Az ördög ügyvédnője (3.)

"A jónak, innentől nevezzük "izének", és a rossznak, innentől nevezzük "bizének", a saját EGÓ-nk szabja meg a jelentését." - dr. Vörös Olga -

Vörös Olga a párnái közt pihenve gondolkodott. Zénon szerint minden jó, ami erényes; Platónnál a jónak olyannak kell lennie, ami nem szorul másra a jóságához; a jóöreg Immanuel meg valami tapasztalástól független morálfilozófián rágódott...
Ezek a pasik... annyira túlbonyolítanak mindent, egyszerű ez, akik ugyanarra tartanak, mint én, azok a jók, aki ellenem vannak, azok a rosszak. Nem is értem... - csóválta fejét az ördöglány. Mit kell ezt komplikálni?!

A csapat összeült. Egy emeletes irodaház építési engedélyeztetése volt a téma. A város ellene volt a projektnek, de az építtetőnek fontos volt, hogy ott és akkor épüljön fel épület.
Dr. István kiadta a feladatot.
- Hölgyeim és Attila, tessék utánajárni, mik a lehetőségeink! Akit lehet, le kell fizetni, akit kell, meg kell zsarolni, de erre az irodaházra nekünk meg kell szerezni a város áldását. Élet, halál kérdése a dolog. A főnök vészjóslóan körbenézett, majd látva a többiek riadt tekintetét, felállt és határozottan csak ennyit mondott.
- Munkára fel! - és a saját kis rezidenciája irányába távozott.
Vivien, Kriszta és Edina összebújtak. Csak Olga maradt ki a hölgykoszorú sustorgásából. Ő, Attila irányába jelzett.
- Gyere közelebb! - súgta felé. Van egy ötletem. Én ismerem a polgármestert. Tulajdonképpen a hálószobatitkait is - gondolta magában Olga -, eléggé belülről. De ezt már nem mondta kollégájának. - Van egy gyenge pontja a pasasnak. A nők. A mostani szeretője, a másik kerület ellenzéki alpolgármesterének a felesége. Politikai botrány lenne, ha ez kiderülne. Na meg a felesége kiherélné a szerencsétlent - mosolygott kajánul.
- Te honnan tudod ezt? - kérdezte Attila meglepetten. Ilyen infókkal, már tűntek el emberek, egyik pillanatról a másikra ebben a kerületben.
- Emberek... na igen - nevetett az ügyvédnő. Ne aggódj! Nem lesz baj. De kellene a segítséged!
- Mit tudok én ebben az ügyben tenni?
- Egyszerű, le kell lőnöd a szeretőt...., a polgármester saját pisztolyával.
Attila hirtelen elhallgatott. A másik három csaj csivitelése felerősödött a fejében. Zavarta, hogy nem tud gondolkodni tőlük.
- Most ezt nem mondod komolyan? - kérdezte merőn Olga pokolian sötétbarna szemébe nézve. Ilyenekre én nem vagyok vevő. Ügyvéd vagyok, nem bérgyilkos... Meg különben is, hogy szereznénk meg a fegyvert? És a többi dologról nem is beszélek. Szivi, a zsarolásban kimerül az én rosszaságom.
- Szeretnél az ágyamba kerülni Attilám? Én csak a jókkal bújok össze - mosolygott Olga. A számomra jókkal. A mi társadalmi elvárásaink, tudod... pokoliak - mondta, és ördögien rákacsintott az ijedt férfira.
- Ki ne szeretne? - válaszolt a férfi -, de börtönbe nem.
- Jaj Attila, én egy orosz rulettet ajánlok neked.
- Cinkelt golyókkal jobban menne...
- Megoldjuk... - fújt a férfi felé egy kis bűbájt a lány. Akkor? Tudod, csak picit kell megölni azt a ringyót. Légy nyugodt, a körítést én intézem. Banánt meg majd viszek neked a börtönbe... - nevetett -, ha mégis odakerülnél. És szúrós tekintettel Attilára nézve, dr. Vörös Olga várta annak igenjét.

Lövés dördült. A nő holtan rogyott a polgármester karjaiba. A férfi egy pillanatra a fejéhez kapott - nem tudta mi történik vele -, és elvesztette az eszméletét. Attila ezt a pillanatot kihasználva, a kezébe nyomta a fegyvert. Az ernyedt mutatóujjat a ravaszra helyezte, és elsüttette azt a kábultan fekvő polgármesterrel. A golyó a szerető mozdulatlan teste felett elrepülve, a falba fúródott.
Az ügyvéd, mint aki jól végezte dolgát, kocsijába ült, és Olgához hajtott. Mikor megérkezett, csengetett. Csurom víz volt a verítéktől. Remegett.
Nyílt az ajtó...
- Szia. Megtörtént. Akkor most már te jössz!
Olga ránézett...
- Menj fürödj le! - szólította fel haláli nyugalommal. Engem mindjárt hívnak...
Ahogy a férfi eltűnt a fürdő irányába, a lány elégedetten megpörgette az ujja köré csavart férfiak képét a fejében. Egy hirtelen tűszúrással felébresztette a polgármestert a kábulatából.
- Nem értek semmit. Kezemben a füstölgő fegyver. Elterülve előttem a vérben úszó Évi. Mi van??? Hol vagyok? - szaladt át az agyán. Segítség kell!
Az ügyvédnő telefonja megcsörrent. "Zsolt" - jelezte ki a mobil.
- Olgácska, bajban vagyok, segítened kell nekem! - hallatszott az ijedt hang a telefon túlvégéről. Lelőttem a szeretőm... vagy nem is tudom... Itt már csak a mágia segíthet.
- Nem Zsolt, én. De előtte lenne egy kérdésem.
- Tessék édesem!
- Szeretnél jó lenni?
- Tudod, hogy én mindig is...
- Rendeben polgármester úr, akkor egy kis ügyintézésért cserébe megmenekülsz a politikai botránytól, a börtöntől, de legfőképp a feleséged irtózatos bosszújától.
- Szerintem még a sitten is üldözne, ahogy ismerem... Könyörgöm...!!! Segíts!

Olga oldalra pillantott, és a mellette fekvő izé, vagyis kollégája, Attila meztelen felsőtestén futtatta végig szemét. A trófeája látványát ízlelgetve, jólesően mosolygott. Szőrös mellkas, izmos vállak, akárcsak az ördög. Vele is csodás volt az ágyban... Akkor a kékszemű is kap egy kénfüstös, fekete, cinkkelt golyót tőlem... Hagyom felébredni... - mosolygott az ördöglány -, otthon a saját ágyában.

Napi prológus:
Évi a Fenekesi út harminchárom előtt fékezett.
- Gyors szállj ki édes, hogy meg ne lásson valaki! Majd jön érted a sofőröd.
Zsolt sietve kiugrott a kocsiból.
- Pá édes! - intett a nőnek, aki már tova is száguldott a pesti forgalomban.

Király Zsolt polgármester kezet rázott dr. Istvánnal.
- Köszönöm Zsoltom ezt a nemes gesztust, amit a mi régi barátságunkért tettél! Nem is tudod, mennyire leköteleztél.
- Ne nekem köszönd István - mosolygott a polgármester. Ne nekem... 

Következő rész >>>