Szeresd a sárkányod!

Mindenki máshogy lát...

Szél fújja át a piciny fejeket. Szaladva repülnek a sárkányuk után... A gyerekek magasba emelik tekintetüket, szemükkel követik a papírszörnyet.
- Fussunk! - kiabálja önfeledten Pó.
- Minek? Repül az magától is, csak nézni kell - lépdel utánuk megfontoltan Zi.
- Le fog esni! - sír hangosan Em, és futás közben törölgeti könnyes szemeit.
A nyári szél tréfálkozva röpteti az égen a sárkányt. Meg- megcsillan a mosoly a festett arcán. Kék szemei, zöld szája és piros orra, mókás figurát varázsol a gyerekek leselkedő szívébe.
- Ne bőgj már! - kiált rá egyszerre mindkét fiú.
Apa erősen fogja a mesés szörnyet. A nagy tekercs spárga egyre fogy. A hullámos farkú egyre messzebbről integet vissza a kis csapatra.
- Apa! Elfogy a vezetéked, nem tud messzebb szállni - szólal meg az idősebb fiú.
- Engedjük el! Szabadon... - lelkesedik Pó.
- Elveszítjük, nem jön le hozzánk - szipog Em.
Zi és apa összenéznek. A fiú futásnak indul a domboldal irányába, vissza a szatyorhoz. Amikor odaér, belenyúl, kikap belőle valamit, és magasba emeli.
- Viszem apa! - kiabálja örömittasan.
A másik kettő összenéz. Mi lesz most?
- Biztos kést hoz... de miért kell elvágni? Elrepülne az, ha apa szabaddá tenné - gondolja Pó, de nem szól semmit. Tudja... apa okos.
- Mit akarnak ezek??? - kérdőjeleződik meg Emben valami. Jaj, nem lehet! - dobog hangosan a szíve.
Amikor Zi odaér, egy köteg spárgát nyújt az apja felé.
- Szálljon még magasabbra!!! Apa!
A férfi ügyesen összekötötte a sárkányt tartó madzagot a friss tekerccsel, és tovább engedte. Világgá. Fel a felhőkbe.
Amikor már csak egy kicsiny kis pötty húzta maga után láncát, apa körbenézett a gyerekei között.
- Mi legyen? Visszahozzuk... vagy?
- Igen apa - zokogott Em.
- Hülye liba... - duruzsolta magának Pó.
Em tizennyolcadik születésnapja volt. A sárkány megkopott mosollyal nézett le a lányszoba faláról. Em rápillantott... "Boldog 18-adik szülinapot te liba!" - olvasta a színes betűkkel rápingált szöveget.
- Mikor engeded már el? - kérdezte a lány önmagát.
- Soha - válaszolt belülről egy hang.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tartalomjegyzék

Legfrissebb írásom: Két csalódás Twenty twenty-six, a SZABADSÁG - Magyarországon 16 év után újra eljött a szabadság lehetősége. Innentől már csak tőlünk függ, hogy ezzel élünk e vagy újra elcsesszük Sorstalanság az én szememmel - Kertész Imre Nobel díjas írásának elemzése, a kirekesztés ellen Szerelmemnek... - Feleségemnek, szerelmes vers a költészet napjára Tíz kicsi buszsofőr - A történet a Rákosi rendszer tíz buszsofőrének hősies tettét mutatja be, párhuzamot állítva a jelen korral Egy város, egy láng - Hatvan pár évet le kellett élnem, hogy életem első ilyen eseményén részt vegyek... Lélektani írás egy nagygyűlésről A jós cigány - Egy szerelmes vers két egymással küzdő szerelmesről, és hozzá a vers alapján egy saját zeneszám Apám bűne - Egy trilógia befejező része, e gy szülőnek -apámnak- az egyik legnagyobb "bűne" gyermekével szemben...   Karácsonyi vers - Egy karácsonyi ajándék az egyik lányunknak, mert nem valami tárgyat szeretett volna, hanem inkább emléket.  56, rusz...
További információk

A tanácsadó II., A hányás (2.)

A szellem és a lélek sokszor kompenzálja a test szenvedéseit, megoldásokat keres a megoldhatatlanokra. És látszólag sikerülhet. De a sérülések, örökre beégnek az emlékezetünkbe. * Figyelem:  az alábbi bejegyzés érzékeny témákat tartalmaz (családon belüli bántalmazás, szexuális tartalom). Csak 18 éven felülieknek ajánlott!  Megtör tént események alapján íródott.   A lány a kisszobáját pár hónapja kapta meg, a tizenötödik szülinapjára. A nappalit osztották ketté egy vékony téglafallal. Az apa kapta a picit nagyobb részt, Noémi a mellette lévő kisebbet. - Nagylány lettél - mondta Éva -, megérdemled. - Én meg végre magam aludhatok, nem az apáddal - gondolta magában. Jó pár éve már, hogy teljesen elhidegültek egymástól. Előbb az ágyban nem volt már meg a kezdeti tűz és összhang. Közben a veszekedések is egymást követték. Nem lehetett pontosan tudni, hogy mikor kezdődött, de egy ideje valami megtört köztük. Kapcsolatuk egy élhetetlen házassággá változott. Már csak...
További információk

Apám bűne

Kép
...Avagy a szabadság nem is olyan fontos? Egy szülőnek az egyik legnagyobb bűne gyermekével szemben, ha... Sok fontos ember volt az életemben, de a legmeghatározóbb mégis édesapám volt, kitörölhetetlenül velem maradt emléke, halála után is. Ő nekem csak Apu volt.  Legtöbbünk a saját szüleit gondolja a legjobbnak. Erre kis önigazolásokat is gyártunk magunknak.  - De ő tényleg... Ne mosolyogjatok! - Persze, persze, pont most gyártod le az előbb említett önigazolás matricát a fejedben és ragasztod a sírkövére - mondjátok. Na, de ő tényleg.... Az egyik legjobb ember volt, aki valaha az életem részeként létezett. Ha a közeli hozzátartozóit, ismerőseit kérdeznétek, mindenki, aki ismerte őt, csak jó szívvel emlékezne rá. Egy olyan ember volt, akire mások őszintén vagy épp irigykedve, de felnéztek. Ahol megjelent, határozottságával, meglátásaival, őszinte véleményével, önkéntelenül is tekintélyt parancsolt. Apu egy igaz emberként élte le rövid hetvenkét életévét.  Ő egy tiszta sz...
További információk