Paranoid keringő (1.)

A megfigyelések mindig előrevitték a világot...

A neandervölgyi ugyan lejött a fáról, azonban mégis sokszor vissza-vissza kellett neki másznia a lombok közé. Na nem azért, mert a törzsfejlődést vissza akarta volna fordítani, hanem inkább a technika akkori fejlettségi fokának és a mindennapi létfenntartás kényszerének nyomása miatt. Az akkori térfigyelő rendszerek ugyanis a szabad szemre és a tiszta fülre korlátozódtak. Így ha meg akarta figyelni mi történik körülötte, honnan várhat ellenséget, hol lelhet élelemre, vadászandó zsákmányra, akkor fára kellett másznia.
/Őskori anekdota: Nea közösségi belátó munkát kapott a 12-es számú ősközösségben. Minden nap felhúzta magát leshelyére. Egy ilyen alkalommal, mamutot kiáltott volna..., de hogy már akkor sem volt a megfigyelés veszélytelen szakma, kiderült, hogy őt is megfigyelik. Hang nem jött ki a torkán, a szomszéd ágon leselkedő Szam -egy másik közösségi kukkoló-, egy kővel hajította halántékon. Nea az ütéstől elájulva leesett a földre. Sérülései 8 napon túl gyógyulóak voltak. Mivel a közösségek vezetői már akkoriban sem szerették a táppénzes naplopókat, így szakmájában többet nem tudott a facsúcsra jutni. Munkanélküli lett és egy szomorú reggelen éhen halt. /

Feltalálta az ember a kereket, ja meg hozzá a lovat és így született meg a lovasszekér. A ló lett az ember legjobb barátja, a tévhitekkel ellentétben, amik ugye a kutyát gondolják manapság annak. A ló dolgozott, terhet hordott, kocsit- és információt repített a szél szárnyán és a saját hátán, egyik helyről a másikra. Így, amit egy helyen megfigyeltek, az gyorsan eljutott a másikra is. Fáraók, császárok és királyok éltek ezzel a lehetőséggel évszázadokon át, figyeltették alattvalóikat, parasztjaikat, jobbágyaikat. Mivel azok általában röghöz voltak kötve, így nem is nagyon volt többre szükségük. Egy pár ló és némi kerék, mindent megoldott. Boldog békeidők...
/Ókori anekdota: "A hajóhadamat egy lóért!!!" Üvöltötte Hannibal, amikor a rómaik elsüllyesztették az utolsó hajóját is. Na most, akkor már ki adott volna neki egy lyukas denariust is, nemhogy lovat?! Ezt a mondatot lopta el -kicsit átalakítva- a jóöreg Shakespeare, a III. Richárdjában. Itt az angol király végtusáját használta fel arra, hogy felhívja a nagyérdemű figyelmét, Anglia minden kincsének kicsinységét a lóhoz képest. Így a Hannibál ihlette gondolat -hogy a pénznél fontosabb az információ, vagyis annak hordozója, a LÓ!-, kihatott az utókorára is./

Ahogy haladtunk az időben, az emberiség is haladt a maga egyszerű kis útján. Voltak ugyan az imént említett témákban előrelépések, például az ügyesebbjei, már egy falra "tapasztott" poharat használtak a szomszéd szoba lehallgatására, vagy látcsövekkel tudták a távolságot is növelni egy-egy megfigyelésnél. A középkori ember már olyan dolgokról is tudomást szerezhetett, amiben, ahol közvetlen ő nem is volt jelen.
De a fejlődés nem állhatott meg. Ahogy az emberek szocializálódtak, urbanizálódott a környezetük, az őket irányító vezetőiknek is szükségük volt a rend védelmében és persze a saját védelmük érdekében eszközökre. Így jött létre az egyik legjobb megfigyelési eszköz, a titkosrendőrség. Megjelenésével sikerült az embereket korlátok között tartani, folyamatosan tudomást szerezni azok tevékenységéről.
/Középkori anekdota: Amikor XVI. Lajos francia király és a Nemzetgyűlés viszonya megromlott, egy folyosói pletykát kihallgatva -a titkos hallójáratokon keresztül-, informálisan értésére hozták hívei, hogy jobb lenne, ha távozna az országból. Mivel a szökését nem éppen jól készítették elő, így az információ elhalt a nyaktiló -finomabb nevén, guillotine- alatt. Ebben a felemelő pillanatban, megszületett a történelem első "információ feleslege". Kevés király lehet arra büszke, hogy a fülébe jutottakkal nem élt, Lajos ezen büszkélkedő kevesek közé tartozva vesztette fülével együtt, fejét./

Következő rész >>>