A tanácsadó II., A házasság (12.)

Ha gyermekként elárultak és te felnőttként megtanulsz újra bízni, akkor a poklok poklát éled meg, ha valaki mégis elárul. 

Noéminek házasságuk első egy-két éve maga volt a mennyország. Megszerezte élete szerelmét, aki legbelsőbb bizalmasává vált. A férfi minden álmát és vágyát teljesítette. Sok közös élménnyel lettek gazdagabbak. Rengeteg időt töltöttek barátaik társaságában. Sokat utaztak, túráztak, kirándultak. Felbecsülhetetlen mennyiségű pozitív emlék gyűlt össze a lányban. Saját lakást vásároltak, azt szépen berendezték. Egy szép autót vettek. Már csak egy apróság hiányzott életükből.

"Kapaszkodhatsz illúziókba, de ha valaki egyszer hátba döfött - hidd el -, az legközelebb is megteszi, és az általa szúrt seb már gyógyíthatatlan, és jelként, mint egy tetoválás, megmarad benned örökre.
És előbb-utóbb szembe kell nézned azzal is, hogy csupán egy délibáb volt, hogy ő az igazi... és túl kell lépned az árulásán, rajta, ha újra élni szeretnél. 
Engedd el!
Nem lesz könnyű. De ha türelmes vagy, eljön valaki, aki majd újraéleszti a halott szíved.
Bízz benne, hogy érdemes volt várnod rá..."
- Ugyan már, mekkora nyálas hülyeség ez? - szólalt meg Noémi naiv énje. És ahogy ezt kimondta, azzal a lendülettel össze is csukta a könyvet. A lapok finom lehelete egy pillanatra megcsapta az orrát. - Imádom a könyvek aromáját - jelezte a többieknek a nő nyitott énje. - Nekem meg hányingerem lett tőle. Ez a szag... - kontrázott a fiatalasszony védelmező énje. - Kell nekünk ennyit olvasnunk, még bevonzunk valami nyavalyát - jegyezte meg az aggódó én.
- Készen van a vacsora! Gyere édesem - hívta a nőt a férje.
A konyha felől ínycsiklandó illatok terjengtek. Noémi szeme felcsillant.
- A világ legjobb pasija a miénk - vágott közbe a többiek könyvvitájába a szerelmes én. 
A nő a konyha felé vette az irányt.
- Tessék szívem. Csak erre, erre - terelgette feleségét a férj.
- Micsoda kiszolgálás! - áradozott őszintén Noémi. - Te valamire nagyon ráéreztél Dandan mester.
A férfi kérdőn nézett asszonyára.
- Hogy rántottát kívántál, kis sült császár szalonnával? - mosolygott Dani Noémire.
- Még kettőt találgathatsz - nevette el magát a nő.
- Nyertünk a lottón?
- Anyám, ne bénázz már, gondolj valami ennél nagyobb dologra.
- Talán Lölő vagyona - humorizált a férj. - Ó, megvan! Elköltözött a felettünk mindig hangoskodó szomszéd? - nevette el magát Dani.
- Ó szent Istenem! Mesterem, ügyes voltál, ügyesek voltunk... 
Akkor kitaláltam? - vesztette el a férfi végleg a fonalat.
- Szívem, terhesek vagyunk! - jelentette be az örömhírt boldogságtól sugárzó arccal Noémi.
A férfi meglepetten puszilta szájon leendő gyermeke anyját. Majd érzékien továbbcsókolgatta azt.
- Ezt megünnepeljük! Felbontok egy üveg finom száraz bort - jelentette ki a kábulatból felocsúdott Dandan mester.
- Szívem. Édeset. De csak egy kortyot. Innentől vigyáznunk kell a kis magzatunkra.

A terhesség öröme sokszor küzdelemmel és lemondással is jár. Nem volt ez másképp a Kiss családban sem. 
Az addigi laza életük kötöttebbé vált. Orvoshoz járás, terhesség ellenőrzések, ultrahang, vérvételek, vizsgálatok... Odafigyelés az étkezésre. Sok-sok kontroll került az addigi laza napjaikba. 
Mindamellett Dani imádta a pocakos feleségét. Sokat fotózta őt. Büszke volt rá. Esténként hozzábújt és hallgatózott.
- Mikor mozdul már meg, mikor rúg egyet? - kérdezte a másikat.
Egy este Noémi halkan felsikoltott.
- Gyere! Dani, rúgott egyet. Siess!

A terhesség előrehaladásával - mint általában a kismamák -, Noémi is nyűgösebb lett. 
A nőnek sokszor az egyszerű fekvés is nehézkessé vált. Feszült a hasán a bőr, nehezebb lett a levegővétel, többet kellett mosdóba járnia, a lépcsőzés a másodikról is megterhelő volt már neki, de rendszeres hányingere és szédülése is volt. Pluszba a sok vizsgálat, várakozás, még sok mérgelődéssel és izgalommal is járt számára. Ezekkel együtt, persze elmaradtak az esti kis hancúrok. Kevesebb lett az összebújás.
De Dani nem panaszkodott, eljárt vele a rendelőkbe, együtt idegeskedett feleségével az egészségügy állapotán. És ezek mellett otthon is odafigyelt, rengeteget kedveskedett feleségének, kímélte, segítette a házimunkákban. Ahol csak tehette, tehermentesítette a kismamát.
- Szuper férjünk van - mondták is viccelődve egymásnak Noémi énjei.

A piszkos anyagiak... 
A jövevény érkezése miatt, a házaspárnak a várható kiadásaikra is gondolniuk kellett.
- Valamiből élnünk is kell - mondogatta a férfi.
Dani az üzletelést az édesapjától tanulta. Ebben az időben a papával közös vállalkozásban dolgozott, mint annak helyettese. 
A friss férj a házasságuk elején, a cégben való tevékenységét egy kissé háttérbe szorította. De a baba érkezésének egyre közelebbi időpontjával, az aktivitása újra megnövekedett.
- Kell a pénz - jelentette ki, amikor Noémi kérdőre vonta.
- Ne szakadj meg ebben az egészben, nekünk még itthon is kellesz majd - figyelmeztette felesége. - És vigyázz magadra, az öreg simlis volt világéletében - mondogatta -, ne keveredj bele a politikába, ha csak lehet. Inkább spórolunk, összehúzzuk magunkat.
De a vér nem válik vízzé.
Dani egyre többet maradt távol otthonról. Néha egy-egy estén feleségét is magára hagyta. Ilyenkor Messengeren kommunikáltak.
- Bent kellett maradnom (szívecske jel)
- Dandan! Nem kell ezt csinálnod. Tényleg nem várjuk el, hogy halálra dolgozd magad miattunk (kicsit síró jel)
Noémi, ha maga maradt, akkor mindig felidézte a közös élményeiket. A telefonján megnyitotta a Fotók appot, és azon keresztül nézegette emlékeiket. - De szép is volt - mondták magukban énjei.

Szájer Viktória, Kiss papa jobbkeze volt.
A lány csupán négy éve dolgozott a cégnél, de karrierje gyorsan ívelt felfele.
Ő intézte a céges szállításokat, egyben a fekete könyvelés részt is ő vitte. A huszonéves lány, laza stílusával és erősen nőies megjelenésével, sikert sikerre halmozott, főleg a férfi munkatársai körében. Ő volt, aki mindenkinek tudott mondani egy kedves mondatot, aki közben tudott járni a főnöknél, ha valamit fű alatt el kellett intézni. De vele lehetett leülni egy kávéra, ha valakinek valami lelki bánata volt. Ő volt a cég mindenese.
 
A papa hamar érzékelte a Vikiben rejlő potenciált, és előbb csak asszisztensnek vette maga mellé, majd rövid időn belül már önálló döntési jogkörrel felruházott kisfőnököt csinált belőle. Rossz nyelvek szerint "jól feküdt a főnöknél". Mások szerint, nem csupán nála... De ezt inkább emlegették előnyeként, mint hátrányaként a róla diskurálók.

Dani és Viki kapcsolata sokáig ellenséges volt. A lány a férfin kívül mindenkivel megtalálta a közös nevezőt. De Danit konkurenciájának érezte. Mindketten küzdöttek a papa kegyeiért, aki ezt ügyesen fel is használta céljai elérésében.
- Ti vagytok az én jobb és bal kezem - mondogatta. - Hogy melyikőtök a jobb, azt csak a jóisten, és persze én tudhatom - jelentette ki, és hozzá ördögien vigyorgott.

Azon az estén a két fiatal egy közös projektet kapott, ami éjszakába nyúló munkát igényelt.
- Akkor tudsz maradni? - kérdezte Dani.
- Persze, nekem nincs terhes feleségem, hogy haza kelljen hozzá rohannom, mint egy pincsikutya - válaszolta pikírten a lány.

Az ellentétek vonzzák egymást. 
Az örök igazság rájuk is igaz volt. Pár ilyen együtt töltött éjszakázás meghozta a gyümölcsét.
- Dani, terhes vagyok - mondta a lány. - Most akkor mi legyen? - nézett ki sötét fürtjei mögül, nagy barna szemeivel Viki, és fürkészőn a férfira nézett, várva annak válaszát.

Következő rész >>>