A tanácsadó (11.)

Szerelem

Kétféle szerelem létezik a világon, mondta egy ókori bölcs. Az egyik a robbanásszerű, ami elsöpör. Ne állj az útjába, ha kedves az életed! Míg a másik, ami átjár, beléd épül és szép lassan izzé-porrá éget. Ettől mentsen meg az Istened...
Ők mindkettőt megélték.

Robi: Jó, hogy válaszoltál, mert már pont azon agyaltam, hogy hogyan kellene kivééégezni téged (felrobbanó jel)
Erika: Naaaa, neeee már! (nagyon ijedt jel)
Robi: A szerelem ilyen. Végletes. Egy perc volt az életedből... (szívecske jel)
Erika: Ó anyám (fekete szív)

A férfi már tíz perce ült az ágyban, türelmesen várt és szerelmén gondolkodott. - Miért kaptam én ennyi szeretetet és bizalmat ettől a nőtől? Én voltam az, aki ennek a nőnek kellett vagy valamit keresett bennem? Valami elől menekült? Hogyan lehet ez ennyire szép? - Talán Luca... - és két apró könnycsepp csordult le az arcán -, ő segített.
És nem is gondolt rá, pedig igen, a levél nélkül soha nem ismeri meg Erikát... - Két év telt el az első együttlétünk óta - gondolt vissza a férfi az első szeretkezésükre...

- Koncertre megyünk.
- Milyen koncertre? - kérdezett vissza Erika.
- Egy esti kamara-előadásra a várban, egy belga orosz-ukrán származású barátom fog előadni... Hegedű - tette hozzá még Róbert.
- Na ne! Nem úgy vagyok öltözve - nézett végig önmagán a nő, majd felemelte a fejét, visszapillantott a férfira és várta a segítséget.
- Van még időd... Vagy besurranhatunk, mintha odatartoznánk...
A nőben a tornyosuló aggodalmai blokkolták gondolkodását. Nem tudta mitévő legyen. Még haza kellene jutnia. A férjének csak egy laza üzleti megbeszélést említett. Most kiöltözzön? Vagy mondjon nemet barátjának? Mit füllentsen otthon?
- Hogy gondolod a besurranást? - nézett ki zöld szemei mögül, lebegtetve a szempilláit és közben szembefordult a férfival, közelebb lépett hozzá és megfogta annak kezeit.
- Mi a fontos számodra kedvesem?
A nő gondolkodóba esett. - Nem a látvány, nem a megjelenés, nem a sznobok csillogása. Talán, mert soha nem a vizualitásban éltem. Mindig is a gondolataim voltak, amik irányítottak - gondolta és észre sem vette, hogy ez a három év milyen hatással volt a férfi számára megnyitott énjére.
A választ nem megvárva, Róbert folytatta.
- A srácok bevisznek bennünket hátulra. Marc a lekötelezettem... - és hamiskásan mosolygott párja felé.
Sikeresen feljutottak a színfalak mögé...
A szerelmesek egy színpadi kellékes láda tövében, két nagy párnán ücsörögtek. Összesimulva, egymást átölelve hallgatták az előadást.
- Na ugye mennyivel jobb, mint ott lent kiöltözve szorongani? - súgta a nő fülébe a férfi.
- Félelmetes... - formálta szájával Erika az elismerő szavakat Róbert felé. Majd ennyit halkan magának még hozzátett, ...(félelmetes) vagy - és arcon csókolta párját... Az ördög szonáta... Istenem, én itt pisilem össze magam - súgta elbűvölve barátja fülébe a nő.
- Majd az after party-n édesem... Addig kibírod? - mosolyodott el Róbert.
- Lesz party? - kérdezett vissza Erika.
Egymásra néztek, összenevettek és lenyűgözve hagyták, hogy elbűvöljék őket a hegedűből áradó sziporkázó hangok.

- Három év telt el... - gondolt vissza a nő az első szerelmes chatelésükre... és kilépett a tus alól. Az első év... amikor csak barátok voltunk. Nagybetűs BARÁTOK! A sok konspiráció, az a sok élmény... Azóta már minden olyan sablonos. A kis hazugságok se csábítanak már...
Ahogy megtörölközött, odalépett a tükörhöz és belenézett. Bele a mélyébe, annak túloldalára próbált látni. Kicsit szépítkezett még, majd felhúzott egy fehér csipkés fehérneműt és lehunyta egy pillanatra a szemét, és félmeztelen beszaladt a szobába.
- Itt hagytalak... - és ezen mondattal be is ugrott az ágyba a férfi mellé. Szeretnél már megszabadulni tőlem? - kérdezte Erika kislányos énjének báját magára erőltetve.
A férfi mélyen a szemébe nézett és ennyit mondott.
- Én szeretlek. Szívemből kedvesem...

Következő rész >>>