Hajdú Imre írásai

Apám büszke ember volt... Életében egyszer láttam megtörni. 2004. december. Amikor nyugdíjas lettem, nem tudtam letenni a munkát. Éveken keresztül dolgoztam tovább keményen. Hol ezt, hol azt csinálgattam. Majd amikor kiderült tüdődaganatom, valami olyan hobbit kellett keresnem, ami kevesebb mozgással járt. Így kezdtem el festegetni, 67 évesen. Mint mindenben, ebben is a maximumra törekedtem. Nem törődtem a betegségemmel, bújtam a különféle festészetekről szóló könyveket. Előbb akvarellekkel, majd amikor úgy éreztem, már túlléphetek a vízfestészeten, az olajjal próbálkoztam. - Ha már meg kell halni, legalább valami maradjon utánam - gondoltam -, legalább pár ecsetvonás az unokáimnak... De még nem éreztem, hogy itt lenne az időm... > 2008. szeptember. Hárman voltunk a szobában. A két fiam és én. A falakon az utóbbi két év festményei. Büszkén nézegettem őket, mindegyiket a gyermekemnek éreztem. - Na most akkor, ti mondjátok meg melyiket vigyem? - Apu, egyértelmű. ...

A munkahelyen sok esetben megkapjuk, amit otthon nem. Ha kielégítők vagyunk, akkor azért, ha kielégítettek, akkor azért, és ha a kielégítetlenek táborát erősítjük, akkor az otthoni állandó b.szogatást pótoljuk egy kis hiánnyal. Porcica rendszeresen bejárt munkahelyére. Beosztása, a főnök kedvence volt. Többnyire az asztala mögött végezte tevékenységét. Szorgalmas dolgozó lévén, mindig tett azért, hogy beosztását kielégítse. Feladatait halmozottan halmozta, főleg kollégái számára. Amikor a sok elvégzendő munka már-már a nyaka köré tekeredett, akkor bevetette macskaságát. Ha kellett munkatársaihoz, ha kellett feljebb bújt. Ezt a fajta dörgölőzési módot ő nem tartotta övön alulinak, bár többnyire csak az alatt ért el vele kiemelkedő eredményt. Ezek az eredmények főleg a férfi kollégák körében okoztak kimagasló hatást, és némi nemű - nemi - örömöket. Így Porcica munkája mindig precízen és pontosan el lett végezve. Munkanapjai békében és megbecsülésben teltek. Egy napon Po...

Ilona... mell-derék-csípő: 90-60-90 cm. Ő ennyiből állt. 56kg színtiszta szupernőből. Elégedett is volt magával, az egész életével. Egyedül egy dologgal nem... Csengettek. Ferenc már várta Ilonát, de mégis rettentő izgatott volt. Ajtót nyitott. A nő állt az ajtóban, és kérdőn nézett a nyomozóra. -Kezét csókolom, tessék beljebb fáradni -mondta. -Miért kellett idejönnöm? -kérdezte Ilona. -Kész vagyok a nyomozással, és be szeretném mutatni az eredményeket. -Akkor fáradjon beljebb -mondta ismételten a férfi, de már a kezével kissé segítve Ilonát, bevezette a nappalijába. ------ Ahogy ott állt a nő előtte, megsajnálta. Nem tudta mit mondjon még neki, mivel vigasztalja. -A tények azok makacs dolgok. Elétette a fotókat, lerakta az asztalra a kazettát, és lesütött szemmel ennyit mondott még. -Sajnálom, ezt én se gondoltam volna, hogy ez derül ki. -Én... (Ilonának könnybe lábadt a szeme, kis szünetet tartott.) Szóhoz sem jutok. Mit mondhatnék? Ez most nekem sokkoló. -Sejte...

Ilona... mell-derék-csípő: 90-60-90 cm. Ő ennyiből állt. 56kg színtiszta szupernőből. Elégedett is volt magával, az egész életével. Egyedül egy dologgal nem... -Ha ma is utána megyek, mi lesz? -Mi lenne, megint követjük. -És ha... ? -Áááá, gyorsan vissza a fényképezőgépért. Mik vagyunk mi, nyomozók, vagy mi az izék? -Ó igen, milyen igazad van -szólalt meg Ferencben az első hangja. -Nélkülem még a nyomozáshoz is olyanok lennénk, mint a kiégett vasúti jelzőlámpa. -Az milyen? -Sötét -mondta gunyorosan nevetve a második hang. Ferenc visszarohant a lakásba, a múlt héten vásárolt fényképezőjéért. A rend nem volt épp az erőssége, a lakásban olyan valódi legénylakás béli káosz uralkodott. A székeken egy-egy eldobott koszos ruha, zokni, az asztalon pizza maradék, és mindez -takarítás helyett- leplezve némi félhomállyal. -Kellene nekünk egy nő, aki itt rendet tartana. Nem gondolod? -kérdezte a második hang az elsőtől. -Tudod, hogy én most csak egy nőre tudok gondolni -válaszo...

Ilona... mell-derék-csípő: 90-60-90 cm. Ő ennyiből állt. 56kg színtiszta szupernőből. Elégedett is volt magával, az egész életével. Egyedül egy dologgal nem... Ilona már vagy 4 órája várta Istvánt. Rettentő mérges volt. Hiába hívta férjét, az nem vette fel. A szextündérségét már a fenébe kívánta, a várható aktus sem motiválta. Borús gondolatok jártak a piciny agyában. -Hol lehet? Kivel csalhat meg az a szemét? Besötétedett, amikor kintről a kutyák erős ugatására lett figyelmes. -Megérkezett István -gondolta. Ilona nem tévedett, kis idő múlva a férje belépett a nappaliba. -Cucus hol voltál eddig? A férfi nem válaszolt csak ledobta magát a nappali egyik foteljába, és bambán maga elé nézett (máshol jártak a gondolatai). Ilona halk zenét tett be a CD-játszóba, leoltotta a villanyt, meggyújtotta az előkészített gyertyákat, és közelebb lopódzott a férfihez. Elbűvölő alakját a hangulatvilágítás még jobban kiemelte. Táncolni kezdett a férje előtt. Erotikus mozdulatokkal izgat...

Ilona... mell-derék-csípő: 90-60-90 cm. Ő ennyiből állt. 56kg színtiszta szupernőből. Elégedett is volt magával, az egész életével. Egyedül egy dologgal nem... Ferenc még vagy 10 percig csak az Ilona utáni parfümillat kábulatát szívta magába. El volt varázsolva. Beült a nőnek kínált foteljébe, behunyta a szemét -forgott vele a világ-, és maga elé idézte annak alakját. ...fekete haj, kis göndör fürtökkel; sötét napszemüveg; haja mögé rejtett fülében nagy kerek ezüstös fülbevalók; piros lakkozott körmök; egybe fekete felső és alsó részből álló bőrruha (a szoknyarésze éppen, hogy csak takart valamit, ahogy ráfeszült a nő csípőjére); felül egy hosszú ujjú nyitott kis piros bőrmellény (ami szétnyílva, gombok nélkül, csak Ilona formás melleit emelte ki); a rövid miniszoknya alatt csupasz combok látszódtak (olyan hosszú megdögönyözésre váró combok), ami alatt egy fekete tűsarkú, kevéssel térd alá érő csizma volt ( úgy tizenöt centivel emelve a nő magasságát). -Én ebbe a nő...

Ilona... mell-derék-csípő: 90-60-90 cm. Ő ennyiből állt. 56kg színtiszta szupernőből. Elégedett is volt magával, az egész életével. Egyedül egy dologgal nem... Ilona a bombanők magabiztosságával szakította át a célszalagot. A férjéért folytatott versenyben megint bebiztosította első helyét. Már sokadszor. Ettől boldog volt, de egy valami nem fért a piciny agyába. Miért kell neki bizonyítania, újra és újra? ------ -Ugyan már, nehogy egy ilyen kis patkány vegye el tőlem az én kis cucusomat?! -gondolta magában. Amikor kijött a fodrásztól, határozott tűsarkú léptekkel haladt át a szegedi Mars téren. Érezte mindenki őt bámulja. Örömmel vette a visszajelzéseket. Hol az utána vizslató tekinteteket leste, hol a kirakatokból visszatükröződő bombázót nézte. Elégedett volt. -Ez vagyok én! Ennél nem is kell jobb. Hogy lehetne velem versenyezni?! -gondolta, és még magasabbra emelte az addig is fennhordott pisze kis orrocskáját. Ahogy hazaért a tőlük 3 sarokra lévő fodrásztól, ...