A tanácsadó II., A kukkolás (8.)

A helyzet néha tud kínos lenni, de van amikor elég egy hang, és a kínosnál is kínosabbá válik minden.

A lány egy piros-sárga felsőben és egy kényelmes testhez simuló fekete cicanadrágban - kezében a mobilját piszkálva - ücsörgött a kanapén, maga alá húzva a csupasz lábait, hallgatta Bencét.
- Akkor most még mindig vissza akarjuk szerezni Danit nyusznyusz? Mert ha igen, akkor valamin változtatnod kellene. 
A fiú várta, hogy a lány reagáljon, de az csak tovább birizgálta a telóját. Így folytatta.
- Egyszerűen csak Viki helyzeti előnyben van veled szemben, nap mint nap lefeküdhet Danival. Együtt élnek, bármikor manipulálhatja egy kis női praktikával. De ha már minden kötél szakad és kétségbeesik, akkor csak kihagyja a tablettáit, és teherbe esik.
Noémi felnézett a telefonja nézegetéséből, és merőn Bence szemébe nézett, közben magában gondolkodott a fiú szavain. - Mi van? Mit mond ez? - kérdezte a lány bizonytalan énje a többieket. - Terhesség?! Jaj, csak azt ne!
- Ja és ha épp úgy tartja kedve, akkor sajnáltatja magát, vagy még ki is zsarolhat valami kis ajándékot. Esetleg egy meglepi kirándulást... De bármit.
Noémi előbb csendben, majd egyre dühösebben hallgatta barátját.
- Te most ellenem vagy? Miért bántasz te engem?
- Mivel édesem? - kérdezte meglepetten a másik. - Mert el merem neked mondani, hogy ezt a Dani dolgot már rég el kellett volna engedned?! Vagy csak mert azt mondom, hogy csak a testeddel nem fogod tudni visszaszerezni őt?
A nő hirtelen felállt, és otthagyta a férfit.
- B meg - durrogott, és kivonult a szobából.
- Most mi van? - fordult utána Bence. - Én csak tényeket közöltem. Visszajönnél? - kiáltott utána.
Noémi megállt, majd megfordult, és mérgesen ugyan, de visszament a nappaliba.
- Mi értelme ennek? Én sosem leszek már boldog. Te is csak földbe tiprod az ember lányát, ahelyett, hogy támogatnál.
Bence kényelmetlenül helyezkedett a kanapé másik sarkában. - Nem értem. Én semmivel nem bántottam ezt a libát. Félelmetes - gondolta.
- De te még mindig szereted?
- Igen.
- Dehát megcsalt, becsapott, hazudozik neked, megaláz és kihasznál téged.
- Újra kezded? - szólalt meg dühösen Noémi. - Inkább hagyjuk.
- Igazad van - mondta hiteltelen hangsúllyal Bence.
- Végre belátod! - vágta oda a lány a fiúnak. - Barátom vagy, vagy őket véded? 
- Téged - válaszolt csendesen a barát.
- Akkor ölelj meg! - kérte a lány.
A fiú felállt, oda ment Noémihoz, kitárta a két karját, és ennyit mondott. - Gyere!
A lány engedelmeskedett, felállt, és odabújt hozzá. Állva ölelték egymást. Hirtelen melegség fogta el Noémit. Érezte a másik rezgéseit.
-Te szeretnél engem? Érezlek...
Bence nem szólt semmit, ambivalens érzések kavarogtak a fejében. - Szeretem, sajnálom, kívánom, utálom.
Ahogy így ölelte a lányt, egyszer csak azt érezte, hogy az megpuszilja a nyakát. Beleborzongott. Vissza szerette volna csókolni, de bátortalan volt hozzá.
- Te most...? - kérdezte bizonytalanul.
Noémi nem szólt semmit, csak még erősebben kezdte ölelni a fiút.
Már vagy egy perce össze voltak bújva, amikor az idillt a csengő hangja szakította meg.
- Basszus, ki a fene az?! - nézett Bencére a lány, majd elengedte őt, és odaszaladt a kaputelefonhoz. - Ki az?
- Dani - jött a válasz. - Beengedsz?
- Gyere.

A helyzet kínos volt. Noémi fejében lejátszódott minden, és annak az ellentéte is.
- Ki az? - kérdezte Bence.
- Menj be a hálóba. Búj el a szekrényben. Majd próbálom rövidre fogni.
- Ő az?
- Siess már! Persze, ki lenne más?
Bence engedelmeskedett. Kinyitotta a szekrényajtót, a jobb oldali részben vállfán ruhák voltak. Kicsit összébb tolta azokat, és bepréselte magát közéjük.

- Dani, ne! Most ne! - könyörgött Noémi a férfinek. De az nem állt le, tovább simogatta, csókolgatta a nőt. Közben az sem tudott ellenállni a kísértésnek, kizárta a külvilágot és egyre jobban már csak a férfi izgatta. Dani heves mozdulatokkal nyúlt a lány ruháinak réseibe, mire ő is hasonlóan vadul találta meg Casanovája rejtekeit. 
Percekig kényeztették egymást. 
Egyszer csak azon vették észre magukat, hogy a ruháik szanaszét hevernek a földön, és ők azoktól megszabadultan izgatják a másikat. 
- Ez jó, csináld - kérte a nő a férfit, amire az felkapta a lányt, mint egy tollpihét, és határozott léptekkel, a hálót vette célba.
- Ne... ! - próbálkozott még egy elkeseredett kísérlettel Noémi. De Dani nem engedte el, és bevitte a hálóba, majd ott finoman lerakta őt az ágyra. Kicsit nézte a védtelen, meztelen testet, majd belevetette magát az élvezetekbe.
A lány se volt rest, mindent beleadott. Néha bevillant neki, hogy Bence pár méterről mindent hall. De már ez se zavarta. Sőt! Egy idő után már neki is játszott.
- Hátulról szeretném! - kérte Noémi. - Csináld már! Gyorsabban... Még...
Amikor Dani megtette, amit kért, ő már csak a hangoskodásra koncentrált. Élvezte a férfi fizikai erejét, és egyben izgatta a helyzet bizarrsága. - Két férfival vagyunk egyszerre. Én megmondtam, hogy működik - lelkendezett a lány szétszórt énje. - Csendesebben! - szóltak rá a többiek. - Mi most szeretnénk ezt átélni...

Bence a szekrényben hallgatta végig a két barátja szeretkezését. Néha a résnyire nyitva maradt ajtón ki-ki kukucskált. De igazából már alig várta, hogy vége legyen az egész kellemetlen helyzetnek, amikor hirtelen kinyílt az ajtó. Az ajtóban a meztelen Noémi állt vele szemben. Bence pár pillanatra lemerevedett.
- Gyere már, siess, míg Dani lefürdik, kiengedlek.
A fiú nem szólt semmit, csak kilépett a szekrényből. A lány megfogta a kezét és húzni kezdte maga után.
- Gyere már te butus. Magához húzta Bencét, megölelte őt, és adott neki egy puszit. - Na, nem erre vágytál? Itt vagyok, és így ölellek. De most már tényleg gyere - súgta a fülébe. - Menekülj! - mosolygott hozzá. - Holnap megbeszéljük ezt az egészet - közölte halkan a barátjával.
- Holnap megbeszéljük ezt az egészet - ismételte a másik...

Következő rész >>>