Párcsere (1.)

5:30-ra volt beállítva az óra. Amikor el kezdett csörögni, a lány pont az egyik oldaláról a másikra fordult, majd félálomban lenyomta az óra gombját és lassan kikászálódott az ágyából.

Zita kinézett az ablakon és elkomorodott a tekintete. Csepergett az eső és a fák koronáit meg-megcibálta a szél. Ránézett a tegnap este összecsomagolt cuccaira -egy hátizsák, egy összetekert polifóm szivacs és egy kulacs, mellettük a ruhái- és nagyot sóhajtott, majd elkezdett öltözni. - Hm, ez nem jó, majd rátelefonálok Viktorra -gondolta öltözködés közben. Lehet, nem is megyünk. Kibontotta a hátizsákot és legfelülről azért kivette az esőkabátját, egy kapucnis narancssárga dzsekit.
Amikor elkészült, telefonált.
- Szia édes, esik az eső.
- Igen? És mit kezdjek ezzel? Megbeszéltük a fiúkkal, hogy megyünk. Nem?
- Akkor induljak?
- Találkozunk 20 perc múlva Petiék előtt. Szia.
Zita vállára kapta a hátizsákot, felkapta a szivacsot és a kulacsot, majd elindult le a biciklitárolóba.
Amikor leért, szépen felerősítette a bicajra a cuccait pár gumipókkal, kitolta a ház elé és elindult a találka helyszínére.

Viktor már várta.
- Szia cicám -fogadta kedvesen és meg akarta csókolni.
- Fázom -mondta Zita, fázós kedvvel, az előbbi telefonálásuk miatt és kitért a csók elől.
- Majd a tekerésbe felmelegszünk, ez a kis eső még kell is nekünk, hűtésnek.
Közben kilépett a házból Peti, majd alig fél percre rá, megjött Tamás is. Nagyot fékezve becsúszott bicajával a többiek közé.
- Sziasztok! -köszönt a bicikliről. Akkor indulhatunk csajok? -mondta viccesen a másik két srácra nézve és kacsintott egyet Zita felé.
- Felvetted a tangád? Csak ki ne dörzsölje a popódat -vágott vissza Péter.
- Ja, a szivárványosat -röhögött Viktor.
- Majd egymás szélárnyékába tekerhettek, meleg szélben könnyebb nyomni -kontrázott Tamás.
- Gyerünk fiúkák -mondta Zita, megszakítva a magvas beszélgetést. Sose érünk oda -mormogta még magában.

120km, ennyit tekertek.
Zita már azt is bánta, hogy igent mondott erre az őrült ötletre. Tamás hátsója a tanga nélkül is elzsibbadt és azt se tudta, hogy melyik részére üljön. Viktor és Péter mindig elhagyta őket, nagy kedvvel tekerték végig az egész napot. A pihenőkhöz többnyire percekkel hamarabb értek és bosszankodtak a két barátjuk lassú tempója miatt.
A lány és Tamás tényleg lassan tekertek. Sokszor egymás mellett haladva beszélgettek. Csak egy-egy kamion és néha barátaik zavarták meg őket.
- Mi fél nap alatt is odaérnénk, ha ti nem csigáznátok. Úgy jöttök, mint egy szerelmes pár -húzta Zitát és Tamást a másik kettő.

- Végre itt vagyunk! -kiáltott fel Baja határában Zita. Ekkor már együtt voltak. A fiúk bevárták őket.
- Te mész elől, mondta Viktor barátnőjének. Te tudod az utat.
Zita lehajtott a kerékpárútra, a fiúk követték. Át a városon, a hídon, a kempingig vezette őket. Amikor megérkeztek, mind a négyen leszálltak a biciklijükről és betolták a kapun. Zita letámasztotta a kerékpárját és bement a recepcióra.
Amikor kijött, csak ennyit mondott.
- A 4A lesz a mienk, megyek elől -és a megjelölt faházhoz tolta a kerékpárját.
A fiúk most szótlanul követték. Amikor odaértek, Zita kinyitotta az ajtó és bement, utána a többiek.
Mindannyian kipakoltak. Viktor és Zita a páros ágyat választották, a két fiú egy emeletes ágyon osztozott. Péter alul, Tamás felül.

A fárasztó nap után a srácok gyorsan elpilledtek, majd erős horkolásba kezdtek.
Egyedül Zita nem tudott elaludni. A fejében kavarogtak a gondolatok. Álmodni akart, de nem ment neki. Majd amikor már feladta, hirtelen sikerült.

Megálmodta. Neki Tamás kell.

Következő rész >>>