A tanácsadó II., A csábítás (20.)

Járhatunk pszichológushoz, olvashatunk millió személyiségfejlesztési könyvet, kérhetünk bárkitől külső segítséget, de szembenézni a belső problémáinkkal, legyőzni azokat, a végén mégis csak saját magunknak kell...

- Milyen volt a hely, ahol voltatok - faggatta Betti a tesóját.
- Crikvenicán bent laktunk a városban. Egy csinos kis emeletes ház felső szintjét kaptuk meg, ahol egy nagyobb és kisebb szoba állt a rendelkezésünkre. Volt egy kis konyhánk, egyben egy nappalival, ahol beszélgettünk, társasoztunk vagy épp itt tudtunk TV-zni is.
A nappali rész két ablaka a tenger felé nézett. Innen láthattuk a csodálatos tájat és a nagy hajókat, ha épp nem lent voltunk a parton. Az esti fényekben káprázatos volt az egész. Szilvi sokszor az ablakban aludt el...
- Fürdés? - kérdezte Éva.
- A tengerparton - viccelődött Noémi az anyjával. - Persze, hogy volt, volt egy szuper kis vizesblokk rész, külön tusolóval és mosdóval - nevetett a nagylánya.
- És Szilvi? Ő veled aludt?
- Anyaaaa!

Sétával a tengerpart olyan nyolc percre volt a szállástól. A kis csapat minden nap lement a partra. Noémi a napozást részesítette előnyben. Bence és Szilvi az olajfák árnyékában lévő játszóteret és az árnyékosabb részeket választották. 
De keresztapa és keresztlánya az úszó gumivárat is rendszeresen megostromolták. Ilyenkor Noémit is el lehetett csalni a napágyáról, hogy legalább fotókat és videót készítsen róluk. 
Bence, mint aki összenőtt a picurral, állandóan együtt volt Szilvivel. Egyedül akkor vált meg a kislánytól, amikor be szeretett volna úszni a tengerbe.
- Jó a Micimackónkkal együtt lenni? - kérdezte anya a pici lányát.
- Nagyon - mosolygott a csöppség. - Vele a legjobb - kacagott anyjára.
- És velem???
- Veled is! - kiáltotta hamiskásan Szilvi, majd ezután boldogan lebirkózta édesanyját.

Az ebédet is a parton lévő kis kajáldákban fogyasztották.
- Tele van a pocid kicsi csaj? - kérdezte Bence.
- Igeeen - válaszolta ilyenkor mókázva Szilvi.
- Anya féltékeny rátok - jelezte viccelődve Noémi.
- Neeee legyen! - harsogta a másik kettő...

Az egy hét gyorsan elröpült. A hazaút hasonlóan hat órába telt, mint az ide. A kis csapatban azért volt némi szomorúság.
- Nagyon jó volt - mondta Noémi. Te annyira cuki voltál...
- A medvénk is jó volt - replikázott Szilvi.
- A kis pocok is szuper volt - nevetett Bence. - Csak haza kellett jönni - mondta szomorúan.

- És milyen volt vele az ágyban nővérkém? Tudom neked ez a legfontosabb - kérdezte tőle Betti, mikor megszabadultak végre anyjuk zavaró jelenlététől.
- Huh... 
- Vagy nem is bújtatok össze? Ne szórakozz velem!
- Az igazat mondjam? - kérdezte Noémi, húzva az időt.
- Naná! - nézett rá nagy nyitott szemekkel a tesója.
Noémi kicsit gondolkodott még, hogy miként kellene diplomatikusnak lennie. Mik a megfelelő szavak, aztán így folytatta.
- Jó. Olyan jó.
- Ez nem volt épp meggyőző - nézett rá a másik.
- Basszus, Dani ezerszer ügyesebb, jobban passzolunk egymáshoz, tudja mit szeretnék... Egy szóval, egy perverz disznó, ami felizgat - remegett bele a gondolatba is Noémi. Lehunyta a szemeit, és közben rá se mert nézni Bettire.
- Ez két szó volt...
- Bence a legjobb fej, akit ismerek a világon... Imádja Szilvit és ő is őt - mondta Noémi.
- De akkor most mi lesz?

"Farkas Noémin, csak Farkas Noémi tud segíteni!" - emlékezett vissza a lány Márta szavaira, de elhessegette azt.

- Nonó, miért tüntetek el egy hétre? A telefont se vettétek fel...
- Nem mindegy neked, most itt vagyok. Tépd már leeee rólam! Ne vacakolj már!!! Dandan! Ki vagyok rád éhezve.

Következő rész >>>