A tanácsadó II., A nyaralás (18.)

Van amikor merni kell felvállalni, amit érzünk, és ha nem félünk megmutatni, kiadni magunkat, akkor a szeretet gyógyítani is tud.

A három évesek még látják, amit mi felnőttként már nem...

- Szia felmehetek?
- Gyere.
- Van Szilvike is?
- Mi van, félsz tőlem? Gyere már.
A férfi felsétált a harmadik emeletre, és az ajtóban épp csengetni akart, mikor kinyílt az ajtó.
- Szia szívem. Be mersz jönni? - nevetett Noémi.
Bence beljebb dugta a fejét, de semmi örömujjongást nem hallott, így kétkedve lépett tovább.
- Bent van a szobájában. De mondtam, hogy nem beszél. Már több, mint egy hete.
Bence levetette a cipőjét, és beljebb ment. A kisszobában a babaházával játszó Szilvit pillantotta meg, aki ahogy őt észrevette, azonnal felállt és odafutott hozzá, majd a nyakába ugrott.
- Szia csöppség! Mi van veled? - kérdezte Bence, aki válasz helyett, egy nagy puszit kapott a lánykától. - Mesélsz nekem valamit?
A kislány kikavargózott a keresztapja öleléséből, majd a kezénél fogva odahúzta a kis asztalához, ahol a rajzai sorakoztak. És mosolyogva, hol a rajzokra, hol a fiúra nézve, megmutatta az aznapi műveit.
- Szépek, gyönyörűek - mondta Bence, és csodálva nézte a három éves gyermek rajzait. - Félelmetes, hogy mennyivel korát meghazudtolóan ügyesen rajzol. Basszus, ez szinte felismerhetően az édesanyja. A férfit kirázta a hideg a látványtól. Kezébe vette a Noémit ábrázoló fotószerű rajzot és maga elé emelve, kissé hunyorítva, majd más szögből, és megint másból nézegette. - Nem értem, ez hogy? - dilemmázott magában.
- Nonó, ez a gyerek egy zseni. Nem akarod valahova elvinni felméretni a képességeit? Bence nem kapott választ. - Na, a lánya anyja - gondolta, aztán Szilvihez fordult.
- Nem szólsz hozzám pici lány? Haragszol rám?
Szilvi nagy kerek szemeivel felnézett a hozzá lehajoló férfire, fejével intett egy nemet, majd válasz helyett, megint egy puszit nyomott a kedvenc keresztapja arcára.
- Oké, lefegyvereztél. Te nyertél cicuska, menj játszani, én beszélek anyával...

- Bence, a terapeutám környezetváltozást javasolt.
- Neked?
- Agyatlan. Te semmit nem okosodtál a tizenöt év alatt. Nekünk.
- Hova mennétek?
- Most komolyan, megkérjem a kezed is? Nekünk hármunknak. Szilvi, te és én mennénk. Horvátország, Crikvenica.
A fiú hirtelen felkapta a fejét, ránézett a lányra, és sokáig csak nézte, de nem szólt semmit. Kereste a tekintetében a cselt, a viccet vagy bármit. - Ez most komoly, ez nem hülyít engem?! Mi ez most? Kérdőjel hegyek tornyosultak Bence fejében.
- Nem értelek.
- Édes, kedves Micimackóm. Én pici medvém, te vagy a világon a legokosabb ember, akit ismerek. De amikor rólam vagy rólunk van szó, akkor egy hároméves szintjére tudsz süllyedni. - Alá - gondolta magában a lány. - Szeretném, ha eljönnél velünk Horvátországba.
- Huh - jött az autentikus válasz. Közben Bence leült a konyha egyik székére és hátradőlt, légzésgyakorlatokat csinálni.
- Most te fogsz itt elájulni? - mosolygott rá Noémi, és odament az ülő férfihez, és átölelte a fejénél, és a buksijára egy puszit nyomott.
- Én úgy látom, hogy ezt te komolyan gondolod - nyögte ki Bence.
- Maximálisan - ült a fiú ölébe a lány. - Ölelj már át, lecsúszom! - szólította fel a másikat. - Akkor jössz ugye? - kérdezte lelkesen Noémi a fiút.
- Hogyne mennék - válaszolt a másik. - Egész életemben erre vágytam - gondolta.
- Ha ezt megbeszéltük, akkor kérdezhetek mást is?
Bence még lélegzethez sem jutott. A lány mozdult egyet az ölében, kicsi helyezkedett, hogy lássa is a barátja arcát, majd kérdezett.
- Szerinted mi okozhatja, hogy a gyerek nem beszél? Biztos, hogy Dani és a ribanca. Megtiltottam, hogy találkozzanak.
- És Dani ezt betartja szerinted?
- Amikor próbáltam kiszedni Szilviből, hogy merre voltak, mit csináltak az apjával, akkor a sokadik kérdésemre, mindig azt mondta, hogy nem találkoztak nénivel.
- Te faggatod a lányt? - rökönyödött meg Bence a barátnőjének viselkedésén. - Ez így rettentő veszélyes.
- De amikor legutoljára még beszélt, akkor azt mondta, hogy titkos.
- Mi titkos???
- Azt mondta, hogy "Apa azt mondta nekem, hogy anyának nem beszélhetek erről."
- Wooow! Ti aztán tudtok nyuszika.
- Mi a baj?
- Ezt mondtad a piszihocicusodnak is?
- Részben. De ugye, Dani a hibás?
- Részben - nézett komolyan Bence. - Gondoljunk bele. A gyerek eleve sérült a válásotokkal. Meg kell neki osztani a szeretetét köztetek. Mindkettőtöknek meg akar felelni. Közben ti a saját kis önzésetek miatt, felhasználjátok egy piti kis játszmázásra őt. Persze, hogy nem beszél. Apa megtiltotta.
- De nála sem beszél...
- Mert a gyerek igazságos, mindketten ugyanazt kapjátok tőle.
- Akkor Dani a hibás. Ugye?
- Szívem! Nem fontos, hogy ki a hibás. Legyen már a gyerek a fontos. Please!
- Naaa! Nekem nincs fontosabb, mint Szilvike. Te is tudod - nézet könyörgőn Noémi a fiúra.
- Tudom - könyörült meg rajta Bence.
- Akkor?
- Tessék elmondani a terapeutádnak ezt az egészet! Kérlek!
- Márti téged javasolt gyógyítónak.
- Ha csak ennyire egyszerű lenne... - mondta a férfi, és az ölében ülő nőt erősen átölelte.

Az út autóval, pihenőkkel, mintegy hat óra volt. Szilvi az úton szinte végig figyelt, láthatólag tetszett neki a változatos táj. Anyja sokat mesélt és mutogatott neki. A kislány az utolsó egy órában aludt el. Ekkor Bence és Noémi halkan beszélgettek.
- Nem tudom elhinni ezt az egészet - mondta hitetlenkedve a fiú.
- Mi ebben a hihetetlen? Te vagy a mi legnagyobb védelmezőnk, mi meg ugye a "Mi" vagyunk. Akkor kivel jönnék el egy ilyen útra, ha nem veled?!
- Danival?
- Édesem, ezt a nevet ez alatt az egy hét alatt ki ne merd ejteni, mert megöllek. A telefonomban is tiltó listára tettem, javaslom, hogy te is tégy hasonlóan!

Noémi a  tengerparttól nem messze foglalt egy apartmant. Az út vége előtt összecsörögtek a tulajjal, aki a megérkezésükkor már várta őket. Rövid egyeztetés után a fiatalok elfoglalták a szállásukat.
- Nyusznyusz, akkor megyek a kisszobába, tietek a kétágyas.
- Szilvi megszokta már, hogy külön alszik - mosolygott a lány. - Majd nyitva hagyjuk az ajtót és felváltva be- beugrunk hozzá, kicsit mellébújni. Jó lesz így Szilvike - fordult a lánya felé az anyja.
Szilvi nagy kerek szemeivel ránézett Noémire, majd Bencére, és csak ennyit mondott.
- Jó.

Következő rész >>>