Sakk-matt!

A két lány pillanatok alatt felsorakoztatta a saját csapatát. Sorsoltak. Rituka egy fekete és egy fehér figurát vett magához. - Te választasz - nyújtotta keresztbe tett kézzel tesója felé a markába rejtett bábukat.

- Ez! - mondta Eszti és rácsapott az egyik feléje nyújtott kézre.
A fehéreket nyerte.

A két gyermek leült egymással szembe a táblához. Most bizonyítani akartak szüleiknek, érződött rajtuk a feszültség. Olyan kevés lehetőségük szokott lenni erre, alig tud így együtt lenni a család... Ettől mindketten izgatottak is voltak. A két szülő is aggódva nézete őket.
- Jó ötlet ez?! - gondolták mind a ketten. Majd gyorsan elhessegették a negatív gondolataikat.
De az asztal körül így is tapintani lehetett a feszültséget.

Rituka elindította Eszti óráját*.
A sakkóra gyors ketyegésbe kezdett, majd egy kicsit lassítva egyenletesen ment tovább. Tik-tak-tik-tak, majd tík-taak-tík-taak...
Eszti a nyitó lépésen gondolkodott.
- Mit is mondott apa..., mit is mondott..., mit is? Mit kell ilyenkor csinálni? Melyikkel kezdjek, hogy Rituka ne tudjon jót lépni?
Majd mintegy fél perc után e2-ről e4-re** lépett a gyaloggal.
- Pár napja még paraszt volt, ma már gyalog lett. Sokat okosodtam..., csak minden jusson eszembe - gondolkodott aggodalmaskodva tovább. Valami megnyitás, amit tegnap tanultam... spol...spa... hm, mindegy, majd...
/Egyetlen megnyitást tanultak a lányok az édesapjuktól, a spanyol megnyitást***. Többre még nem volt ideje az apának, mert "mindig az a sok munka...", alig tudott a lányaival lenni... Volt is lelkiismeret furdalása e miatt. De most büszkén ült a sakktábla mellett és figyelte a csajokat./
Eszti a lépése után az erős koncentrálásba elfelejtett az óráját megállítani.

Rituka 3 évvel idősebb volt nála. Persze, hogy észrevette, hogy nem az ő ideje fogy. Tudta, hogy mindkettőjüknek 15-15 perce van a játékra, így egy kicsit húzta az időt. Majd mikor már picit szégyenleni kezdte magát a kicsinyes trükkjéért, lépett egyet ő is a gyaloggal, e7-e5.

Ekkor megint Eszti következett.
- Ezt már ismerem - gondolta és most gyorsan és határozottan tette át a huszárt (csikót) az f3-as mezőre. Majd - most - villámgyorsan "leütötte" a sakkóra felőle lévő gombját.

Rituka is sebesen válaszolt a lépésre. Huszár c6. És azonnal nyúlt az órája felé és megállította a sajátját, hogy a másik járjon.
- Nem értem minek ezen gondolkodni. Tegnap tanultuk. Ez a spanyol megnyitás, amit tudok, azt gyorsan meglépem, mielőtt elfogyna az időm - töprengett magában és egy kicsit kérdőn nézett húgára, majd szüleire, előbb anyjára, majd lesve apjára.

Eszti is hamar lépett. Most ő sem agyalt, csak az emlékeiből kibányászva "meghúzta" a következőt. Futó b5. És azonnal "leütötte" az óráját.

...a6.. Fa4.. Hf6.. 0-0.. b5.. Fb3.. Fc5.. a4.. Bb8.. c3.. d6.. d4.. Fb6.. axb5.. axb5.. Ha3..

Gyorsan eljutottak a középjátékig****. Mindketten villámgyorsan léptek és villámsebesen püfölték az órájuk gombját.
A két felnőtt összenézett.
- Ez az amit eddig nem találtunk ki!!! Játszani, küzdeni kell hagyni a két lányt - gondolták egyszerre mindketten. Hosszú ideje éltek már együtt, elég volt nekik ez az összenézés, tudták, hogy a másik is ugyanazt gondolja.

Amikor erre a pontra jutottak, akkor következett az, hogy mostmár nem lehetett a tanult "sablon" alapján lépdelni. Esztinek a fejéből fogyott ki előbb a megtanult lépések sorozata. Sokáig agyalgatott a következőkön.
Rituka amikor már nem tudott a tanultak szerint tovább haladni, lazábban tologatta bábuit.
A játék ezen részében Esztinek a sok gondolkodás eredményt hozott. Egy ügyes csellel levett pár gyalogot és egy tisztet a nővérétől. Látszólag előnyt szerzett a játékban, de a sok gondolkodásban el kezdett jobban fogyni az ideje, mint nővérének. Hozzá képest mintegy 2 perccel több időt használt el. Egyik lépése után ránézett az órájára, s amint ezt észlelte, el kezdett kapkodni.
- Jaj, nem lesz ez így jó! Le fogok esni! És gyorsított a lépésein. Ránézett apjára, egy röpke kényszeredett mosollyal mutatta, hogy ura a helyzetnek.
Az apa tapasztalt sakkozó lévén, látta a bajt. Visszamosolygott kisebbik lányára - erősítve azt -, de tudta, Eszti rosszul áll. Közelebb húzódott a feleségéhez és a fülébe súgta.
- Anya, baj van!

Rituka ügyesen osztotta be az idejét, így kihasználta ellenfele kapkodását, most ő ütött le pár ellenfelet és fölénybe került. Azonban ahogy közeledtek a játék(idő) vége felé, az ő másodpercei is fogyni kezdtek, kicsit közelített a húgához.

A végjáték!
Amikor már 1-1 perc körül volt mindkettejük ideje, Rituka a hozzá legközelebb eső sarokba vitte a királyát és ott ide-oda lépkedett, nem túl nagy fantáziával. Néha-néha, ha megerőltette magát, akkor a maradék tisztjeit is megmozdította, de ezt is csak láthatólag alibiből tette.
Eszti rendkívül gyorsan kezdett el lépni és gondolkodni.
/Két stratégia. Az egyik a minél kevesebb fizikai mozdulatra hajtott, csak ne fogyjon az ideje, a másik a minél jobb, de mégis gyors lépésekre, a győzelemért küzdött./
Eszter félelmetes volt. Rita addigi előnyét pillanatok alatt ledolgozta, megfordította az állást. És mint egy motolla, püfölte a sakkórát.
Mindketten kizárták a külvilágot, a másodpercek bűvöletében kerültek. Az utolsó idegszálukkal is egyetlen egy dologra koncentráltak, a másik legyőzésére.
A szüleiket kirázta a hideg, ahogy nézték őket!
A két testvér öldöklő harcot folytatott egymással és az idővel. Ekkor már nem néztek semmit. Elfelejtették már, hogy bizonyítaniuk kell..., elfelejtettek mindent a sakkon kívül. Elragadta őket a játékszenvedély.
A sakkóra zászlócskáját mindkettejüknek alá póckolta a nagymutató.
Ők meg csak ütötték az órát, egyre vadabbul.
A két felnőtt lélegzetvisszafojtva nézte a lányokat.
- Mit csináltunk??? - futott át az agyukon a gondolat. Akármelyikük veszít, sebet fog rajta ejteni! Ó egek?!
- Talán az lenne a jó, ha Eszter minden sötét bábut levenne a királyon kívül és akkor hiába fogy el az ideje, döntetlen lesz a parti! - gondolta az apa. Talán ha két gondolatnyi idejük lehet még... Üsd már le, könyörgök, üsd már le azt a gyalogot, ott a királynőd előtt! - imádkozott tovább magában a férfi és remegett idegességében.
Eszter nem ütött. Villámgyors, emberfeletti tempóban lépkedett és a matt felé terelgette nővérét. Meg akarta őt semmisíteni!
Rita továbbra se törődött semmivel, csak a másodpercekkel. Már a királyán kívül csak egy gyalogja maradt, míg Eszternek meg volt még a vezére, a huszára, egy bástyája és pár gyalogja.

A sötét király a h7 és a h8, néha a g8 pozícióban lépkedett, teljes passzivitást mutatva, majd még a g8-at is elhagyva, h7-h8-h7-h8-h7-h8...

Eszter pedig az apjától tanultak szerint, próbálta a bástyával és a királynővel beszorítani nővére királyát. Csakhogy mindig útba volt valami, hol a saját király, hol egy gyalog. Amikor már csak két lépésnyire volt a győzelemtől...

Elfogyott az ideje. LESETT!!!

A meredt csöndet Rita törte meg.
- Leestél! - kiáltotta örömittasan.

A család másik három tagja nem szólt semmit. Néztek egymásra, majd Eszti könnyei elkezdtek potyogni. Előbb csak kicsit sírt, majd az ölébe hajtva a fejét zokogott!
Nővére a diadala felett örülve, ugrándozott és tapsikolt.
A szülők meg csak néztek. Nézték a győztest, nézték a vesztest. Néztek ide, néztek oda. Látták lányaikon az irtózatos nagy feszültséget felszabadulni.
Ők még ilyet nem láttak... Nem tudták mitévők legyenek.

...És álltak egymással szemben és tudták, hogy most Ők kaptak mattot!

sakk okosítások:
*A sakkóra két egymás melletti órából áll, egy-egy kis gombbal lehet egyiket, másikat elindítani, megállítani. A sakkóra méri a sakkozó felek idejét. Aki lépett, a lépése után "leüti", azaz megállítja a saját idejét. Amikor letelik valamelyik fél ideje, akkor, ha addig nem adott mattot - ez a király "végleges sakkba szorítása" - az ellenfelének, akkor az állástól függetlenül veszít, esetleg ha a másiknak már nincs mattadó figurája, akkor döntetlen a parti. Az idő elfogyását a nagymutató 12-esre érése jelzi. Ott az egy kis "zászlót" póckol fel és amikor pontban a 12-esre ér a mutató, akkor kimozdul az alól és így az "leesik". Ezt a még "fennmaradó" félnek be kell jelenteni: "- leestél" beszólással.

** A sakktábla mezőit függőlegesen és vízszintesen 1-8-ig és a-h-ig osztották be, hogy egy-egy pozíciót meg lehessen határozni.

*** A spanyol megnyitás 1db "sablon" a sok-sok közül, amelynek még különféle variációi is léteznek, és ha ismeri valaki ezeket - vagy minél többet ismer -, akkor könnyebben tud jókat lépni.

**** Középjáték, amikor a tanult megnyitások (15-20 lépés) már ismeretlen terepre tévednek, a játékosok kibontakoztatták bábuikat és saját kútfőből lépnek a kitervelt stratégiájuknak megfelelően.