A tanácsadó II., A némaság (17.)

A születés maga a csoda, a mennyország. A válás pedig a pokol.

Főleg egy gyereknek...

Noémi már pocaklakóként is imádta a kis jövevényt, de lánya születése felszabadított benne minden anyai érzést, hormonokat, pszichét, de még talán annál is sokkal-sokkal többet.
Dani és ő is várva várta a pillanatot, amikor világra jön a kis Szilvi.
A férfi bent volt a szülőszobában, amikor megtörtént a nagy esemény. Csodaként élte meg, és hálát adott Istennek, hogy jelen lehetett kislánya születésénél.
Miután felsírt az újszülött, nem sokra rá az orvos az apa kezébe adott egy steril ollót, és ennyit mondott, mutatva a két csipesz közti szakaszra.
- Tessék csak elvágni kispapa!

Aztán minden csoda három napig tart, főleg, ha nem vigyázunk rá kellően...

Noémi a kórházból való kikerülése utáni első egy-két hétben összenőtt gyermekével. A szoptatások, altatások, a pici feletti folyamatos gondoskodás, felemésztette Noémi energiáit. Éva sokat volt ugyan velük, az első időkben náluk is aludt a kisszobában, de így is csak részben tudta levenni lánya válláról a terheket. Mosott, főzött, takarított és ruhákat vasalt, de ha kellett, tisztába tett, figyelt a csecsemőre, ha annak anyja kicsit elszenderült. Megsimogatta lánya fejét, amikor az már a fáradtságtól kimerülten berogyott a fotelbe vagy épp az ágyba zuhant. Betti is segített, ő a bevásárlásokért volt felelős.
Sűrű hetek voltak az elsők... Noémit rendszeres hangulatingadozások, ingerlékenység, sírás, szorongás, aztán átmenet nélküli boldogsághullámok jellemezték ebben az időben. Ezektől, amikor utólag érzékelte önmaga is megijedt. Erősebb énjei figyelmeztették is őt, próbálták a gyenge és érzékeny énjét támogatni. De a nehézségek leküzdéséhez külső segítség is kellett.
Dani sok terhet átvállalt, sokat volt kis családja mellett, de mégsem eleget. Amikor meg igen, sokszor kapott a fejére, hogy minek van láb alatt, mért éppen ott és miért nem amott áll, ül vagy épp csak bármiért. A férfi így nem is tudta, hogy mihez kezdjen magával, hogyan tegye magát hasznossá. Anyósa az egyik szobában, a felesége és a gyerek a másikban, a hálószobájuk meg egy átmeneti harci terepként, sosem volt nyugalomban.
Egy idő után feleslegesnek érezte magát, azt gondolta, hogy számára most inkább a munka maradt, amivel tehet a családért.

Az első hónap után beálltak a dolgok. Mindenki tudta a helyét. A rendszeres szoptatások, fejések, az altatások, tisztába rakások... mindennek megvolt a maga beosztása. Noéminek már a háztartási munkára is jutott némi idő. 
Persze a pici lány mindenben elsőbbséget élvezett, de Noémi jó feleségként, a férje igényeire is figyelt. A fiatalasszony sok-sok kedvességet és melegséget adott társának. Az éjszakai összebújásaik ugyan nem mindig éjszakára esetek, és az elkezdett légyottjaikat is meg- megszakította egy-egy felsírás, csengetés, de a férj így sem panaszkodhatott, felesége étvágya lassan visszatért.

Noémi azt hitte, hogy házasságukban minden rendben van. De eggyel nem számolt, az ördöggel.

A kísértés mindig akkor jön, amikor a legsebezhetőbb az ember. És mikor az egy férfi? Ha elhanyagoltnak vagy feleslegesnek érzi magát. Na ekkor biztos, hogy lesz egy "jóasszony, aki segíteni szeretne rajta"...
Viki egy segítőkész lány volt.
Idősebb Kiss Dániel pedig, maga volt Lucifer.

- Meghívlak, eljössz?
- Nem tudom, még heverem a múltkorit - válaszolt a fiú.
- Ne kéresd már magad! Annyiszor szerettél volna velem lenni. Úgy. Most én is szeretném.
A fiú kezéből majd' kiesett a telefon.
- Mit mondasz???
- A pszichológusom azt tanácsolta, hogy feküdjek le veled.
- Na ezt így nem hinném, hogy mondta - nevetett Bence.
- Nem pont így, de meséltem rólad neki. És terápiás céllal nem ártana, ha kipróbálnánk.
- Na neeee! Ezt nem eszem be édesem.
- Nem viccelek, már három hete kibírtam, hogy nem feküdtem le vele. De már kezd veszélyes lenni. Tudod jól, hogy a gyerekért jön, viszi, hozza. Elég necces kiéhezetten találkozni vele.
- Te most engem anti-Dani tablettának szeretnél használni?! Így nem megyek el hozzád. Mondj valami komolyabbat, amiért érdemes.
- A keresztlányod megnémult - jelentette ki a semmiből Noémi.
- Mi van??? - kérdezte izgatott aggodalommal Bence.
- Nem beszél. Nem szólal meg. Kukazsák lett - fokozta a lány.
- Nem értem. Te szívatsz engem?
- Na akkor legalább lesz miért eljönnöd hozzám. Hozz gumit - nevette el magát Noémi. - Mikor jössz?
- Ha otthon van ő is - válaszolta fiú. - Akkor talán nem ugrassz rám.
- Bízz csak a szerencsédben szívem.
- És remélem nekem majd megszólal! Én még nem hagytam cserben...

Következő rész >>>