A bálna álma

Nem minden bálna málna, de a málnabálna bálna. Mi lenne, ha belépne a fürdőszobába? Vizes lenne a málna lába. Vagy úszni tanulna a bálna? Netán, be se férne a kádba? És egy sovány málnabálna? Neki lenne saját fürdőszobája?

Valahol réges-régen, amikor még szél se járt a téren, egyik szélcsendes esti télen, beszélgettem az én kicsiny Eszterkémmel.
Az én édes lánykám, sok-sok okos kérdést tett fel nékem.
- Nem értem. Apa, mondd meg nékem - szólalt meg Eszter ekképpen. Miért gonosz egy málna? Jó neki, ha másnak nincs ruhája? Mi van, ha van neki barátja? A bálnának ne legyen párja? Vagy csak irigy a málna? Netán hiányzik neki a bálna? De ha van neki kabátja, miért fázzon a bálna?
Gondolkodtam mielőtt válaszoltam volna.
- Édesem, ami nem lehet az övé, az a másé se legyen. Így gondolja a málna. Nem csoda ez, csak pára, mi a szemüvegébe ment, mint másnak az orrába a nátha.
- De ha sétálni megy a bálna, miért nem úszni megy a málna? Hisz neki van fürdőruhája, nem használja a bálna. Vagy ha fára mászna a bálna, irigy lenne a fára? Hiszen van neki másik fája. És ha van neki ága, amin csücsülhet a málna, miért néz rossz szemmel másra?
- Eszterkém, a bálna fája a málnának csak álma - mondtam az apák bölcsességével. Tovább folytattam volna, de a levegővétel közben már kérdezett is a kis bálna...
- Apa, ha minden málnabálna szállna, és szitakötő lenne a párja, nem lenne többé irigy a málna, hisz neki is van barátja? Meghívná vacsorára?
- Ha éhes lenne a bálna, barátja a málna málnabálnává válna, hogy visszatérjen a barátságuk mára - válaszoltam.
- De ha holnapra a málna bája elmúlna egycsapásra? Mit tenne akkor a bálna?
Meglepő csend szállta meg a szobát, Eszter hirtelen elhallgatott, és nagy kerek szemekkel nézett rám, várva a várva-várt választ.
- Kedvesem, a bálna nem egy haragtartó málna. Az ő vágya minden bálna álma, hogy boldog legyen a barátja.
Ahogy ezt kimondtam, Eszter hirtelen felugrott, és a nyakamba kapaszkodva csüngött rajtam, mint egy csipetnyi málna, minek én vagyok a fája.
- Apa, de jó - kiáltotta a fülembe a lányka -, köszönöm! Így ma is szép lesz a te kis bálnád álma.
A málnáknak okulásra,
s lányomnak,
Apa, a bálnák nagy barátja.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tartalomjegyzék

Legfrissebb írásom: Két csalódás Twenty twenty-six, a SZABADSÁG - Magyarországon 16 év után újra eljött a szabadság lehetősége. Innentől már csak tőlünk függ, hogy ezzel élünk e vagy újra elcsesszük Sorstalanság az én szememmel - Kertész Imre Nobel díjas írásának elemzése, a kirekesztés ellen Szerelmemnek... - Feleségemnek, szerelmes vers a költészet napjára Tíz kicsi buszsofőr - A történet a Rákosi rendszer tíz buszsofőrének hősies tettét mutatja be, párhuzamot állítva a jelen korral Egy város, egy láng - Hatvan pár évet le kellett élnem, hogy életem első ilyen eseményén részt vegyek... Lélektani írás egy nagygyűlésről A jós cigány - Egy szerelmes vers két egymással küzdő szerelmesről, és hozzá a vers alapján egy saját zeneszám Apám bűne - Egy trilógia befejező része, e gy szülőnek -apámnak- az egyik legnagyobb "bűne" gyermekével szemben...   Karácsonyi vers - Egy karácsonyi ajándék az egyik lányunknak, mert nem valami tárgyat szeretett volna, hanem inkább emléket.  56, rusz...
További információk

A tanácsadó II., A hányás (2.)

A szellem és a lélek sokszor kompenzálja a test szenvedéseit, megoldásokat keres a megoldhatatlanokra. És látszólag sikerülhet. De a sérülések, örökre beégnek az emlékezetünkbe. * Figyelem:  az alábbi bejegyzés érzékeny témákat tartalmaz (családon belüli bántalmazás, szexuális tartalom). Csak 18 éven felülieknek ajánlott!  Megtör tént események alapján íródott.   A lány a kisszobáját pár hónapja kapta meg, a tizenötödik szülinapjára. A nappalit osztották ketté egy vékony téglafallal. Az apa kapta a picit nagyobb részt, Noémi a mellette lévő kisebbet. - Nagylány lettél - mondta Éva -, megérdemled. - Én meg végre magam aludhatok, nem az apáddal - gondolta magában. Jó pár éve már, hogy teljesen elhidegültek egymástól. Előbb az ágyban nem volt már meg a kezdeti tűz és összhang. Közben a veszekedések is egymást követték. Nem lehetett pontosan tudni, hogy mikor kezdődött, de egy ideje valami megtört köztük. Kapcsolatuk egy élhetetlen házassággá változott. Már csak...
További információk

Apám bűne

Kép
...Avagy a szabadság nem is olyan fontos? Egy szülőnek az egyik legnagyobb bűne gyermekével szemben, ha... Sok fontos ember volt az életemben, de a legmeghatározóbb mégis édesapám volt, kitörölhetetlenül velem maradt emléke, halála után is. Ő nekem csak Apu volt.  Legtöbbünk a saját szüleit gondolja a legjobbnak. Erre kis önigazolásokat is gyártunk magunknak.  - De ő tényleg... Ne mosolyogjatok! - Persze, persze, pont most gyártod le az előbb említett önigazolás matricát a fejedben és ragasztod a sírkövére - mondjátok. Na, de ő tényleg.... Az egyik legjobb ember volt, aki valaha az életem részeként létezett. Ha a közeli hozzátartozóit, ismerőseit kérdeznétek, mindenki, aki ismerte őt, csak jó szívvel emlékezne rá. Egy olyan ember volt, akire mások őszintén vagy épp irigykedve, de felnéztek. Ahol megjelent, határozottságával, meglátásaival, őszinte véleményével, önkéntelenül is tekintélyt parancsolt. Apu egy igaz emberként élte le rövid hetvenkét életévét.  Ő egy tiszta sz...
További információk