90-60-90 (2.)

Ilona... mell-derék-csípő: 90-60-90 cm. Ő ennyiből állt. 56kg színtiszta szupernőből. Elégedett is volt magával, az egész életével. Egyedül egy dologgal nem...

Ferenc még vagy 10 percig csak az Ilona utáni parfümillat kábulatát szívta magába. El volt varázsolva. Beült a nőnek kínált foteljébe, behunyta a szemét -forgott vele a világ-, és maga elé idézte annak alakját.
...fekete haj, kis göndör fürtökkel; sötét napszemüveg; haja mögé rejtett fülében nagy kerek ezüstös fülbevalók; piros lakkozott körmök; egybe fekete felső és alsó részből álló bőrruha (a szoknyarésze éppen, hogy csak takart valamit, ahogy ráfeszült a nő csípőjére); felül egy hosszú ujjú nyitott kis piros bőrmellény (ami szétnyílva, gombok nélkül, csak Ilona formás melleit emelte ki); a rövid miniszoknya alatt csupasz combok látszódtak (olyan hosszú megdögönyözésre váró combok), ami alatt egy fekete tűsarkú, kevéssel térd alá érő csizma volt ( úgy tizenöt centivel emelve a nő magasságát).

-Én ebbe a nőbe szerelmes lettem -szólalt meg Ferencben egy belső hang.
-Ugyan már, ez csak munka, gyorsan meg kell fejnünk a csajt -válaszolt rá egy másik hang.
-De nekem ez a nő kell!
-Ekkora őrültséget Ferenc, nem vagyunk mi lúzerek, dugjuk meg, és nyúljuk le a pénzét.
-Én a lelkét akarom, láttam benne a tisztaságot.
-Nem láttál te semmit, csak maximum a tisztaságmániáját, meg a dudáit, amitől meg elhomályosodott a szemgolyód. Legközelebb használj ablakmosót.
-Ne legyél nekem ilyen, ez a nő a lelkitársam lehetne. Éreztem -szólt vissza Ferenc első hangja.
-Ha a fotelünkbe nem ült bele, szerinted az ölünkbe beleülne? Csórók vagyunk mi ehhez -válaszolt a második hang.
-Akkor mi van? El fogom varázsolni.
-Majd a kis 10 centink varázsolja el, ha bejutunk a bugyijába! Hehe -vigyorgott a kettes hang.
-Én ezt a munkát ingyen fogom vállalni -mondta az első.
-Persze, holnap meg én halok éhen miattad -riadt meg a második.
-Hm..., te soha nem tudsz magaslatokban szárnyalni?
-Ja, valamiből élnünk is kell, ha én nem vagyok, már a réztáblánkat is elárverezik a kapunkról.
-Na ez az, mindig csak a natúr valóság. Veled lehetetlen együtt röpülni.
-Veled meg könnyebb lenne meghalni. Nekem mindig nehezéknek kell lennem, hogy a földön tartsalak. Unom, hogy vasgolyó vagyok -szomorodott el a második hang baritonja, és feladta a kilátástalan harcot.

Ferenc még jobban behunyta a szemét, elhessegette a második hangot a fejéből. Már csak Ilonára koncentrált.
------

A nő az 4-es villamossal érkezett. Istvánt kicsit későbbre várta. A férfi autóval szokott érkezni, de mindig pár perccel ő utána. Vigyáztak a konspirációra. Soha senki nem látta őket együtt. Egy Retek utcai négyemeletes 4-dikén, egy 1,5 szobást béreltek közösen. Klári az algyői 8 óra monotonitásából, és a férje lelkiterrorja elől, István a vállalkozásának napi robotjából, felesége melletti életéből menekült egy-egy órára ide.

A nő kiment a fürdőbe, meztelenre vetkőzött, közben folyatni kezdte a fürdőkádba a vizet. Amikor az félig megtelt, Klári belépett a kellemes vízbe, és kényelmesen elhelyezkedett. Habfürdőt öntött magának, így várta Istvánt.
Amikor István megérkezett, körbenézett, a nyomok alapján a fürdő irányába indult.
-Szia -mondta, mikor meglátta barátnőjét.
-Szia.
-Akkor?
-Kávé?
-Naná.
-Csúszunk?
-Egy?
-Kettő?
-Csak egy.
-Jó.
-Szeretlek.
-Szerinted?
-… - Klári csak mosolygott, de mindent értett.
Sokadjára találkoztak már, félszavakból is értették egymást.

Az ilyen találkozásaik alkalmával rendkívülien feltöltődtek. Ezeket az eltöltött perceket ők verbális időcsúszásnak nevezték. Visszalopott óráknak az életükből. A megszokott mindennapjaiktól való elidegenedést élték át így együtt. Imádták a kis beszélgetéseiket, olyan témákat tudtak megbeszélni, amit senki mással környezetükből. Ugyan soha nem feküdtek le egymással, csak a másik társaságáért voltak együtt, nekik ez is elég volt.

István két kávét hozott, az egyiket átnyújtotta a nőnek.
-Levetkőzöl? -kérdezte Klári.
-Aham.
István gyorsan levetkőzött, és beült Klárival szembe a kádba.
-De jó meleg a víz...
-Mi volt ma? -kérdezte Klári a kávé szürcsölgetése közben.
-Tudod… És István csak mondta, mondta...

A hosszú beszélgetésük végén a férfi megfordult, és háttal elhelyezkedett Klárinak.
-Lemosod a hátam?
-Menni kellene. 1 órácskára tudtam csak kiszabadulni a börtönből. De ezt még gyorsan, majd az uramnak azt mondom, hogy már megint sokan voltak a TESCO-ban. Bevásároltál nekem?
-Persze, mindent amit felírtál.
-Akkor jó, legalább ezért nem kapok a fejemre -mondta a nő szomorúan, és már gondolatban nem is Istvánnal volt...

Következő rész >>>