A tanácsadó II., Márta (7.)

A titkainkat néha mélyebben elrejtjük, mint szabadna. Azok elásása, feledésbe burkolása, csak a lélek védekező reakciója, nem az igazi megoldás. Ezek a sebek örökre a lelkünkben maradnak, mérgezik a jelenünket és gátat szabnak a továbblépésnek.

* Figyelem: az alábbi bejegyzés érzékeny témákat tartalmaz (családon belüli bántalmazás, szexuális tartalom). Csak 18 éven felülieknek ajánlott! Megtörtént események alapján íródott.

- Szia Teri! - köszönt kolléganőjének a doktornő. - Ma is sokan lesznek?
- Nem annyira, mára csak pár beteg jelentkezett be. Ez most egy laza nap lesz Márti - mosolygott az asszisztens.
- Nyugtával a napot - gondolta magában Márta. De csak visszamosolygott a kollégájára.
Az első páciens Noémi volt.
- Jöjjön csak be kedvesem, a doktornő már várja - szólt ki a folyosón várakozó lánynak Terike.
Noémi tétova léptekkel indul el.
- Jöjjön csak, jöjjön csak, nem harapunk! - szólította fel az asszisztens a kissé bizonytalan Noémit.
A lány belépett az asszisztensi irodába. Nem volt egy nagy durranás, csak a doktori szoba egy kis előszobája, de Terike azért próbálta azt otthonossá tenni. Az egy darab ezer éves üveges szekrényben - a gondosan rendezett irathegyek tetején -, egy-egy porcelán bábú ücsörgött. A szekrénnyel szembeni falon lévő három polcon, több cserepes virágot gondozgatott az asszisztens. A maradék helyet orvosi plakátok és egy oda nem illő kis méretű festmény borította. Az ablak nélküli, krémszínű zöldre festett helyiség összhangja, valahogy mégis kellemes melegséget sugárzott.
Ahogy a lány belépett az előtérbe, megakadt a szeme az egyik virágon. - Az egy orchidea. De szép - jegyezte meg magának Noémi. - Már legutóbb is észrevettem - gondolkodott, de nem szólt semmit, azonban egy pillanatra csak megtorpant, hogy megcsodálja.
- Menjen csak beljebb. Ejnye már, nem először van már itt nálunk...

Noémi már jó párszor volt a Balassa utcai rendelőben. Minden alkalommal kicsit közelebb jutottak Mártával a problémák gyökereihez. De valójában, az igazi sebet gondosan titkolta a pszichiátere elől.

Ahogy belépett a doktornőhöz, annak már nem kellett semmit mondania, elég volt egy kézjel, és a fiatal nő már indult is a szokásos helyére. Noémi leült Mártával szemben és hátradőlt. 
Kis bevezető csevegés után, rátértek a rázósabb témákra.
- Ma meséljen nekem arról, hogy mit érez, amikor Dániel megérinti önt? Ha nem gond, akkor ahogy már a múltkor is, megfogom a kezét, miközben mesél. Érezni szeretném a rezgéseit.
A lány odanyújtotta a jobbkezét és belekezdett. 
Ahogy a volt férjével való együttlétéről kezdett el mesélni, átszellemült. Talán még kissé nyitottabb is lett, mint Márta szerette volna. A szexualitás érezhetően áradt a lány erotikus énjéből. A középkorú nőnek érdekes érzései támadtak. Valamikor tízen, húszon éve érezte ezt utoljára a férjével, amit most a lány részletekbe menő, plasztikus leírása nyújtott számára.
- Én kértem - gondolta magában. - Csak azt kapom, amit szerettem volna. Érzelmeket. No meg egy kis fiatalos pornót - pirult el a lány mondatai hallatán a doktornő.
- És mit gondol a másik nőről? - kérdezett közbe Márta a lány sikamlós témájú mondatainak.
- Az egy rohadt kurva! - tört ki Noémiből az indulat, közben elhúzta Mártától a kezét is. - Bocsánat! De ezt szépen nem tudom...
- Megértem. És azon gondolkodott már, hogy ön miért érez így aziránt a másik nő iránt? 
- Persze. Folyamatosan ezen pörgök - válaszolt vissza a fiatalasszony.
- Noémi, ön szerint ki az oka Dániel hűtlenségének?
- Viktória! - jelentette ki határozottan a lány.
- Miért? Száz százalékban csak ő?
- Addig boldogan éltünk, míg az a ... meg nem jelent az életünkben.
- És ön a testével szeretné visszaszerezni a volt férjét? - próbálta egy jól irányzott kérdéssel szembesíteni a nőt a pszichiátere.
- Szereti a kislányát is - tért ki válaszával Noémi a kérdés elől.
- Ez esetleg igazolja, hogy amit csinál az helyes? - lépett tovább Márta.
A lány láthatólag elgondolkodott.
- Noémi, ön lefekszik Dániellel, miközben ő egy másik nővel él, azzal folytat szexuális kapcsolatot. Gondolom használnak legalább óvszert?! - tette fel Márta a nem egészen adekvát kérdését.
- Nem szeretem az óvszert - vágta oda válaszát a lány.
- De ez felelőtlenség - törtek fel az anyai ösztönök a doktornőből.
- Nem szeretem az óvszert - ismételte Noémi.
A pszichiáternő elgondolkodott. - Itt továbbra sem tiszta nekem valami.
- Ön miért versenyez egy másik nővel egy olyan kapcsolatért, ahol önt nem becsülik, csak egy szexuális tárgyként használják?
- De nekünk minden szép volt...
- Valakinek szeretne bizonyítani Noémi? Ön gyönyörű. Ahogy elmesélte az ágyban sincsenek hiányosságai. Tudtommal kiváló anya és szuper feleség volt. Akkor?
- Nem érzem magam elég szépnek - bökte ki a gyönyörű fiatalasszony.
Márta fejében világosság gyúlt.
- Szeretne ma is egy kis játékot?
- Igen - válaszolt lelkesen Noémi.
- Szeretné, ha ma is vetnénk kártyát?
- Igen! - erősített rá a lány.
- Mit szeretne tudni kedves?
- Hogy Viktória és Dani hogyan vannak meg most egymással?
A doktornő tovább gondolkodott. - Ez a lány tele van valami gyerekkorából hozott, belé ültetett megfelelési kényszerrel. Mindegy, majd előjön itt a sötét múlt.

Márta elővette a francia kártyáját, és elkezdte a lapokat kirakni.
- Ez a pikk király, ami mellé egy kör dáma jött, ez azt jelenti, hogy Dániel mellett van egy szerető nő. Ezen ugye nem is csodálkozunk. De itt a kör bubi, ami a dáma alatt van, az pedig azt mutatja, hogy a pikk királynak az első a kör dáma.
- Az engem jelöl? - kérdezte tágra nyitott szemekkel Noémi.
- A kör bubi mellé bejött egy káró kettes, ami egy kislányt jelent...
- Akkor a dáma a ribanc - mérgelődött a lány.
- Igen, és bárhogy rakom tovább, mindig az jön ki, hogy a pikk király csak másodlagosan akarja a bubiját és a kis kettesét.
- Ezt most hagyjuk - söpörte össze a kártyákat az asztalon Noémi.
Márta ránézett, a kezében pont egy treff hetes volt, ami valami sötétet jelentett volna a bubi múltjában, de azt már nem tudta lerakni.
- Rendben, mára fejezzük be. Szerintem sokat haladtunk előre.
- Igen? - kérdezte kétkedőn a lány bizonytalan énje.
- Igen - válaszolt a doktornő, majd kis szünet után folytatta. - Noémi, jövő héten ugyanezen a napon, csak délután háromra várom. Tud jönni?
Itt leszek - válaszolt a lány.

Mártának aznap éjszaka egy különös álma volt. Általában aktív szereplőként élte meg álmait, de most valami furcsa történt vele. Egy család nagyobbik lányának macskájaként figyelhette gazdája napját. Hol itt henyélt, hol ott. Hol a kis szoba egyik ruhákkal teli székén hevert, beleolvadva a környezetébe, hol épp az ágy alatt pihent. Az aznapi a történések egy unalmas filmként futottak le előtte, amikor gazdája hangos sikítására riadt fel.
- Apa nem akarom - sikította a lány. - Ne nyúlj már a bugyimba! Ez fáj! Kérlek, hagyd ezt abba!
A férfi hátulról lefogta a lányát és próbálta azt megerőszakolni, amikor a Márti a nyakába ugrott és dühödten karmolni kezdte a bántalmazót.
A lánynak sikerült kiszabadulnia apja szorításából. A férfi mérgesen, vértől csöpögő testtel szaladt ki a szobából.
- Rohadt kis dög - kiáltotta vissza mérgesen. - Ki foglak nyírni!
Ahogy az apja távozott, a lány gyorsan bezárta a szoba ajtaját, és a macskájához fordult.
- Köszönöm, hogy vagy cicus! Megmentettél...
A lány ölébe vette a macskáját és megsimogatta azt. A kis állat dorombolni kezdett, közben a lány kék szemébe nézett. - Ismerős - gondolta. - Nagyon ismerős...

Következő rész >>>