A tanácsadó (6.)

Aki a tűzzel játszik, sokszor elégetheti önmagát. A nő inkább elmenekült a lángok elől...

- A tűzzel játszom - gondolta a professzor. Az előadása alatt végig az ötödik sorban jobbról a harmadik széken ülő szőke nőt figyelte. Valami felzaklatta - gondolta. Próbált vele felvenni egy metakommunikációs kapcsolatot. Tudnom kellene a miértjét - mantrázta magában. Ő sem tudta, mit várt, de válasz nem kapott...

Rajta és Erikán kívül már senki nem maradt a teremben. A férfi zavartan, leszegett fejjel keresgélni kezdett a táskájában. Erika mögé lépett. - Kopp kopp... - hallotta agyhullámainak távoli messzeségéből. Kicsit gondolkodott, hogy mi is történik most vele, és hirtelen tűzforró hidegrázásként futott át rajta egy gondolat. A nő megsimította a vállát, mire egy régről ismert illat idéződött fel benne. Félelmetes - gondolta. Megrezzent, hirtelen a levegővétel is nehézzé vált számára, a gyomra liftezni kezdett, de erőt véve magán, a nő felé fordult.
- Professzor úr, ez kiesett a táskájából - nyújtott feléje Erika egy kissé megtépázott levelet.
- Ó, köszönöm - válaszolt Róbert -, már megijedtem, hogy ismét elvesztettem valamit. Végleg - mondta halkan magának.
- Megtalálta - mosolygott már kissé felszabadultabban a nő -, és egy viszlátot köszönve távozott.
- Viszont látásra hölgyem - szólt utána a professzor. Viszlát... Megtaláltam... - szorította ki magából a szavakat a professzor és zavartan figyelte, ahogy a nő kisiet a teremből.
A lépéseit lassított filmkockánként csomagolta be agyának archívumába. Elsőre a nő teljessége fogta meg; végignézett az alakján, majd a vállain lefutó hajának hullámzására vetült a tekintete; ott időzött egy kicsit, majd a csípőjének ringását lassította magának és a végén a fenekének formáját, a formás combjait nézte áhitattal.
- Az illat? - kiáltott félhangosan a férfi, de már nem jött válasz, a nő eltűnt a csukódó ajtó mögött.
- Ez nekem már sok, összezavarodtam - gondolta Erika és az ajtón kívül egy pillanatra leállt szusszanni egyet. De nem lett jobb... Megrezzent, hirtelen a levegővétel is nehézzé vált számára, a gyomra liftezni kezdett, de erőt véve magán, elmenekült.
- Valami jel! - könyörgött Istenéhez prof. dr. Kiss-János Róbert... és türelmetlenül várta a következő találkozót.

Következő rész >>>

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tartalomjegyzék

Legfrissebb írásom: Két csalódás Twenty twenty-six, a SZABADSÁG - Magyarországon 16 év után újra eljött a szabadság lehetősége. Innentől már csak tőlünk függ, hogy ezzel élünk e vagy újra elcsesszük Sorstalanság az én szememmel - Kertész Imre Nobel díjas írásának elemzése, a kirekesztés ellen Szerelmemnek... - Feleségemnek, szerelmes vers a költészet napjára Tíz kicsi buszsofőr - A történet a Rákosi rendszer tíz buszsofőrének hősies tettét mutatja be, párhuzamot állítva a jelen korral Egy város, egy láng - Hatvan pár évet le kellett élnem, hogy életem első ilyen eseményén részt vegyek... Lélektani írás egy nagygyűlésről A jós cigány - Egy szerelmes vers két egymással küzdő szerelmesről, és hozzá a vers alapján egy saját zeneszám Apám bűne - Egy trilógia befejező része, e gy szülőnek -apámnak- az egyik legnagyobb "bűne" gyermekével szemben...   Karácsonyi vers - Egy karácsonyi ajándék az egyik lányunknak, mert nem valami tárgyat szeretett volna, hanem inkább emléket.  56, rusz...
További információk

A tanácsadó II., A hányás (2.)

A szellem és a lélek sokszor kompenzálja a test szenvedéseit, megoldásokat keres a megoldhatatlanokra. És látszólag sikerülhet. De a sérülések, örökre beégnek az emlékezetünkbe. * Figyelem:  az alábbi bejegyzés érzékeny témákat tartalmaz (családon belüli bántalmazás, szexuális tartalom). Csak 18 éven felülieknek ajánlott!  Megtör tént események alapján íródott.   A lány a kisszobáját pár hónapja kapta meg, a tizenötödik szülinapjára. A nappalit osztották ketté egy vékony téglafallal. Az apa kapta a picit nagyobb részt, Noémi a mellette lévő kisebbet. - Nagylány lettél - mondta Éva -, megérdemled. - Én meg végre magam aludhatok, nem az apáddal - gondolta magában. Jó pár éve már, hogy teljesen elhidegültek egymástól. Előbb az ágyban nem volt már meg a kezdeti tűz és összhang. Közben a veszekedések is egymást követték. Nem lehetett pontosan tudni, hogy mikor kezdődött, de egy ideje valami megtört köztük. Kapcsolatuk egy élhetetlen házassággá változott. Már csak...
További információk

Apám bűne

Kép
...Avagy a szabadság nem is olyan fontos? Egy szülőnek az egyik legnagyobb bűne gyermekével szemben, ha... Sok fontos ember volt az életemben, de a legmeghatározóbb mégis édesapám volt, kitörölhetetlenül velem maradt emléke, halála után is. Ő nekem csak Apu volt.  Legtöbbünk a saját szüleit gondolja a legjobbnak. Erre kis önigazolásokat is gyártunk magunknak.  - De ő tényleg... Ne mosolyogjatok! - Persze, persze, pont most gyártod le az előbb említett önigazolás matricát a fejedben és ragasztod a sírkövére - mondjátok. Na, de ő tényleg.... Az egyik legjobb ember volt, aki valaha az életem részeként létezett. Ha a közeli hozzátartozóit, ismerőseit kérdeznétek, mindenki, aki ismerte őt, csak jó szívvel emlékezne rá. Egy olyan ember volt, akire mások őszintén vagy épp irigykedve, de felnéztek. Ahol megjelent, határozottságával, meglátásaival, őszinte véleményével, önkéntelenül is tekintélyt parancsolt. Apu egy igaz emberként élte le rövid hetvenkét életévét.  Ő egy tiszta sz...
További információk