A tanácsadó II., A temetés (9.)

A hozzátartozóknak a halál, a temetés legtöbbször fájdalommal jár, és sokszor megváltás az eltávozott léleknek.

* Figyelem: az alábbi bejegyzés érzékeny témákat tartalmaz (családon belüli bántalmazás, szexuális tartalom). Csak 18 éven felülieknek ajánlott! Megtörtént események alapján íródott.

Az elmúlt egy évben szinte nem telt el nap, hogy ne beszéltek vagy ne cseteltek volna egymással. A legjobb barátok lettek. Titokban. Senki még csak nem is sejtette, hogy a fiú és a lány ilyen jóban vannak. Gondosan ügyeltek a látszatra.
- Te vagy a legjobb barátom. Bocsi, a legeslegjobb! (szívecske, szívecske, szívecske jel)
- (pirulós jel)
- Emlékszel még az első randinkra?
- Ha az randi volt, hogy te behánytál utánam a mosdóba?! - válaszolt a fiú.
- De te olyan úriemberként viselkedtél. Levettél a lábamról...
- Ez most hogy jutott eszedbe nyusznyusz?
- Hétvégén lesz Enikő szülinapi bulija. Egy év eltelt.
- És most is hányni fogsz nyuszika?
- Nyugaton a helyzet változatlan... (síró jel)
- A diadalív árnyékában... (síró, szív jel) - válaszolt egy másik Remarque-al a fiú.
- Apám a minap Bettit próbálta elkapni. Szerencsére épp rájuk nyitottam.
- De ő még nagyon fiatal. Tán' kilenc lehet?
- Számít az neki? Szoktatni kell bennünket, úgy van vele.
- És anyátok?
- Ő nem sejt semmit. - Vagy csak szemérmesen félrenéz - gondolta a lány megerőszakolt énje.
- Veled már nem erőszakoskodik?
- Nem elég, hogy a kishúgommal??? Amúgy igen, rám szokott nyitni a fürdőben. Bejön meztelen, és masszírozni próbál. Huh! És a legrosszabb, hogy rám izgul. Én egyszer álmában le fogom neki vágni. (hányós jel) Megölöm!
- Nem te. Én!
- Undorodom tőle.
- Mi lenne, ha elkapnánk? - kérdezte Bence
- Hogy, lefogod nekem, én meg nyissz-nyissz, és többé nem kell félnünk tőle? Vagy hogy gondolod?

Bence a szoba tükör felőli falán lévő polcot nézte ki magának. 
- Itt jó lesz. Idetesszük - és pár könyv mellé betette a kamerát. - Na nézd meg, eléggé el van rejtve?
- Persze, persze, az a tróger még látni se látott ilyet, nem hogy kiszúrná.
- Oké, akkor nézzük meg, hogy üzemel-e?
A fiú elővette a telefonját, és elindította a kamera appot.
- Wow, ez működik. Feküdj az ágyra! - szólította fel a lányt. - Most vetkőzz! - nevetett a fiú.
- Dilis vagy.
- Most járkálj a szobában!
- Na, jó lesz?
Bence felvázolta Noéminek a belátható területeket. A mutató ujjával végigvezette, hogy mettől meddig lát a kamera.
- Itt, itt és ott. Ezen belül próbálj maradni, ha helyzet van. A kamera online-ban egy kínai felhőbe rögzít. Onnan meg, ha kell bármikor le tudjuk tölteni bizonyítékként.
- De akkor te is bármikor láthatsz engem? - kérdezte színlelt aggodalommal a lány.
- Ha akarnám. Meg fél Kína - nevetett a fiú.
- De nem fogod...
A fiú lesütötte a szemét, és magában lamentált. - Szeretném, de nem lenne etikus. Meg ha ő nem akarja, akkor minek is?
- Nézhetem?
- Neeeem!!!! Majd együtt - jelentette ki a lány.

Noémi ölében a macskája dorombolt, ő közben a telefonjáért nyúlt. Messenger...
- Szia! Vagy???
- Mi a baj? Vagyok.
- Megvolt. Bejött egy szál ...ba és elkezdett vetkőztetni. Próbáltam ellenállni, de a szerep kedvéért kicsit hagytam is, hogy kellően kompromitálja magát.
- De nem erőszakolt meg?
- Nyúlkált, próbált rám mászni. Mondtam, hogy apa nem akarom, kicsit sikítottam is a filmezés kedvéért. Mondtam neki, hogy ne nyúljon a bugyimba, hogy fáj, és hogy álljon le. De valahogy hátulról csak mögém került.
- És hogy ráztad le?
- A macskám a nyakába ugrott és dühödten karmolni kezdte. Így sikerült kiszabadulnom a szorításából. Az meg vértől csöpögő testtel, mérgesen kiszaladt a szobámból. Azt kiabálta szegény cicusnak, hogy rohadt kis dög, és hogy ki fogja nyírni.
- Majd mi nyírjuk ki őt (halálfej) - válaszolta Bence.

A kocsmából büdös alkohol szag áradt. Ahogy a fiú belépett a kocsmaajtón, még egy kis áporodott ruhaszag is megcsapta az orrát. Körbenézett, és meglátta akit keresett.
- Pista bátyám, csak egy pillanatra - és ahogy ezt mondta, már közelebb is lépett az idősebb férfihez.
- Mit szeretnél gyerek? Meghívnál egy korsóra?
- Csak mutatni akarok valamit.
- Mit aztán? - kérdezte kíváncsian a másik.
Bence elővette a farzsebében lévő telefonját. Egy mozdulattal meg is nyitotta az alkalmazást, amiből videót tudott lejátszani.
- Ezt nézze Pista bátyám!
Az ember kigúvadt szemekkel nézte az elé rakott mobilt.
- Ezt meg hogy a fenébe? Add csak ide! - kapott a telefon után.
De a fiú gyorsabb volt.
- Farkas úr, ez a kis videó nemcsak ezen a telefonon van meg. Az interneten elmentettem, bármikor megsokszorozhatom, sőt a rendőrségre is bevihetem.
Az idősebb férfi torkán megakadt a szó is, csak annyit tudott kinyögni, hogy.
- Ne már.
- Akkor én ezt most itt és utoljára elmondom - közben a fiú megnyomta a telefonján a felvevő gombot -, hogy ezt amit most beszélünk fel is veszem. - És én soha, de soha többé nem szeretném megtudni, hogy a lányait abuzálja. 
-  Mit ne csináljak velük? Az meg mi az úristen?
- Ha akár Noéminek, vagy Bettinek csak a haja szála is meggörbül, zaklatni meri őket, vagy maga ezért bármi módon próbálná őket büntetni, akkor ez a felvétel még aznap eljut a rendőrségre. Értve vagyok papa? Bence a mondandója végeztével elégedetten húzta ki magát, és István szemébe nézve, még egyszer megismételte. - Értve vagyok?
- Ja - nyögte ki a pultra dőlve a megtört férfi.

A temetésen a család és a közeli barátokon kívül pár munkatárs, és egy-két kocsmai cimbora volt jelen. Istvánt az italozás, de legfőképp a hasnyálmirigyrák vitte el. Nem szenvedett sokat, de amit szenvedett volna, azt áthidalta egy kis plusz alkohollal. 
Az utolsó időkben már nagyon megromlott a házassága is a feleségével. De bármi történt köztük, az asszony hálás volt gyermekeiért a férfinak, és ahogy a fogadalmában ígérte, "jóban és rosszban, egészségben, betegségben..." kitartott férje mellett.
A nő a régi szép éveik emlékére, szeretett volna még egy szép díszes koporsós temetést. De a lányok ellene voltak. 
- Nincs rá pénz anya - mondták, és foggal, körömmel ragaszkodtak a hamvasztáshoz. - Égjen el! - mondták négyszemközt egymásnak.
Talán, ha Éva tudta volna... De a lányok féltették anyjukat.
- Összeroppanna - jelentette ki Noémi.
- Szerintem is - bólogatott Betti. Így örökre megtartották titkukat.

A gyászbeszédet a helyi pap celebrálta. A gyászoló asszony, ha már nem temethette el, ahogy szívének kedves lett volna, akkor legalább egy tiszteletteljes búcsúztatást kért.
- Jó ember volt. Szeretettel gondol rá a gyászoló felesége, édes lányai, Noémi és Betti, kisunokája Szilvi...

Következő rész >>>