A tanácsadó II., Márta álma (14.)

Az univerzum fura játékai megmagyarázhatatlanul tudnak hatni az elmére. A tér-idő legtöbbünk fejében egymáshoz láncoltan él. De léteznek emberek - jósok, boszorkák, guruk, messiások, próféták... -, akik a térben és időben szabadon létezhetnek. Ők a kiválasztottak, spirituális életünk világítótornyai. A maga kis szerény módján, Márti is közéjük tartozott.

* Figyelem: az alábbi bejegyzés érzékeny témákat tartalmaz (erős kifejezések, szexuális tartalom). Csak 18 éven felülieknek ajánlott! Megtörtént események alapján íródott. 

Segítség! - hallotta Márta a kérést, de hirtelen felriadt. Körbenézett, ránézett mélyen alvó férjére és kicsit gondolkodott. - Ki volt az? Nagyon ismerős arc illant el fejéből az ébredésével, de a fizikai szükséglete, felülírta az álmában megjelent képet. 
Aznap este már harmadjára ébredt fel, hogy ki kell mennie a mosdóba. Mérgelődött is magában. - Régebben végigaludtam az éjszakát. Lassan olyan leszek, mint egy vénasszony - gondolta. Ahogy ezen morfondírozott, eszébe jutott, hogy a felkeléseknek is megvannak a maguk előnyei, így könnyebben irányíthatja álmait. Leemelte az éjjeliszekrényről a telefonját, és kisétált vele a toalettre.
A nő pisilés közben a készülékén a másnapi beteglistáját nézegette. - Ó Noémi. Ő egy érdekes eset - ugrott be neki az előbb elvesztett női arc.

Ahogy Márta visszafeküdt, negyedórán belül már álomba is szenderült. 
Álmában, számára egy idegen lány jelent meg. Próbálta beazonosítani az alakot, de mindhiába, nem ismert rá.
Az enyhén teltkarcsú fiatal lánynak, nagy barna szemei, sötétbarna hosszú haja volt.
- Gyere csak! - kiáltott át az, egy a túloldalon sétáló fiatalasszonyra.
A megszólított asszonyka megfordult. Ránézett a lányra, és a kezével gesztikulálva ennyit kérdezett.
- Mit szeretnél, tudok segíteni? 
Ó őt ismerem, ő Nóémi - örült meg Márta az ismerős arcnak.
Az ismeretlen hirtelen megtorpant. - Szent Isten, mekkora pocak?! - meredt rá a másik domborodó hasára. - Mindegy, ezt akkor is le szeretném rendezni. Átszaladt az úton, és Noémihez fordult.
- Viki vagyok - mutatkozott be az ismeretlen lány.- Figyi már, te egy nagyon kedves lánynak nézel ki...
- Igen?! - szólalt meg meglepetten a fiatalasszony.
- Valamit be szeretnék neked jelenteni.
Noémi még jobban meglepődött, és várta, hogy mit is fog majd hallani.
- Nehogy elájulj nekem! - szólította fel a másik határozottan. - Én is terhes vagyok.
- Gratulálok Viki! - mosolyodott el. Ettől miért kellene elájulnom? - faggatta kedvesen Noémi az új ismerősét.
- A férjedtől lesz a gyerek.
A terhes asszonyka alatt megnyílt a föld. Hirtelen nem kapott levegőt. Elfehéredett. Tényleg az ájulás kerülgette.
- Na, nehogy itt tényleg összeess - mondta Viktória, és ezzel együtt közelebb lépett Noémihez, hogy ha baj van elkapja azt. - Én csak tiszta vizet szerettem volna önteni a pohárba. A mi Danink az életbe nem állna oda eléd, hogy bevallja, hogy teherbe ejtett valakit.
- Nincs mi! Menj messzebb! - kiáltott rá akaratlanul is a másikra Noémi. Erőt vett magán, majd ennyit kérdezett. - Akkor most elveteted? Azért jöttél, hogy pénz kell rá? - kérdezte kétségbeesetten.
- Én igazán csak meg akartam mondani, hogy tudd, hogy a férjednek választania kell. Te vagy én...
- De az én férjem - védekezett Noémi.
- És az én szeretőm - vágott vissza a másik.
Mindkét nő kicsit befele fordult. Látszott, hogy ki ezért, ki azért van zavarban.
- Oké, akkor ha jól vagy, akkor én itt is hagylak - jelentette ki Viki.
- Jól, jól... csak.. De tudod mit? Húzz innen a büdös francba te rohadt kis ribanc - sziszegte méregtől eltorzult tekintettel a megcsalt feleség.
Viktória sarkon fordult, és hirtelen elpárolgott Márta álmából.

Amikor Márti újra a lányra nézett, az már a konyhában, az asztalra borulva sírdogált. Közben kijjebbről egy ajtó csukódás hallatszott. Majd egy férfihang ezt kérdezte.
- Szívem? Nonó, merre vagy?
Hoppá, ez Dániel lehet, Noémi férje - okoskodott álmában Márta.
A férfi előbb a szobájukba lépett be.
Megdöbbenve látta a kiborogatott fiókokat, a földre hányt ruháit. Majd a konyha felé vette az irányt.
- Itt meg mi történt? Mi a baj édesem? Ki bántott téged? - kérdezte Dani ártatlan naivsággal.
- A kurvád! - kiáltotta oda Noémi a hűtlen férjének.
Földrengés, villámlás, hurikán... Minden volt, ami átsöpört a férfin. A lebukás mocskos bűze érződött rajta.
- Undorodom tőled - mondta már teljes nyugalommal az asszony. - Húzz innen a ribancodhoz.
A meglepett férfi csak ennyit tudott kinyögni.
- De én veled szeretnék... Bocsáss meg!
- Találkoztam a kis szeretőddel apuci. Terhes a kis kurva. Van már egyáltalán tizennyolc a picike?
- Deee, hogyan?! - kérdezte fejét fogva a férfi.
- Talán megizélted a kislányt, aki meg elfelejtett védekezni. 
- De én csak téged...
Márta álmában a dühtől felrobbanó Noémi is eltűnt. A nő még kétségbeesetten próbálta visszahozni a megcsalt feleséget, de csak az összezuhant Dániel maradt vele.

Ekkor Márta, hirtelen egy középkori várban lelte magát, és egy oldalbordájába döfődő éles tárgy ébresztett. - Mi ez? - kérdezte önmagát. - Megöltek?
- Ááááá! - sikított fel hangtalanul. Oldalra nézett, és egy lándzsa helyett, férje könyökét húzta ki bordái közül. - Na ezt is elintézted Sanyi, sose tudom meg, hogy mi történt Noémivel. Aztán kicsit gondolkodott. - Ó anyám, hogy ne tudnám... 
És Mártának minden megvilágosult.

Következő rész >>>