adottságait vetette be. - Jól sikerültek a melleim - gondolta. Attila máris előreléptetett a csapaton belül a főribanc helyére. A csajokat meg pár, a másik nemet lenéző poénnal állítom magam mellé. Még hogy ezek ügyvédek? - kérdőjelezte meg magában Olga kollégái képességeit -, milyenek lehetnek akkor itt a hétköznapi emberek?

A megbeszélést István vezette fel. Előbb hivatalosan is bemutatta a többieknek az újdonsült kollégájukat, majd a gumicsont ügyet kezdte el ecsetelni. Az unott arcok közül csak egy volt, aki figyelt is rá. Vörös Olga.
- Kérdezhetek, kedves István? - kérdezte mosolyogva.
- Tessék Olga - szólt a főnök meglepetten.
- Az ügyet meg akarjuk nyerni, vagy csak az ügyfelet akarjuk lehúzni még jobban, az ügyvédi iroda óradíját kiszámlázva neki?
Hirtelen morajlani kezdtek a többiek. Edina kikérőn nézett fel jegyzeteiből. Attilának kikerekedtek a szemei. - Olyan szépek - jegyezte meg magának az ügyvédnő. Míg Kriszta, Vivinek súgott valamit, amin Olga jót mosolygott magában. - Szerintem is fatökű...
- Kedves kollegina, itt nem szoktunk csalni! Lehet máshol ez volt a szokás, ahol ön dolgozott előzőleg, de mi egy korrekt ügyvédi iroda vagyunk. Ez a legnagyobb ügyfelünk. Természetesen meg szeretnénk nyerni a pert.
- Rendben. De én itt, már most két olyan ordító szarvashibát látok, amit eddig hallottam - abból következtettem némi időhúzásra -, hogy azt még egy kezdő ügyvédbojtár sem követné el.
És Vörös Olga levezette, hogy mit és hol hibáztak el új kollégái a per folyamán. Persze némi varázslatot nem volt rest használni, egy-két információt, menet közben az alperes ügyvédi irodájából vett magához. Sőt volt egy-két tanú is, akik agyának rejtegetett zugaiból kellett kinyernie az igazságot. De összességében, akár elég lett volna számára az asztalon fekvő peranyag ahhoz, hogy dr. ... Istvánt sarokba szorítsa.
- Ez a per rég nem arról szól, amiről ti itt vitáztok - jelentette ki őszintén.
- Na de kollegina - csattant fel a főnök -, ne folytassa! Ön ki van rúgva!

- Kezdjük elölről... - gondolta magában. A varázs legyen még nagyobb...

Olga csendesen ült az asztal mellett, és figyelte Istvánt, ahogy az vázolja a tényállás, és nagy elánnal magyarázza, hogy mik lesznek a következő lépéseik az ügyben. Mosolyogva nézett körbe. Látta ahogy Attila majdnem belealszik a megbeszélésbe. A lányokat sem érdekelte már az ügy. Olga is mást figyelt. - A kék szemű... ezt a pasit az ágyamba akarom! Kit érdekel már az igazság. Ha ebben a világban nem lehet tiszta eszközökkel játszani, élvezzük ki, hogy ördögök vagyunk... 

Következő rész >>>