A tanácsadó II., A terapeuta (19.)

Márta aznap ebédidőben kiugrott a közeli kis étterembe. Ahogy végzett az ebédjével, az utcán Noémit látta maga előtt épp sietni, vélhetően a konzultációra. - Én is igyekszem, még a páciensem beelőz - gondolta Márta. - Ezek a pesti utcák, itt magassarkúban még sietni is kihívás - elmélkedett, de mégis gyorsabban kezdte el szedni a lábait. A cipősarkak kopogása, úgy hatott, mint az egymással versenyző jazz zenészek játéka, ami céljához közeledve átvált pianóba.

A klinika bejáratához már egyszerre érkeztek.
- Jó napot kívánok doktornő - üdvözölte őt a fiatalasszony.
- Üdvözlöm Noémi, ha már így összefutottunk, gyerünk együtt - javasolta Márta.
Menet közben pár udvarias mondaton kívül nem sokat szóltak egymáshoz. Az irodája titkárnői előterébe a pszichiáter engedte be a lányt. 
- Úgy látom, kollegina még valahol bóklászik, nem ért még vissza az ebédjéből.
Noémi körbenézett, és a szokásos kis kellemes környezet fogadta, az oda nem illő kis festménnyel, valamint a kedvenc orchideájával.
- De szép virág - mondta, oldandón a feszültséget.
- Terike a gondozó, én rossz virágkertész vagyok - mosolyodott el Márta. - De szeretem a virágokat - jutott eszébe a képzelettársítás a jó és a rossz emberekkel kapcsolatban, de nem mondta ki a mondatát, a fiatalasszony beelőzte.
- Tudom - mondta Noémi, de inkább az "érzem" lett volna helyes arra, amit gondolt Mártával kapcsolatban. - Mármint tudom, hogy a doktornő nagyon jó ember. Érzem - helyesbített a lány.

A belső helyiségben Noémi a szokásos helyét foglalta el.
- Ma próbálunk egy kis összefoglaló ülést tartani. Rendben?
- Igen - válaszolt a páciens.
- Akkor előbb készítsünk egy helyzet összegzőt - mosolygott Márta Noémire.
A lány nem válaszolt, csak bólintott.
- Akkor kezdeném... A probléma gyökere a szülői abúzusból ered. Itt ugye tudjuk, hogy az apa volt a bántalmazó, azt sejtjük, hogy az anya erről nem tudott vagy szemet hunyt e felett a bántalmazás felett. És még ami fontos, hogy ön gyermekként magára maradt ebben a helyzetben, sőt a kishúgát is önnek kellett védelmeznie - szedte össze az alapproblémát a doktornő. - Eddig helyesen foglaltam össze Noémi?
Márta válasz helyett ismét egy bólintást kapott megerősítésül.
- Ebből hogy kicsit szaknyelven mondjuk, kialakult egy egyfajta poszttraumás stressz zavar.
Noémi kérdőn nézett a doktornőre.
- Igen, magyarázom. Ez önnél úgy jelentkezik, hogy a testi vágyait irányító énjei és az érzelmi énjei, különböző igényeket támasztanak a központi énje elé.
- Igen, valahol van bennem egy folyamatos belső vívódás, hogy ez nem helyes, amit csinálok.
- Az ilyen páciensek sokszor újrateremtik a szituációt, amit egykoron átéltek, és az új helyzetben a saját kezükbe próbálják venni az események irányítását, ezzel felülírva a múlt kínzó emlékeit.
Noémi elgondolkodva nézett a doktornőre.
- És hasonlóan önhöz, sorstársai sokszor keresik az őket kihasználó, tárgyiasító vagy bántalmazó figurákat.
- Igen, Dani...
- Pontosan, a volt férje szólítja meg a testét, míg Bence a lelkét.
- De ezzel én rossz vagyok, mert kívánom az exemet? - nézett kétségbeesetten a nőre a lány.
- Nem Noémi, ön csak egy áldozat, az édesapja áldozata, aki megoldásokat keres. Természetesen gyerekként nem volt döntési lehetősége. Felnőttként viszont szabadon dönthet. Melyik Noémit szeretné? Amelyik a testi vágyait kielégíti, de folyamatos stresszben, hazugságban él? Vagy amelyik megalkuszik és nem kapja ugyanazt az élvezetet, ellenben nyugalmat, biztonságot kap?
- Amikor egyikben vagyok, annak nem tudok ellenállni, amikor a másik vesz körül, akkor azt szeretném.
- De mi van akkor, amikor épp egyik férfi sincs a közelében?
- Nem tudom. Egy ideig Bence kellene, ahogy telik az idő, már Dani hiányzik jobban. Talán - mondta bizonytalanul a lány.
- Noémi, az ön teste emlékszik valamire, aminek soha nem szabadott volna megtörténnie. Amíg ezt a bevésődést nem tudja elengedni, addig mindig megmarad a két háromszöge.
- Miért kettő???
- Dani - Bence - Ön, a másik Dani - Viktória - Ön.
A lány lesütötte a szemét, majd felnézett és ennyit kérdezett.
- Mi a megoldás?
- Noémi, önnek kell az egyik utat választania.
- Szeretnék kártyát vetni erre, hogy mit válasszak! - világosodott meg a lány.
A doktornő meghökkent. Kicsit levegőt vett és elővette a kártyapakliját.
- Itt a kártya. Ha gondolja, én most kirakom, hogy a sors mit lát, hogy mi következik most, ebben a pillanatban. De higgye kedves kislány, a kártya nem segíthet önnek. Farkas Noémin, csak Farkas Noémi tud segíteni!
- De...
- Nincs de! Ha az eszével és a szívével gondolkodik, akkor kit választana?
- Bencét?
- Akkor nézze meg, hogy vele működhet-e egy testi kapcsolat? Próbálta már?
- Nem, ő nem vonz. Vagyis máshogy vonz. Jó őt ölelni, de igazából belőle a megértés, a támogatás, ami kell nekem.
- Értem. Ön is kicsit kihasználó szeretne lenni, mint az apja volt önnel...
- A szíve és a lelke kell - mondta a lány. És ahogy belegondolt, kiverte a veríték. - Mint apám...
- De hosszútávon vele el tudna képzelni egy jövőt? Persze, ha kivesszük ebből az intimitást.
- Akkor igen, feltétlen igen.
- Vagy egy új kapcsolatot keres, ahol megvan a Dani-Bence kombó az új úriemberben?
- Igen. De erre alig van időm. És egyébként is... Nincs ilyen szabad pasi.
- Akkor összegezhetjük, hogy van két realitás és egy álom?
- Kb.
- Bence ugye a keresztapja is Szilvinek?
- Igen.
- És őt szereti a kicsi lány?
- Nagyon.
- Kicsit térjünk ki Szilvike elhallgatására.
- Rendben.
- Beszéltük már, hogy ön tiltja a lányát a Viktóriával való kapcsolattól. És hogy itt a férje az, akiben bíznia kell, hogy ő ebben partner lesz. Bízik ön egy olyan emberben, aki eddig minden területen elárulta, ami fontos volt önnek, hogy itt nem fogja?
- Remélem.
- Miért?
- Mégis csak a lánya.
- Talán ez nem elég. Ahogy már elmondta az előző alkalommal, Dániel titkolódzásra kényszeríti Szilvit, ön pedig mindent megtesz, hogy ezt feloldja a kislányban. Ugye?
- Igen. Próbálom elmondani neki, hogy mi ketten vagyunk, akik mindig is lesznek egymásnak, és hogy nekem nem lehet hazudnia.
- Értem.
A doktornő kicsit felállt és le-föl kezdett sétálni.
- Ha a szülők ellentétes utasítást adnak egy gyereknek, akkor mit gondol, ezt a gyerek miként oldja fel?
- Mindkettőt megpróbálja teljesíteni? - válaszolt kérdéssel Noémi.
- Esetleg egyiket sem?
Noémi elgondolkodott.
- És mi következik ebből? - kérdezte.
- Némaság? - kérdezett vissza Márta. - Tartsunk egy kis szünetet - mondta a lány elrévedő tekintetét látva a terapeutája.

A pár perc szünet alatt Noémi fejében csapágyasra jártak agyának motorjában a fogaskerekek.

Ahogy visszatértek, az idősebb nő megszólalt. 
- Kedvesem, van egy unortodox, nem pszichiáteri ötletem. De ezt nem mondhatja el senkinek. Rendben?
- Természetesen.
- Azt tanácsolom, hogy menjenek el Bencével és Szilvivel egy hétre valahova. De úgy, hogy a külvilág számára legyenek elérhetetlenek, csak önök legyenek hárman.  Egymásnak. Ha az az egy hét nem segít a döntésében, akkor innen folytatjuk. Rendben?
Noémi lefagyott.
- Baj van kislányom?
- Nem, csak azt érzem, hogy most önből nem a pszichológusom beszél.
- Hanem?
- Az igazi anyám - mondta könnyeivel küszködve a lány.

* A pszichológiai részek AI támogatással születtek!

Következő rész >>>