Párcsere (3.)

12:00 óra volt. Pont kész lett az ebéddel. Kaja után lemegyünk a dunai strandra, gondolkodott a lány, mielőtt elkiáltotta volna magát. -Ebéééd!!!

Négyük közül Péter volt a legmagasabb. A vékony, de erős srác versenyszerűen úszott. A kopaszra borotvált úszófeje, fekete szemei, sas orra erőteljesen karakteressé tették tekintetét. Ebbe az arcélbe habarodtak bele általában a lányok. Ő meg élt ezzel a versenyelőnyével. Visszaélt. A hét elején is dobta aktuális barátnőjét, csupán csak azért, hogy lazábban jöhessen bulizni haverjaival. Emiatt csöppet sem érzett lelkiismeret furdalást. Rá egyébként se nagyon volt ez jellemző, inkább a gátlástalanság.

Átértek a hídon és lekanyarodtak balra a szabadstrand irányába. Amikor megálltak, Péterből kitört a Tarzan.
- Jé, itt lehet végre úszni! -kiáltotta hangosan. Elegem van a tekerésből.
Pár arra járó furán nézve, a biciklisek felé fordult. De a barátai nem akadtak ki tőle, ez az exhibicionizmus már megszokott volt Pétertől.
Letámasztották kerékpárjaikat, összeláncolták, majd elindultak feltérképezni a helyet. Zita járt már itt, de annak volt már vagy 2-3 éve. Azóta a Duna kicsit átformálta a partszakaszt. Kis zátonyok, szigetecskék voltak mindenfele, ott is ahol a lány emlékezetében addig, csak a folyó szelte magának az utat. Mikor megtalálták a számukra tetsző helyet, letáboroztak. Leterítették törölközőiket, ledobták felesleges cuccaikat és kifeküdtek napozni.

Kis gomolygó felhőcskék néha-néha eltakarták a hét ágra sütő napot, de többnyire azért kibírhatatlan hőség árasztotta el a Duna-part strandolóit. Aki nem kereste a víz hűsítő közelségét, az hőgutát kapott. A fiúk így a vízbe menekültek labdázgatni. Zitát is próbálták becsalni, de ő aszkéta módjára feküdt és barnította magát.
- Pirítoskenyér leszel! -kiabálta Péter Zita felé.
- Haha -mormogott magában Zita, de ő is érezte, hogy kicsit égeti a nap.

Egyik pillanatban, amikor Zita felnézett, látta, hogy a fiúk -őt feledve- egy másik csapat sráccal keveredve, már a parton fociznak. Egyedül érezte magát. A strandolók egymástól elhúzódva idegenül napoztak.
A lány fogta magát és a folyó mentén elkezdett felfele sétálni. Gondolta, majd visszaúszik.

Úgy vagy 5 perc után, amikor már elhagyta az összes strandolót, még pár percet sétált feljebb, majd begyalogolt a Dunába és elkezdett visszafele úszni. Ahogy úszott az árral szemben, egyszer csak hirtelen egy fej bukkant fel vele szemben. Egy pillanatra megijedt, majd nagyot nevetett.
- Hát te? -kérdezte a fiút.
- Gondoltam megnézem, nem fulladtál-e bele a folyóba?
- Nem, csak kicsit nehéz így visszafele úszni és lassan haladok.
- Húzzalak? -mosolyodott el a srác.
- Nem, inkább gyerünk ki a partra és sétáljunk vissza.
Kicsit megálltak az úszással, egyhelyben tapostak, de a Duna erős sodrása egyre csak sodorta őket a strandolóktól messzebb és messzebb.
- Akkor gyerünk ki, nem lesz ez így jó.
- Jó -mondta a lány.
Amikor kijjebb kerültek és már csak mellig ért nekik a víz, akkor hirtelen a fiú lebukott a víz alá és kirántotta a lány lábát.
- Hülye -sikította Zita, nagyot csapott hátra a két kezével a vízre, hogy az egyensúlya megmaradjon, majd játékosan a fiú felé rúgott. Az se hagyta magát, elkezdtek egymással birkózni a vízben. Sokáig játszadoztak, majd egyszer csak Péter megölelte Zitát és szájon csókolta. A lány nem ellenkezett.
Péter felemelte a barátja kedvesét, aki a nyakát átfogva lábával átkulcsolta őt és magába engedte a fiú férfiasságát.
Hosszan élvezték egymást, a nap melegét, a víz borzongató hidegét felváltva. Az aktus végén kéz a kézben kisétáltak a partra és mindketten egyszerre hanyatt vágva magukat, hátradőltek.

Fél óráig mozdulatlanul feküdtek a meleg homokban.
- Mit mondunk Viktornak? -kérdezte Zita.
- Mit mondanánk? Semmit -válaszolt Péter közömbösen.
Zita agyán átfutott, hogy ő egy ribanc, de gyorsan elhessegette a negatív gondolatait.
- Ugyan miért lennék? -és a kérdésre nem adott válaszával, megnyugtatta magát.

Visszasétáltak. Senki nem vette észre a történteket. A másik két fiú belefeledkezett a focizásba. Egy feléjük guruló labdánál, Péter visszarúgta azt és beszállt ő is focizni.

Zita feküdt a parton és nézegette a közönyös emberarcokat. Délután 4 óra volt és belefeledkezve a nézelődésbe, ábrándozott...

És tudta. Neki Tamás kell.

Következő rész >>>