A tanácsadó II., Bence válasza (15.)

Amikor egy nő és egy férfi hosszú évek kitartó munkájával egymás legnagyobb bizalmasaivá válnak - akkor már nem simán házastársak, nem csupán a legjobb barátok vagy bármilyen viszonyban is vannak egymással -, ők szövetségesei lesznek a másiknak. Az ilyen kapcsolatban lévők ezt úgy mondják, Te és Én, együtt a "Mi" vagyunk...

Noémi barátjánál a "Mi" határait feszegette.

Bence a számítógépének monitora előtt ült a sötét szobában - az íróasztalán kétkézzel könyökölve, tenyerébe temette arcát -, és visszaemlékezett. 
2009. szeptemberében volt az első villanás. Már Noémi gimnáziumba kerülésének első napján felfigyeltem rá. Egy évfolyammal jártam felette. Az év elején jobban kiszúrja az ember a megszeppent gólyákat. Így tűnt fel számomra a felettébb vonzó fiatal lány is.
Noémi középmagas, szőke, egyenes hajú, kék szemű, vékonyka szépség volt. Finoman sminkelt arca, mályva színű rúzzsal kihúzott szája, a szépen kifestettek szemeihez illő nagy szempillái, szinte repdestek a macskaszerű tekintetében. A jó alakjához illően, egy nőiesen elegáns szettben sétált el előttem az iskolafolyosón. Egy pillanatra összenéztünk...
Ez a kép olyan élesen bevésődött a retinámba, hogy az kitörölhetetlenül ott is ragadt - emlékezett vissza Bence. Ha becsukom a szemem, mindig ez ugrik be elsőre róla.
És Bence az asztalánál ülve, behunyta mindkét szemét, és Noémi jelent meg előtte.

A barátságunk kezdetét, a következő nyár közepére tenném. Egy örökkévalóságnyi idő telt el, az első összenézésünktől, mikor végre össze is ismerkedtünk - emlékezett tovább a fiú. Enikő szülinapi buliján tök véletlen futottam belé.
- Oké, az apámat hánytam ki. De ne kérdezd, hogy hogyan fért a számba, mert megöllek - próbálta a fejéből előbányászni a lány akkori szavait a fiú. 
És Noémi így folytatta, kotort tovább a memóriájában Bence.
- Nekem kell valaki, akivel megoszthatom azt a sok mocskot, ami most nyomaszt. 
És én megkérdeztem tőle, hogy nem hányta e már ki? - gondolt vissza a kezdetekre Bence.
Erre meglepően így folytatta.
- Agyatlan. Jó fejnek tűnsz - és rám mosolygott. Majd ezt kérdezte. - Kedves fiúka vagy, lennél az én "Mi" barátom?
Én akkor csak arra gondoltam, hogy ezt csak az idő dobhatja ki nekünk - de bólintottam, és hagytam mesélni őt. És ő mondta, mondta és lassan majd' tizenöt éve mondja...

A suliban nap mint nap találkoztunk. De ilyenkor csak pár pillantással, titkosan jeleztünk egymásnak. A leszel délután? - kérdésre, amit egy erős szemkontaktus utáni, mindkét szem lecsukása jelentett, a jobb fül megfogása volt az igen, a balé a nem. A parkban a szokásos padnál? - a nézés utáni száj körbenyalásra pedig, az orr megérintése, míg a felugrok hozzád, a mutatóujj felemelése volt a jelünk. Az így "letárgyalt" titkos találkák heti rendszerességgel zajlottak. De igazából kettőnk "Mi" kapcsolatát a végtelen esti cseteléseink alapozták meg. Ő itt mesélt el mindent magáról, én pedig itt vallottam végtelen mennyiségű szerelmet neki.
- Ez már túlzás, ennyire nem szerethetsz (3x hahotázó jel) - küldte ilyenkor.
Egy este, amikor Noémit újra zaklatta az apja, szintén hosszan cseteltünk...
- Apád egy pedofil ragadozó, akit meg kell állítanunk! - írtam akkor remegő gyomorral. 
Nehéz volt ez nekem, sok álmatlan éjszakám ment rá, ahogy visszaidézem, de Noéminek és húgának meg a kínok kínja lehetett. Talán életem egyik legmeghatározóbb része volt, hogy tudtam segíteni nekik.
És megállítottuk - gondolt vissza büszkén a történtekre Bence.

Mikor nem elég már a sok cseten elküldött szívecske, bitekbe kódolt szerelmi vallomás? Mikor mondja el az ember face to face, hogy szerelmes??? Mikor adja ki minden érzelmét, ha nem akkor, mikor már minden veszve van...
Sosem voltál az enyém, és sosem leszel - gondoltam, és tovább öleltem. Közben minden porcikámmal vágytam, hogy szeressen. És ő úgy ölelt vissza, hogy a könnyeim is kicsordultak. És akkor...
- Vár Dani, vissza kell mennem - hangzott el a kegyetlen, kijózanító mondata.
Ez volt az első igazi halálom - szálldogáltak vissza Bence fejébe a keserű emlékek.

Noémi és Dani esküvőjére is élénken emlékszem, 2019. június 22-én én voltam a vőlegény tanúja. 
Amikor a háttérben titokban mindig ott vagy egy lány szívében, de jól tudod, hogy a legjobb barátod mögött csak második lehetsz, akkor az utolsó halvány esélyed, hogy megszerezd őt, annak esküvője.
Persze ez csak egy olyan komolytalan gondolatként futott át az agyamon.
- Aki tud bármiről, ami megakadályozhatja ezt a házasságot, az most szóljon vagy hallgasson örökre - mondta az anyakönyvvezető. Ezt a mondatot Noémi - mindenki meglepetésére -, külön kérte az anyakönyvvezetőtől.
A mondat elhangzása után ő félve rám pillantott, a titkos jelünkkel mindkét szemét lehunyta egy pillanatra, de én csak megfogtam a bal fülem... és hallgattam örökre.
Persze senki más sem szólt semmit, és a házasság megköttetett.

A házasságukkal, egyszerre voltam barátaim miatt boldog, és önmagam miatt boldogtalan. A titkos találkáink, üzeneteink megritkultak. A Dani háta mögötti rejtett cseteléseink miatt minduntalan vádoltuk is önmagunkat. - Árulók vagyunk - mondogattuk.
- Nekem te vagy a legeslegjobb barátom, és nem tudlak teljesen elengedni édesem. De Dani a férjem, a szerelmem, és így ennél tovább soha nem léphetünk. Édes testvéremként szeretlek.
- Tudom, szerelmem... - mondtam ilyenkor, közben belül meg szétszakított valami megmagyarázhatatlan.

A következő szakasza kapcsolatunknak az volt, amikor megtudtam, hogy a Noémi terhes - gondolt vissza Bence. Őszintén, hátsó gondolatok nélkül örültem boldogságának.
Amikor felkértek, hogy legyek Szilvi keresztapja, akkor irtóra ideges lettem. Túl nagy megtiszteltetésnek és bizalomnak éreztem. De barátaim bíztak bennem - jöttek vissza a rég emlékei Bence két kezében tartott fejébe. Hittem hármukban.

Aztán megtudtam, hogy Dani félrelépeget, reménykedtem, hogy ez csak valami botlás volt. Noéminek nem is árultam el a barátom. De egy idő után már ő maga buktatta le saját magát.

A válásuk után lelki támaszként Noémi mellett álltam. De semmiképp sem szerettem volna visszaélni a helyzetemmel. De ahogy telt az idő, valahogy azt éreztem, hogy valami nincs rendben. Egyszer egy délután rákérdeztem.
- Mi a baj nyusznyusz, mesélj! De őszintén, ahogy szoktuk - kértem őt.
- Nem tudom teljesen elengedni Danit, valami összeköt bennünket - közölte összetörten Noémi. - Hiányzik vele az intimitás - pirult bele a mondatába. És folytatta. - Összejárunk... úgy... - és mint egy kaméleon, olyan gyorsan váltott színt, az enyhe rózsaszínből, tetőtől talpig élénk vörössé vált.
A fejemben kérdőjelek sokasodtak. 
- Nem értettem, magyarázd - kértem őt.
És ő remegő vékony kis hangján mesélni kezdett...

Bence válasza, Messenger:
Kedves Nyusznyusz! Ne haragudj, hogy már vagy egy hete eltűntem előled, de nekem most idő kellett ahhoz, hogy a történteket feldolgozzam magamban. 
A szekrényben töltött perceim alatt, sok minden átfutott a fejemben. Amint a fények, a hangok, az illatok be- bejutottak hozzám, a testem ellenállt, remegett, a szívem idegesen dobogott. Nehéz volt megélnem azt az időt.
Eddig is tudtam, hogy Dani visszajár hozzád. Mesélted. És ezerszer megbeszéltük, hogy nem tudsz ellenállni neki. Sajnos úgy látom, hogy a testi vágyaid erősebbek, minthogy elfogadd a szomorú valóságot, hogy már csak kihasznál, tárgyiasít téged, hogy elárul és hazudozik neked.
Persze beszéltük, hogy lehet elfogult vagyok, és már kevés vagyok a problémádhoz,  hogy a megoldás egy igazi terapeuta lenne. Tudjuk.
De ha gondolod, és van még a "Mi", akkor továbbra is támogatlak, mint az elmúlt tizenöt évünkben mindig (5x szívecske jel!), de kérlek gondolkozz el azon, amit írok (puszi jel)

Következő rész >>>