Tükör a "Végzetes szerelem a buszmegállóban"-hoz -önkritikai írás-

Orsolya és Pinokkió már régről ismerték egymást... Pinokkió nagyon szerette Orsolyát

Kedves Barátaim és Orsolya Barátném!
Most egyik saját művem kritikáját fogom tálalni nektek, a "Végzetes szerelem a buszmegállóban" című írásomét.
Ezt az írásgyakorlatot egy baráTommal találtuk ki. Orsolya stílusában szándékoztunk egy-egy írást publikálni, annak hibáival és szépségeivel Orsolyának, okulásul, tanítás képpen.
Vágjunk is bele...
Ígérem, nem kímélem a szerzőt. Olyan gonoszul elkaszálom magam, mintha én lennék a Vasorrú Bába, vagy maga a nagy Belfegor! Hogy miért teszem, kérdezhetnétek? Bevallom, nemes és önzetlen cél vezéreli tollam, a népszerűség hajhászása és némi melléktermékként, Orsolya barátnőm segítése további írói munkásságában. Talán az elsődleges cél eltörpül azért a másodlagos mellett, de ezt magamnak is csak rémálmaimban vallanám be, nemhogy nektek, nyílt színen!

###
Előzetes összegzés:
Bár ne olvastam volna a fentnevezett írásomat! De mivel én magam írtam, így írás közben nehezen tudtam nem olvasni. Mi volt a tervem vele? Hogy egy tökéletest stíluskarikatúrát, -mondhatni- "stílustükröt" írok, amiben megmutatom Orsolyának, hogy miben kell fejlődnie, mire kell figyelnie. De hát az ember esendő, nem tud kibújni a saját bőréből és a betűk is gonoszak, elragadnak magukkal, mint cunami a parti horgászladikot. Így elkezdtem írni és hirtelen egy "Orsolyabőrbe bújt Pinokkiófarkassá" váltam. Nem tudtam nem színezni a történetet, nem tudtam belőle kihagyni a Pinokkiós fordulatokat, és önző módon háttérbe szorítottam, elsilányítottam az Orsolya hibáit. Sajnos feszesen végigvezettem a "love story"-t. A "rokokós" és közhelyes mondatokat akaratlanul (talán magamnak se vallom be, szemét módon szándékosan) is ellensúlyoztam pár szatirikus elemmel, ami meg agyonütötte az eredeti szándékot.
Ez az írás így egy tökéletes kudarc volt számomra, így próbálom menteni a menthetetlent.
(Akkor a bújtatott öntömjénezésből ennyi..., jöjjön a lényeg!)

###
Részletes elemzés:

"Ádám már kisgyerek kora óta csüngedező szerelemmel figyelte Évát.
...
......
vagy hiába verte kékre-zöldre a fiút, aki meghúzta Éva copfját, a kislány nem viszonozta az ő közeledését."
> Ez a rész, amely agyoncsapta az egész történetet, egy csöppet se Orsolyás. Ez inkább hasonlít Nem Tomra, vagy inkább Pinokkióra?! Nem is értem miért???
Itt a szerző (én) nem tudott elszakadni a saját stílusától. Öncélú, Orsolyától nem megszokott, stílusidegen elemeket használt. Ez a bekezdés nem harmonizál a történet romantikus szálával. A bekezdés mind a 847 betűje megérdemli az 1-est!
------

"Teltek az évek, Éva és Ádám életútja szétvált egymástól. Éva megházasodott. Ádám pedig magányosan élte mindennapjait. Évának gyermekei születtek. Egy kislány, Évi és egy fiú, Béla."
> Ezzel nincs gond. Itt sikerült átvenni Orsolyát és nem is rossz. A mondatoknak ritmusa van, az összetett és tőmondatok kellemesen váltják egymást. Ezt tessék máskor is alkalmazni OrsolyaPinokkió!
------

"Éva házassága a kezdetben magas hőfokon izzott, de az idő múlásával, ahogy a meleg lepény is kihűl, az ő házasságuk is zátonyra futott."
> Közhelyesen indul, majd "túlírt" lesz és logikailag is hibás: a hőfokoknak mi köze a zátonyhoz?! (Orsolya is vigyázzon a közhelyből indított túl meleg zátonyokkal!)
------

"Férjével egyre lajtosabban viselkedtek egymás irányába."
> Ez értelmetlenül hangzik, kb így jó: "Férjével egyre lajtosabb lett a kapcsolatuk." Bár mivel nem tudom a "lajtos" szó jelentését, csak sejtem, inkább használjunk egyszerűbb magyar szavakat, amit minden olvasó ért, pl.: "hűvösebb". És így már egyből jó is lesz "Orsolya" mondata: "Férjével egyre hűvösebb lett a kapcsolatuk."
------

"István, Éva férje egyre többet öntött föl a garatra. Egyre többet lett pityókás. A becsiccsantások következtében, sokszor el-el csattant egy-egy pofon is. Voltak napok, amikor Éva csak hatalmas napszemüveggel tudta eltakarni az István által okozott ütések nyomait."
>Hm, ez már -gonosz módon- stílusosra sikeredett. Tanulság: nem kell egy mondatot túlvariálni, néha a kevesebb a több! Pl: "István sűrűn felöntött a garatra. Ilyenkor sokszor el-el csattant egy-egy pofon is."
Vagy csak legyünk spontának: ...durr egy pofon.
------

"Ádám soha nem veszítette el Évát. Ő nyomon követte életét. Amikor Éva a város másik részébe költözött, Ádám is követte, albérletet váltott. Így azonban messzebb került a munkahelyétől, az addigi 1 perc kocogás helyett, másfél órát kellett buszoznia. De ez az apró áldozat mindent megért. Szépen kezdődtek a napjai, minden reggel a buszmegállóban Évával találkozhatott."
> Ez olyan romantikus, de ilyet nem írunk, max. egyszer egy történetben, azt is csak azért, hogy kizökkentsük az olvasót a szigorúan feszes történetvezetésünkből. Ha többször használunk ilyen túlgiccsezett részeket, akkor azt nagyon tudatosan szabad, de akkor már valamivel ellensúlyozzuk. Pl.: "Monoton kattogtak a percek, a pók is lassan szőtte hálóját...."
Vagy elkönyvelhetjük magunkat brazil szappantartógyártóknak;-) ...persze jópénzért mindent..., de azt hiszem nekünk még nem fizetnének a szappantartójainkért. Így marad, hogy írjunk egyszerűen!
------

"Éva már nem ismerte meg őt, ő azonban nemmúló szerelemmel figyelte a kedves nőt, ahogy a gyermekeit igazgatja, toszogatja fel a buszra őket. Néha még Ádám is segített nekik. Sőt, olyan is megesett, hogy Évának magának segített a felszállásban. Ilyenkor egymáshoz értek röpke pillanatokra. Éva a segítő kezet minden alkalommal udvariasan szépen megköszönte.
> Huh, ez megint giccs: "nemmúló szerelemmel", közben benne egy közönséges "toszogatja". Lehet, hogy ilyet Orsolya már nem is ír, de nem baj, felhívtam a figyelmet. Nem szabad.
------

"-Köszönöm -mondta.
Ádámon ilyenkor melegség szaladt át, egy-egy aprócska érintés az egész napját felmelegítette. Már várta ezeket a pillanatokat.
-Vajon segíthetek-e neki ma is? -ez járt a fejében minden reggel..."
> Lehet másoknak ez is sok, de ennyi romantika még elfér.
------

"Történt egyszer, hogy Éva megint napszemüveget viselt, még nagyobbat, még sötétebbet, pedig nem sütött aznap a nap és felhők lepték meg a buszmegálló környékét."
> Fokozás, és kis költői kép... Nem Orsolyás, de át lehet belőle venni. Használjunk költői képeket, megszemélyesítéseket, metaforákat...
------

"Így esett meg, hogy nem tudott a sötét látása miatt figyelni gyerekeire, mint rendesen."
> Megint egy logikai hiba: sötét látás? Az milyen? Csak mert napszemüvegünk van, még nem látjuk sötéten a világot.
------

"A kis Béla egy rosszcsont lurkó volt, akkor reggel is csintalankodott tesójával. A játék oda fajult, hogy meglökte a picurka Évit, aki kitorpant az úttestre, egy robogó autó elé."
> Kitorpant az úttestre???? Megtorpanunk, de nem kitorpanunk. Figyeljünk már a szavak jelentésére! Pinokkió!!!
------

"Ádám reflexei a helyén voltak. Ugrott és magával nem törődve elrántotta az autó elől a kislányt. Nagy fékezés és ijedt sikolyok hallatszottak csak. Ádám csupán a lányt nézte, hogy annak ne görbüljön haja szála sem!
Az autó őt ütötte el a kislány helyett."
> Jó mondatok és rossz mondatok váltogatják egymást. A jók, egyszerűek, a rosszak heroikusan fennköltek. Írjunk szép egyszerűen.
------

"Éva a baleset után aggódva ment be a kórházba. A folyóson ülve a doktor hangosan kérdezte:
-Kihez tartozik a most behozott balesetes?"
> Ez meg valahogy túl direkt: "folyóson ülve a doktor..." Üljünk kicsit, legyen egy csöppnyi hatásszünet, és a doktor szólaljon meg ettől függetlenül, pl:
"Éva a baleset után aggódva ment be a kórházba. A folyóson ülve szorongva várt.
-Mi lehet a férfival? -gondolkodott.
Hirtelen egy ajtó csapódott és egy orvos lépett ki rajta. A doktor tekintete keresően végigpásztázta a folyosón ülőket és megszólalt: -Kihez tartozik a most behozott balesetes?"
Talán kicsit jobb. Itt szabad volt kicsit körbeírni. Az esemény súlya engedi ezt.
------

"Éva körbenézett, nem látta, hogy más jelentkezne és így megszólalt.
-Hozzám -mondta remegő hangon.
A fehérköpenyes doktor közelebb lépett a nőhöz."
> Esetleg a fehér köpeny felesleges, milyen lenne?!
------

"-Hölgyem, a jó hír, hogy a férje túl van az életveszélyen, de sajnos van egy rossz hírem is. Kicsit várt, majd lehajtva a fejét ezt mondta:
-Amputálnunk kellett az egyik lábát. Sajnálom."
> Megint lehet kicsit több időt szentelni a dolognak. Egy amputálásról beszélünk, könyörgöm! Egy orvos sokkal diszkrétebb (normál esetben)!
Ez meg full közhelyes: "van egy rossz és jó hírem"???! Húh!!!! Ilyet nem szabad írni! Csúcs rossz! Ilyet két favágó mond egymásnak... Bár itt is vágni kell:-(
Na kiakadtam magamtól.
Pinokkió: 1-es!
------

"Éva nem tudott mit mondani, nem magyarázkodott, hogy nem a férje..., csak zokogott, sajgó szívvel gondolt arra, hogy ez az ember az ő lányáért áldozta a fél lábát."
> Itt is jobb lenne két mondat, talán a második rész gondolatként írni. Pl: ...sajgó szívvel gondolt a férfira. -Ez az ember a lányomért áldozta a lábát -gondolta Éva és belülről is zokogott. > Ez így egy a "sajátomért"-tel ("lányomért") közelebb hozza a férfit a nőhöz.
------

"Másnap virágot vitt Ádámnak és leült mellé.
A férfi arca felragyogott. Élete legszebb napja volt ez.
-Szia Éva -mondta mosolyogva és gyönyörködött a nőben.
-Szia, de te honnan tudod a nevem? -kérdezte a meglepődött Éva.
-Az óvodából, egyszer te adtál nekem almát reggelire.
Éva zavartan nézte a még mindig jóképű Ádámot, keresgélte az emlékeket a buksijában, és azt hitte, hogy a bajától mondd sületlenségeket a férfi."
> Ez még lehet jó is, max a "buksiját" cserélném, nem kutya ő...
------

"A nő még hetekig járt be a kórházba. Majd amikor Ádám kikerült onnan, akkor minden nap meglátogatta őt. Sokat beszélgettek és kiderült az igazság az almáról is. A sok beszédnek sokmindene volt, csak alja nem, meg se füle, se farka, se vége, se hossza, Éva csak annyit érzett, hogy beleszeretett Ádámba. Már nem is tudta elképzelni a férfi nélkül az életét. Fontosak voltak neki a napi kis séták, amikor tologathatta a tolókocsijában a rokkant férfit. De nem csak neki tetszett Ádám, a gyerekei is oda voltak érte. Olyanok voltak ők együtt, mint egy igazi boldog család.
> Megint pici finomítások: "A sok beszédnek sokmindene volt, csak alja nem, meg se füle, se farka, se vége, se hossza" < Ez itt sok minden, csak épp se füle, se farka.
------

"Egyik napon, amikor napszemüvegbe látogatta meg Éva Ádámot, a férfi felcsattant.
-Nem mehet ez így tovább, hiába is takargatod, tudom, hogy ver a férjed!
Éva sírva-ríva zokogásban tört ki.
-Eddig nem mertem mondani, féltem a szégyentől."
> Akár...
------

"Féltem, hogy agyon akarod majd verni és még a másik féllábad is rámegy, mert az az állat erős, mint egy bivaly.
-Ne féltsél te engem -mondta Ádám. Nagyobb a mi szerelmünk, mint hogy ez közénk tudjon állni!"
> Ez megint túl "egyszerű" és közhelyes. Elég lett volna: "-Féltem -mondta a nő, és hosszú másodpercekig csendben álltak egymással szemben."
------

"Holnap megkeressük az ügyvédet, aki intézte az ügyemet az autós ellen és beadjuk a válópert, ti meg már ma költözzetek hozzám!"
> Szerintem figyeljünk a szakmára is, talán válóperes ügyvédet keressenek... Ne írjunk olyan szakmai dolgokat, amelyek nem állják meg a helyüket! Írás előtt tanulmányozzuk az esetünket.
------

"Éva szólni se tudott. Gyerekkori elfojtott vágyak ébredtek fel benne. Ráébredt, hogy ő titokban mindig Ádámról álmodozott, csak magának se merte bevallani. Az almáját is annak a szép fiúnak adta, akire a lányok rá se mertek nézni. A homokozóban is csak dacból nem fogadta el a lapátot és a rajzokat is titokban hazalopta az óvodából, amit neki rajzolt az ő "hercege".
> Ez lehet kicsit szatirikus, nem is baj, de maradt benne Orsolya is...
------

"Egész lány korában és később is mindig arról a fiúról álmodozott, akit elsodort tőle az élet. Nagyon örült neki, hogy így utólag mégis megkapta. Nem volt már neki fontos, hogy nem az a szépfiú volt, mint aki álmaiban megjelent előtte. Jó volt neki így is. Neki a szerelmük volt a legfontosabb kincs a világon.
És mi lenne ennél fontosabb?"
> Hm..., ha nagyon giccsesre akarom, akkor ok, egyébként egy kicsit egyszerűsítenék. Pl: összetett - tő - összetett - tő ... mondatok.
------

"-Nem kell két lábbal törpölni a földön, a boldogság szárnyakat ad az embernek! -gondolta és mosolyogva várta a csodálatos másnapot..."
> Na az ilyen "nagyívű" befejezések azok agyon tudnak csapni egy egyébként jó írást is, hát még egy rosszat, mint ez! Esetleg akár ne is legyen ez a végén és jobb lenne. De ha mindenképp, akkor:

"Semmi -gondolta, és mosolyogva nézett előre..."

###
Összefoglaló helyett:
Orsolya nagyon mélyről kezdte. Bevallom kezdetben nehezen olvastam írásait. Mivel láttam a rettenetes lelkesedését, fejlődni akarását és nem gondolta magát Örkénynek, vagy éppen Tolsztojnak -hajlandó volt megfogadni a tanácsaimat-, így úgy gondoltam, segíteni kell neki!
Lehet nem én, vagy éppen a másik segítője Nem Tom vagyunk a legalkalmasabbak arra, hogy belőle nagy írónőt faragjunk, de az úton elindítottuk és látjuk az eredményeket is.

Kedves Orsolya!

Van egy rossz és egy jó hírem !

A rossz: messze nem vagy még kész.
És a jó: soha nem is leszel, mert a jó pap is holtig tanít!