A tanácsadó (búcsú vers)

Megtört varázs

Régóta vágyott ölelésed,
simogató szép kezed,
zöld szemedben izzó fények,
világították meg énedet.

Kiadtad lelked rejtekét,
szíved a kezembe helyezéd,
kinyúltam érte félve én,
de megtartani nem merém.

Szeretni téged jó nagyon,
imádtam minden pillanaton,
de birtokolni végzetes,
hozzád az út veszte ez.

Fordítni a keréken nékem nem lehet,
hibáztam én nem is keveset,
lelkedhez ért lelkem ma fagyhalott,
elveszítni szíved borzalom.

Napom után világítson a Hold neked,
helyettem fogja Isten két kezed!
Egünkre együtt festett színes képzelet,
legyen tiéd örökként e szerelem...

Következő rész >>>

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tartalomjegyzék

A tanácsadó II., A hányás (2.)

Apám bűne