Párcsere (2.)

- Alszok még -gondolta magában a lány és átölelte a mellette lévő fiút. Ahogy így hozzábújt, eszébe ötlött az álma. - Hú de marhaságot álmodtam én?! -forgott a fejében a gondolat, és nem tudta elengedni, így kényszerből Viktort ölelte.

Viktor magas, kisportolt testalkatú, szőke hajú, barna szemű, jóképű pasi volt. Buktak rá a csajok. Ha kukának születik, akkor is drótkefével kellett volna magáról levakarni a hódolóit. Ráadásnak az isten még ésszel és dumával is megdobta. A két pár tíz éve alatt, azonban kissé fejébe szállt a sok-sok sikerélmény folytán jött strigula. Ha egy csajt meg akart szerezni, mindig sikerült neki. A beképzeltsége már-már átcsapott néha bunkóságba.
Viktor megdörzsölte a szemét és rápillantott a szoba közepén álló asztalra rakott órára. 7:30 volt. Csak 9-kor akartak kelni, volt még idő a lustálkodásra.
Érezte Zita ölelését, és biztos volt benne, hogy a lány most is őt kívánja. Felé fordult, és a takaró alatt elkezdte simogatni az édes kis idomokat. Belemarkolt a fenekébe, majd csak ennyit súgott a fülébe.
- A többiek még alszanak -és sokatmondóan még szorosabban ölelte barátnőjét. Már nem csak a hálóruhán keresztül simogatott. A lány meleg combjai közt játszott kezével, ujjaival. Érezte a másik vágyát, egyre magabiztosabban és céltudatosabban cselekedett. Zita kicsit védekezett.
- Ne! -suttogta.
De Viktor biztos volt benne, hogy ez csupán az ő ellenállhatatlanságának szól, és a lány csak kéreti magát.
- Nyugi, alszanak még -mondta, és merevségét a lány combjai közé helyezte. Majd amikor érezte, hogy az is kívánja és engedi, akkor beljebb és beljebb hatolt a nedves combtövek közé.
Rövid volt. Viktor nem sokáig bírta. Tudta, hogy Zita is kívánja, így meg se próbálkozott visszatartani..., érezte, együtt szálltak el.
Viktor ránézett az órára, 7:38. Elfordult a lánytól és 9:00-ig szunyókált.
Ölelte... és ekkor hirtelen a másik visszaölelte. Érezte a meleg kezet a hátán végigsiklani, majd lejjebb és beljebb. Zita megijedt, hisz nincsenek egyedül. De a barátja csak egyre hevesebben ölelte őt.
- A többiek még alszanak -súgta a fülébe a fiú és tovább erőltette az elkezdett akcióját.
Zita fejében tovább motoszkált a gondolat. Tamás arca ugrott be neki, a tegnapi beszélgetésük biciklizés közben. A kedves, meleg hang, a megértő válaszok. Annyira nem szokott ehhez hozzá. Eddig a fiúk csak "azt" akarták tőle. Viktor is.
- Ne! -kérte halkan, látszatból, és mert így kívánatosabbnak érezte magát. De Viktor nem reagált a kérésére.
- Nyugi, alszanak még -nyugtatta Zitát és tovább nyomult.
Amikor érezte, hogy már elveszett, hagyta hogy történjen vele, amit Viktor akar. De egyet nem tudott hagyni. Tamásra gondolt és élvezte, úgy, mint soha.
Nem tudta mi volt ez, csak annyit tudott, hogy jó volt és szerette volna tovább élvezni, de nem bírt magával. Elélvezett Viktorral, vagy ő se tudta..., Tamással.
7:38 volt. Hátat fordított Viktornak.
És tudta. Neki Tamás kell.

Következő rész >>>

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tartalomjegyzék

Legfrissebb írásom: Két csalódás Twenty twenty-six, a SZABADSÁG - Magyarországon 16 év után újra eljött a szabadság lehetősége. Innentől már csak tőlünk függ, hogy ezzel élünk e vagy újra elcsesszük Sorstalanság az én szememmel - Kertész Imre Nobel díjas írásának elemzése, a kirekesztés ellen Szerelmemnek... - Feleségemnek, szerelmes vers a költészet napjára Tíz kicsi buszsofőr - A történet a Rákosi rendszer tíz buszsofőrének hősies tettét mutatja be, párhuzamot állítva a jelen korral Egy város, egy láng - Hatvan pár évet le kellett élnem, hogy életem első ilyen eseményén részt vegyek... Lélektani írás egy nagygyűlésről A jós cigány - Egy szerelmes vers két egymással küzdő szerelmesről, és hozzá a vers alapján egy saját zeneszám Apám bűne - Egy trilógia befejező része, e gy szülőnek -apámnak- az egyik legnagyobb "bűne" gyermekével szemben...   Karácsonyi vers - Egy karácsonyi ajándék az egyik lányunknak, mert nem valami tárgyat szeretett volna, hanem inkább emléket.  56, rusz...
További információk

A tanácsadó II., A hányás (2.)

A szellem és a lélek sokszor kompenzálja a test szenvedéseit, megoldásokat keres a megoldhatatlanokra. És látszólag sikerülhet. De a sérülések, örökre beégnek az emlékezetünkbe. * Figyelem:  az alábbi bejegyzés érzékeny témákat tartalmaz (családon belüli bántalmazás, szexuális tartalom). Csak 18 éven felülieknek ajánlott!  Megtör tént események alapján íródott.   A lány a kisszobáját pár hónapja kapta meg, a tizenötödik szülinapjára. A nappalit osztották ketté egy vékony téglafallal. Az apa kapta a picit nagyobb részt, Noémi a mellette lévő kisebbet. - Nagylány lettél - mondta Éva -, megérdemled. - Én meg végre magam aludhatok, nem az apáddal - gondolta magában. Jó pár éve már, hogy teljesen elhidegültek egymástól. Előbb az ágyban nem volt már meg a kezdeti tűz és összhang. Közben a veszekedések is egymást követték. Nem lehetett pontosan tudni, hogy mikor kezdődött, de egy ideje valami megtört köztük. Kapcsolatuk egy élhetetlen házassággá változott. Már csak...
További információk

Apám bűne

Kép
...Avagy a szabadság nem is olyan fontos? Egy szülőnek az egyik legnagyobb bűne gyermekével szemben, ha... Sok fontos ember volt az életemben, de a legmeghatározóbb mégis édesapám volt, kitörölhetetlenül velem maradt emléke, halála után is. Ő nekem csak Apu volt.  Legtöbbünk a saját szüleit gondolja a legjobbnak. Erre kis önigazolásokat is gyártunk magunknak.  - De ő tényleg... Ne mosolyogjatok! - Persze, persze, pont most gyártod le az előbb említett önigazolás matricát a fejedben és ragasztod a sírkövére - mondjátok. Na, de ő tényleg.... Az egyik legjobb ember volt, aki valaha az életem részeként létezett. Ha a közeli hozzátartozóit, ismerőseit kérdeznétek, mindenki, aki ismerte őt, csak jó szívvel emlékezne rá. Egy olyan ember volt, akire mások őszintén vagy épp irigykedve, de felnéztek. Ahol megjelent, határozottságával, meglátásaival, őszinte véleményével, önkéntelenül is tekintélyt parancsolt. Apu egy igaz emberként élte le rövid hetvenkét életévét.  Ő egy tiszta sz...
További információk