Twenty twenty-six, a SZABADSÁG

SZABADSÁG
...Tizenhat évre, átmenetileg a sötét oldalon volt.
Ellopták tőlünk.

Sosem tudtam eldönteni, hogy miként lenne, ha még itt lennél köztünk, nem mentél volna el már több, mint tizenhat éve közülünk. Te voltál az, akivel mindig ugyanazt az utat jártuk. Most nem. Te fent, én lent. De akkor is..., valahogy így...

Ülnénk a szobában az asztalnál, és szemben velem, Te.
Vitáznánk. 
Gondolatok száguldanának térben, és legfőképp időben.
Látványosan nem egyeznénk.

– De Tom, innen aztán addig fel nem állunk, míg meg nem győztük egymást! - mondanám.
– A hitem a hazám, az életem a családom, a rabság a halálom - lenne a válaszod.
– Értelek, mindketten ugyanazt mondjuk, mégis mást.
– Nekem ők jelentik a jövőt - szólalnál meg.
– De már a jövődben vagyunk, 2026 van.
– Tesó, ismersz, a család után, nekem mindig is a nemzetünk volt a legfontosabb.
– Barátom, mi már mindketten csak a múlt vagyunk.
– De ők az ördöggel vannak – mutatnál hüvelykujjaddal a hátad mögé.

A szoba asztalánál, a füstölgő gyertya illata telíti be a levegőt. A két pohár vörösborból, az egyik, érintetlenül figyeli párját, amint abból szép lassan eltűnik a vörös nedű.
– Hívjuk ide a lányodat! – szólal meg, az úgy tízen pár évvel idősebb férfi, két kortyintás között.
– Ne tedd ezt velem. Az neki nagyon fájna. Ő már elengedett. Nem bolygathatod meg a lelkét.
– De Tom, mi csak vissza szeretnénk venni az ellopott jövőt, Nekik. A te lányodnak is.
A megidézett szellem lehajtott fejjel néz az elé rakott pohárba. – Nem hiszem, hogy ez történt velük? Mi lett belőled Viktor?
– A lányodnak, és az ő gyermekeinek is kell, hogy adjunk egy esélyt. Egy esélyt, amit mi is megkaptunk.
– Nem éltünk vele – mondja halkan a szellem.

Lapozgatom a Facebookomat, és látom a mosolygós arcokat. Különféle boldog emberek. És mindenki tett azért, hogy ez összejöjjön.
– Péter, a legtöbbet.
– Köszönöm! – mondja Tom.
– Volt, ki sokat. Aktivisták. Volt, aki csak annyit, mint én is, egy-egy írással, emberek tájékoztatásával, meggyőzésével. Vagy mások, pár bátor lájkkal segítettek. De olyan is volt, aki csak egyszerűen elment szavazni.
– Félelmetes. MAGYARORSZÁG. Csupa nagy betűkkel - csordulnak ki a szellem könnyek.
– Ma reggel ismét a szabadság országban ébredhettünk. Mindannyian. BARÁTOM! 

Elhazudott ország

Voltak veszteségek,
viták és árkok,
megbántott barátok,
ellopott élet,
szomorú végzet,
megsebzett lélek.

Visszahívlak téged
egy utolsó táncra.
Jer velem, kérlek.

A hitem a hazám,
az életem a családom,
a rabság a halálom,
nem adom a holnapom.

Meglopott ország,
kifosztott pénztár,
elhagyott nemzet,
poraiból felkel.
Igaz lesz álmunk,
szellemünk, vágyunk
visszatér hozzánk.

Egy életre kérjük:
többé ne féljünk.

– SZABADSÁG. Csupa nagy betűkkel. De jó kimondani Tesó.
– Újraírjuk a történelmet. Kitöröljük a sötét lapokat.

Tizenhat évre átmenetileg a sötét oldalon volt...
Visszavettük.
Mi magyarok, EGYÜTT!