Petrához...
Életemnek Napja...
dalomban tenéked
zengi ma az erdő
énekli a mező
lelkednek suttogja
szerelmünk tanúja
kettőnk kék madara
szállva napsugárban
égi ragyogásban
tovatűnt felhős árnyban
eső elmúltával
szivárvány hídján át
lelkünk összefonódásán
tenyerünkbe repülve
pihenve a mában
hess mostan a búnak
melletted az élet
minden napja édes
kezed fogva kérlek
légy velem míg élek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése