A tanácsadó II., Az elfogadás (21.)

A boldogsághoz sokszor nem a vágyaink teljesülése, hanem a teljesült valóság pozitív megélése szükséges...

- Költözzünk össze! Ha nem tesszük, akkor én megőrülök. Máshogy nekem nem megy.
Noémi tekintetében minden benne volt, a félelem, a bántás, a megbánás és a megcsalás szégyene is.
- Utálom magam, de ismét... - csuklott el a hangja a nőnek.
- Na neee, két napja vagyunk itthon...?!
- Bence, segíts nekem! Könyörgöm.
- Csak ennyi volt Crikvenica? - nézett a lányra szomorú tekintettel a fiú, majd szemeit lesütve, lehajtotta a fejét.
- Segíts! Kérlek!
A férfi csak nézett maga elé, és gondolkodott. - Mit tehetek még?! Én már mindent odaadtam neki. MINDENT! - szólalt meg benne egy belső hang. A fél életem rááldoztam. A szívem, a lelkem...
- Akarom! - mondta Noémi, és erősen megragadta a férfi két kezét. - Undorodok magamtól, hogy nem tudlak megbecsülni. De őt is akarom. Ő az enyém, nem azé a riba:ncé - fakadt sírva a nő.
- Ez így nem megy - jelentette ki Bence.
- De szeretlek!!!
- Nem veszed észre, hogy mit művelsz? Add már oda Viktóriának, ami már az övé! 
- Nem megy. Ő egy ku:rva.
- És? Nem a te életed teszi pokollá.
- De, Dani...

A lány a szokásos helyén kényelembe helyezte magát. De az arcára kiülő feszültség, egy avatott szem számára olvasható jeleket sugárzott.
- Mi a baj kedves? - kérdezte Márta. - Nem sikerült a nyaralás?
- Remek volt - jelentette ki szűkszavúan Noémi.
- És Szilvike, hogy érezte magát?
- Megszólalt. Beszél.
- Ez kiváló. Akkor mindent elértünk, amit szerettünk volna. Ugye?
A lány nem válaszolt. Felemelte a fejét, átnézett Márta válla felett, és a szoba túlsó falán lévő ingaórára fókuszált, szemeivel az ingát, füleivel az óra ütemes kattogását figyelte. Tik-tak... tik-tak... Elmerengett.
- Ön haragszik most rám Noémi?
A fiatal nő mélyen elgondolkodott. Mit érez most ő Márta iránt? Összeszedte összes énjét, és belülről hallgatta őket.
Elsőnek a nyitott én jelentkezett. - Csajok, Márta mellettünk van. Ne őt hibáztassuk már a mi gyengeségünk miatt. - Én nem tudom - szólalt meg a bizonytalan én -, talán kicsit mégis hibás. - Szerintünk is, nem kellett volna belerángatnia bennünket ebbe az üdüléses dologba - helyeseltek páran. - Lányok, Márta csak jót akart, mutatott nekünk egy utat, amit mi tettünk rögössé - jelentette ki a lány okos énje. - Igazad van - helyeselt a védelmező én. - Bármennyire is csűrjük csavarjuk, mi vagyunk akik két pasit szeretünk, nem a terapeutánk - szólalt fel a szerelmes én. - Igen, pontosan - támogatták még ketten. - Azért lehetett volna elővigyázatosabb - jelezte a lány érzékeny énje. - Én anya vagyok elsősorban - mondta az anyai én -, de legutóbb, ha jól emlékszem vissza, Márta is anyaként szólt hozzánk, nem pszichológusként. Emlékezzetek csak, ti voltatok oda annyira az ötletéért. - Igen, most mit kérünk rajta számon - szólalt meg ismét az okos én -, hogy mi nem tudunk uralkodni a testi vágyainkon?! Noémi erotikus énje érezte, hogy most ő került a célkeresztbe, de inkább gyors elbújt a többiek elől.
Nagy csend lett hirtelen. Mindenki magába nézett kicsit.
A csendet Márta törte meg.
- Noémi, amíg ezt nem engedi el, addig csak el akarja venni a vetélytársától a volt férjét. Önt nem Dániel érdekli, hanem az ön saját egója. Ezt tudja?
A fiatal nő nem válaszolt, csak magába roskadtan hallgatott.
- De ezt már beszéltük... ön az önnek kellemetlen, rossz együttlétet az apjához, azon belül is az abúzushoz társítja.
Noémi figyelt és nem szólt közbe.
- De már ezt is beszéltük, hogy ön irányítani akarja, amit gyerekkorában nem tudott. A túlzó szexuális igénye is ebből táplálkozik. Bizonyítani akarja, hogy a szex önnel jó. És akivel nem az, az az apjára emlékezteti.
- Gondolt már úgy Bencére, mint az édesapjára?
- Bencével nem volt jó - jött a száraz válasz.
- Tudom. Nem kell hozzá diploma, hogy fogjam a jeleit - reagált Márta. - Nagyon nem?
A lány nem tudta, hogy mit válaszoljon.
- Na, megint nem pszichológusként, most, mint egy barátnője kérdezem. Esélytelen a fiú?
- Hm... - sóhajtott nagyot Noémi.
- Nem lehet, hogy ezt nem egy lépcsőben kellene meglépned?
- Hát hogyan?
- Most előbb tanítsd meg a testedre Bencét. Képes lehetsz rá Nonó?
A lány ránézett Mártira és elpirult.
- Nehéz lesz. De meg tudom csinálni.
- Ha ez sikerül, azt fogod látni, hogy egyre jobban el tudod engedni az exedet.
- Igen? Szerinted megy majd?
- Becsaptalak én valaha?
- Bence is mindig ezt mondja... Ti olyan jók vagytok hozzám.
- Akkor becsüld meg, amit a sors adott számodra, ne tékozold el! Engedd el, aminek el kell mennie. Jó pici lány?
- Mindent megteszek.
Márti egy bátorító kézszorítással és egy mosollyal engedte útjára új barátnőjét.
- Megyek is, megkeresem a pasimat... Oké?
- Menj, de ne felejtsd az első lépést!

Akkor most Mártinak köszönhetjük a boldogságunkat? - kérdezte a lány érzelmes énje. - Magunknak - vágta rá az okos én. - De ez a játszma még nem lefutott. Tizennégyen vagyunk egy ellen. Legyünk éberek - szólalt meg Noémi védelmező énje. - Én is veletek vagyok, naaa - mondta szégyenkezve a bűnös.

- Bence, akkor most már mindig velem alszol? - kérdezte hamiskás mosollyal a kislány.
- Meg ha megengeded, anyával is néha - nevetett a férfi.
- Jó. Megengedem...

VÉGE

Összefoglaló >>>