A tanácsadó II., Epilógus

Amikor azt hiszed, hogy itt a vége, akkor az író továbbgondolja... Amúgy is, a mi írónknál a tanácsadók hullanak, mint a legyek. Erről Prof. Dr. Kiss-János Róbert is tudna mesélni (ha még élne). Miért pont a mi Bencénk lenne a kivétel?

* Figyelem: az alábbi bejegyzés érzékeny témákat tartalmaz, erős szexuális tartalommal, pornográf elemekkel. Csak 18 éven felülieknek ajánlott! 

Noémi épp kikelt az ágyból. Egy szál bugyiban lépett párat, majd nyújtózkodott egyet, mikor észrevette, hogy a férfi figyeli őt.
- Tetszik a látvány édes kicsi medvém? - kérdezte a nő.
- Tíz plusz plusz plusz - jelezte tetszését Bence.
A nő büszkén tetszelgett az elismerésben, lépegetett ide-oda, forgott jobbra, balra, megmutatta a finoman domboruló tomporát is, kicsit megemelte a melleit, majd megnyalta a mutatóujját, és a nedves ujjával megsimogatta annak bimbóját. Ránézett az áldozatára, és érezte a sikerének látványos eredményét... majd egy picit oldalra pillantott az ágy melletti órára, és halálosan elsápadva, ijedten ennyit mondott.
- Ú, basszus édesem, elaludtunk, mindjárt hozza a gyereket az apja.
Bence durcásan Noémire nézett, majd gyorsan kipattant ő is az ágyból.
- Én nem értem, miért titkolódzunk még mindig Dani előtt? A nyaralást még csak-csak értettem - mondta a férfi, közben csóválta a fejét -, de már vagy egy hónapja együtt vagyunk. Előbb-utóbb, így vagy úgy, de lebukunk. Szívem, az sokkal kellemetlenebb lesz, mintha őszintén elmondanánk neki, hogy mi van köztünk - ahogy ezt mondta, közben gyorsan kapkodta fel magára a ruháit. - Agyrém erre berendezkedni - duruzsolta. - Bujkálunk a saját lakásodban.
- De én félek...
- Mitől?
- A férjem... 
- Nem a férjed! Elváltatok - jelentette ki mérgesen Bence. - Talán végre felfoghatnád, hogy mi vagyunk a "Mi", ő meg már csak a múlt, a c. k. -jával - váltott át a szerelmes hangulatból, a dühösbe Bence. - De szólj, ha rosszul gondolom - húzta fel a szemöldökét. - És ha Szilvi szólja el magát?
Noémi mintha a férfi mondatainak első részét meg se hallotta volna, folytatta.
- Szilvike csak annyit tud, hogy te sokat jársz hozzánk. Néha hamarabb jössz, mint ő felébredne... Mi van ebben? A keresztapja vagy, ez mindent...
Noémi nem tudta befejezni a mondatot. Megszólalt a csengő.
- Anyám, ááááááá! - sikított fel a nő, odaszaladt a kaputelefonhoz, és felvette azt.
- Ki az?
- Dani és Szilvi manó - jött a válasz. - Beengedsz minket?
- Gyertek.
A két fiatal egy pillanatra egymásra nézett.
- Szívem, könyörgök, most utoljára bújj el megint a szekrénybe! Most tényleg kidobom Danit. Nyugi, nem lesz hálószoba jelenet - mosolygott Noémi.
- Oké, de utoljára!

- Szia Nonó, beengedsz?
- Hova bújt Szilvi? - nézett ki az ajtón Noémi.
- Apámnál maradt. Könyörgött nekem, hogy maradhasson nála. 
- Na gondolom... - mondta a lány kétkedve, ismerve volt apósa unokájához való hozzáállását.
- Én meg úgy gondoltam, hogy már nagyon rég nem bújtunk össze. Ki kellene használnunk, hogy kettecskén maradtunk - nézett a szokásos fürkésző tekintetével az exére a férfi. Eközben bal kezével magához húzta a nőt, és a jobbal hátulról felemelte a szoknyáját, és elmarkolta a fenekét.
- Gyerünk már beljebb innen az ajtóból - kérte Noémi, de közben jóleső érzéseivel játszva, hagyta is kissé magát.
A férfi csókolgatni kezdte a nyakát, és ezzel együtt finoman beljebb tolta őt.
- Naaaa, neee, most tényleg ne! Mi van a Vikiddel? Nem sietsz haza hozzá? - próbálták az eseményeket más mederbe terelni Noémi józanabb énjei.

De a helyzet nagyon gyorsan reménytelenné vált. Dani az összes ismert érintést, amiről csak tudta, hogy a másik összeomolhat tőle, bevetette. Noémi énjei, ahogy a lány kívül a testével, belül hatalmas küzdelmet folytattak a rajtuk elhatalmasodó erotikus énjükkel szemben. Noémi tekintete kezdett elhomályosodni, azzal együtt a gondolatai is összezavarodtak. Lassan-lassan, a fiú utáni vágyakozás felkorbácsolta az érzékibb énjeinek addig nyugodt vizeit is.

- Kívánlak... - súgta a lány a férfi fülébe, és közben finoman beleharapott annak cimpájába.
Dani kezei közé kapta Noémit, és mint egy lehulló illatos virágszirmot a nyári szellő, finoman a hálószobába röpítette a vágyai fogságába került áldozatát.
Az ágyon elterülve, már csak a vágyakozás érzései maradtak számára. Várta a másikat, hogy tegyen vele bármit.
- Légy állat! Ne kímélj!!!
És a férfit nem kellett kérlelni. Az összeizzadt, nedves testek csatájának ritmusos hangja beterítette az egész szobát.
Noémi nem tudta fékezni magát, hangosan élvezte, ahogy Dani játszadozik a testével. Már nem volt Bence, nem volt semmi, a lüktető érzés hullámai kerítették hatalmukba. Elkábult a szeretkezés gyönyörétől. A férfierő a mélybe döntötte minden ellenállását. A szemei már nem működtek, a látását átvette valami sokkal erőteljesebb. Szállt és szállt, mintha kábítószer infúziót kapott volna.
- Ilyet vele soha - lihegte. - Őt így sose, ugye? - kérdezte Noémi kábult tudattalan énje.
- Neeem, csak téééged! - volt a válasz és a testek tovább folytatták kéjes vad csatájukat. Noémi megfordult, hogy a férfi kedvét lelje benne... hogy a másik nőt örökre kiégesse annak agyából is...
- Igeeeen! 

A szeretkezésük vagy fél óráig tartott. Noémi olyat érzett, ami már nagyon-nagyon rég, vagy talán soha.

Amikor Dani elköszönt tőle, ő még csak éledezett. 
- Szia, mennem kell. Vár Viki - és finoman beleharapott a lány izzadt fenekébe, nyomott rá egy csókot, megdögönyözte kissé mind a két dombocskát, majd kiosont a hálóból.
Noémi mozdulatlanul feküdt az ágyon, kicsit gondolkodni próbált, hogy mit is tett, mikor a szekrény ajtaja nyikorogva kinyílt. Megfordult, és kicsit felkönyökölve a hang irányába nézett. Az ajtó mögül Bence arca bújt elő. A férfi ahogy kilépett a rejtekéből, a zsibbadt lábait próbálgatta kinyújtani.
- Téged aztán jól helyben hagytak - mondta egyszerűen. 
Noémi csak nézett és szólni sem tudott.
- Van értelme még nekünk, ezek után?! Velem soha nem voltál még ilyen vad, szenvedélyes - mondta maga elé meredten nézve, szomorúan a fiú. - Most éreztem igazán, hogy te mennyire megalázol engem. És te ezt észre se veszed... Én semmit nem kapok az igazi Nonóból. Feladom. Te nem akarsz engem. Te nem tudod értékelni, amit tőlem kapsz. Jobb ha ennek vége lesz - nézett végtelen bánattal a lányra a fiú. - Elmegyek. Engem nem vár senki, mint őt...

Az ágyon elterülve a nő várta a férfit, hogy tegyen vele bármit.
- Mint az állat! Ne kímélj!!!
És Bencét nem kellett kérlelni. Az összeizzadt, nedves testek ütközetének csattogó hangja beterítette az egész szobát. 
Bence már csak a nőt érezte. A férfierejével a mélybe döntött minden ellenállást. A szemei már nem működtek, a látását átvette valami sokkal erőteljesebb. Szállt és szállt, mintha kábítószert infúzióztak volna belé.
- Csináld jó erősen!!!
- Szeretnéd máshogy is? - kérdezte, és már fordult is. 
- Igeeeen!
- Keményebben fiú! Ne sajnálj!

A nő a szeretkezés végén érzések nélkül felállt, felöltözött, és a táskájába rakta az asztalra rakott pénzt.
- Jó voltál pasikám - mondta. - De nem kellett volna ennyit adnod.
- Mindegy, én már nem használom - válaszolt Bence.
- Te tudod. Akkor csá picinyem! Ha legközelebb is kellek, akkor itt hagyom a telószámom.
Bence mosolygott, és bólintott egyet.
- Ha kellesz... Tudom...

A szoba nyitott ablakán besüvített a hűvös október végi szél. Az ablakon kinéző gondolat fülébe halálsikolyt üvöltött a kaszás. A fiú haját a zuhanás szele kócolta, ruháját a szabadesés tépte, útját a mellette elfutó emeleti ablakok riadt tekintete kísérte.
Eszébe jutott a lány, akit szeretett, a nyaklánc, amit neki ajándékozott, a születésnapi torta, amit meglepetésként adott neki, a gyűrű, a karkötő, amivel örök hűséget fogadtak egymásnak. Semmi amit ő kapott volna. 
Szemei előtt megjelent az első találkozásuk.
Lepörgött az a bizonyos film.
Már várta a végét. De az még messze volt, vagy három emelet - gondolta.
Kettő... Egy...
És semmi.
Nagy csend.

Nagy csattanás, és Noémi vágya teljesült... Szívében egy ember maradt... 

A búcsúlevelében ennyi állt:
Ha találkozni akarsz velem, tudod mit kell tenned, hol találsz...

Márta átölelte a lányt. Hosszan-hosszan csak ölelte, és nem szólt semmit, majd egyszer csak megszólalt.
- Ez az üzenet azt jelenti, hogy ha szeretnél tőle bocsánatot kérni, akkor ki kell menned a sírjához. És ott megvallhatod neki minden bűnödet, amit vele szemben elkövettél.
- De...
- Nincs de! A fiút így kaphatod vissza, ha belátod, hogy hibáztál.
- De meghalt - zokogott Noémi. - Nincs vissza.
- Én nem tudom mennyit kell még tanítanom téged barátnőm...
A lány nagy kerek szemekkel nézte a pszichológusát.
- A tested téged börtönbe zár. Bence ehhez adott neked egy titkos kulcsot.
Noémi kérdőn nézett Mártára.
- Menj ki a sírhoz és rá fogsz jönni. Te liba! - suttogta önmagának. 

A lány lassan sétált a temető síremlékei közt... 
és megállt a fiú fejfájánál.

Noémi sírverse

Bűnbánón állok itt
Kezeim tördelem
Szívemben mint emlékkép
Benne élsz örökkön emlékként

Vak remény, hit és félelem
Elhitet mindent a képzelet
Hittem hogy szerelmed
Nem csupán reményként képzelem

Bánom már régen én
Hogy csak testemben létezém
Hogy lelked nem néztem
Bocsáss meg barátom nékem!

És a lány zokogva térdelt órákig a fiú sírja felett...

- Én belátom, voltak hibáim és hibáztam sokat, de magamból akkor is csak ennyit tudtam adni - mondta magának a lány.

...nekem - hallatszott a késő őszi szél csendes, szomorú fuvallata... 

- Bence,
KÉRLEK... 

Következő rész (1.) >>>