Az utolsó esély (1.)

Mindenkire születésétől fogva három őrangyal vigyáz. Amikor az ember valamilyen halálos bajba kerül, akkor az egyik angyala kisegíti abból. De ez sajnos nincs ingyen; onnantól egy angyallal kevesebb őriz bennünket.

És ha már nincs ki vigyázzon ránk - elfogytak az őrző angyalaink -, akkor a jók az Úrtól, kapnak még egy utolsó esélyt.
...

Friss tavaszi szellő fújta be az eget. A nap alulról világította meg az égi teret. A felhők felett sokezernyi angyal és tündér sürögve röpködött. Három közülük, épp Uruk színe elé járult.
- Szira, Kelna, Zemita siessetek, lent vár titeket egy születendő kisember!
- Igen Urunk Parancsolónk, húzunk lefele.
- Aztán nem szeretnélek benneteket egyhamar viszontlátni! - mondta intőn feléjük emelve mutatóujját az Úr, majd intett és ennyit mondott - távozhattok!
- Mi mindent megteszünk - zengték egyszerre az angyalok, és már indultak is.
***

A vajúdó asszonyt betolták a szülőszobára.

- Milyen gyakoriak a fájások? - kérdezte a sietve érkező orvos.
- Rögtön megszülünk - válaszolta kissé idegesen a nővér.
- Akkor rajta, már én is vagyok! Nyugalom!

Hangos sírás hallatszott a nő öle felől.
- Anyuka, kisfiú! - mondta a szülésznő, majd mosolyogva felemelte és megmutatta az anyának csöppnyi porontyát.
A friss édesanya kissé meggyötört arcán szétáradó öröm látszódott. A szülőszoba megtelt boldogsággal. Minden bent lévőből érezhető megkönnyebbülés szakadt ki.
- Életerős kis srác - szólt az orvos biztatón az anya felé.
- Köszönöm doktor úr! Hálás vagyok. Köszönöm! - mondta a nő, és könnycseppjeit törölgetve, hálát adott az égnek fiáért.

(Ki vegye észre, ha nem a narrátor... Közben a szülőszobában hirtelen hárommal többen lettek.) Egy pillanatra, szellőként suhanó lila fény villant. Az őrangyalok kissé megkésve, de megérkeztek.
- A fenébe is. Ezt a csatlakozást majdnem lekéstük - szólalt meg a rangidős Szira bosszankodva.
- Huh, ez meleg volt - törölgette homlokáról a verítéket Kelna -, mehettünk volna a pokolba mindhárman, ha ez nem jön össze a dokinak.
- De az emberek maguktól is ügyesek - mondta csendesen Zemita.
(Nem tudjátok, de majd a következő részekben mesélek részletesebben róluk..., elöljáróban... a három őrangyal, három jellem. Szira kemény, harcias, mindenért zsörtölődő; Kelna aggódó, lelkiismeretes őrangyalként szolgálja az embereket pár száz éve; és Zemita közülük a legszerényebb, aki a háttérben szeret maradni, segíteni.)
- Akkor ha már itt vagyunk, vegyük át a kis pasast megőrzésre - szólt utasítón társai felé Szira.
- Majd figyelünk - mosolygott Kelna.
- Azt hiszem az édesanyja is nagyon fog rá vigyázni, könnyű dolgunk lesz - szólalt meg Zemita.
- Egy darabig... - vakargatta a fejét a rangidős őrangyal.

Következő rész >>>